Hogy miért is olvasd el ezt az interjút? Elsősorban azért, mert a Bibó István Szakkollégium az ELTE ÁJK egyedülálló lehetőségeket kínáló szervezete, ahol kibontakozhatsz, szakmailag kiteljesedhetsz és egy összetartó, családias közösség tagjává válhatsz. Az interjú során beszélgettünk a felvételi eljárásról, a kollégiumi életről, személyes tapasztalatokról és élményekről, mindemellett a szakmai tapasztalatokról is.
Ha érdekel a Bibó, vagy csak kíváncsi vagy miből maradsz ki, ha nem jelentkezel, olvasd el ezt az interjút és máris megtudod!
Jurátus: Mi volt az eddigi legmaradandóbb élményed a bibós éveid alatt?
Puska Kristóf: Mikor ezt megkérdezik tőlem mindig ugyan azt a történetet szoktam elmesélni. Amikor elsőévesként felvettek, sosem felejtem el, éppen római jogot tanultam a szakkollégium tanulójában. Karácsony környéke volt, éppen ezért teljesen egyedül voltam. Ekkor megláttam két idősebb szakkollégistát, akik díszítették a belső teret. Később odamentem hozzájuk beszélgetni, s egy olyan beszélgetés alakult ki, amitől az otthon meleg érzése fogott el. Ez az emlék nagyon megmaradt. Azért is ezt szoktam elmesélni, mert talán ez mutatja meg igazán mennyire családias a légkör nálunk.
Szirányi Péter: Számomra az volt az első és talán legmaradandóbb, amikor felvettek, mert emlékszem, hogy az utolsó forduló után vártuk az eredményeket. Éjfélkor csörgött a telefon, a Felvételi Bizottságtól kerestek, a kérdés az volt, hogy mondjam meg, hogy abban a városban, ahol élek, mi a legjobb látnivaló. Miután elmondtam, a válasz az volt, hogy gondolkodjak még, mert felvettek a szakkollégiumba. Ez az emlék azóta is maradandó a számomra, mert úgy éltem meg ezt a pillanatot, mint az életemet megváltoztató élményt.
J.: Mit emelnél ki, ha azt kérdezem milyen érzés Bibósnak lenni?
P. K.: Szerintem egy fantasztikus élmény, és én el sem tudom képzelni, hogyan alakultak volna az egyetemi éveim, hogy ha nem lettem volna bibós, hiszen annyi izgalmat hozott az évek során. Egyszerre egy motiváló és egy befogadó közösség. Én így tudnám a leginkább leírni.
Sz. P.:
Egy olyan csapat tagjává válsz, ahol mindig számíthatsz másokra és ahol bármi történik, otthon érzed magad.
J: Milyen követelményeket kell teljesítenie annak, aki a Bibó tagja?
P. K.: Van egy műhelyrendszerünk.
Amikor valaki szakkollégista lesz, akkor nem kell rögtön egy műhelybe bekapcsolódnia, helyette van egy bevezető, másnéven orientációs műhely, ahonnan később kurzusokat kell választani. Ezt követően kell csatlakozni egy műhelyhez, ami lehet sokféle: civilisztika, büntetőjog, jogelmélet. A választott műhelyből kell teljesíteni legalább egy kurzust. Emellett a kollégista választhat, hogy egy további új kurzust teljesít vagy inkább a szakmai gyakorlat vonzza, esetleg tutori dolgozatot ír. A tanulmányi követelményen kívül van még egy átlagkövetelmény is, amely jelenleg: 3,50 Az előbbieken felül vannak közösségi programok, amelyeken részt kell venni, csakúgy, mint a közgyűlésen, melyet általában havonta vagy kéthavonta tartanak meg.
J.: Ha már a szakmaiság témakörénél tartunk, számodra mi volt az, amiben a Bibó a legtöbbet segített, hogy szakmailag fejlődhess?
P. K.: A lehetőségek, mindenképpen. Értem ezalatt például, ha egy ügyvédi iroda megkeresi a szakkollégiumot, hogy gyakornokot keresnek, akkor az, hogy te szakkollégista vagy, mindenképpen egy jó szűrő a számukra. A másik, amit kiemelnék, hogy szakmailag elég sok tagunk felkészült, ami azt eredményezi, hogy ha felmerülne egy kérdés, amire nem tudod a választ, vagy csak elkélne egy kis segítség, akkor egymásra bátran számíthattok. A legtöbb helyzetben a bibós tagság nagyon sok segítséget ad.
Sz. P.: Nekem a kurzusrendszer rengeteget segített. Most viszont, amit a legjobbnak érzek, az a coaching program, hiszen az én coachom már egy sok éve pályán lévő jogász, aki olyan tudást és tapasztalatot tudott átadni, mellyel a jogi munka az egyetemen meg nem tapasztalható oldalát mutatta meg számomra.
J.: A felvételi eljárás, hogyan épül fel, illetve mennyire nehéz bekerülni?
P. K.: A felvételi rendszer több fordulóból áll. Elsőként egy önéletrajzot és egy motivációs levelet kell beküldeni. Ezt követően a jelentkezők választhatnak egy napot a kijelölt időpontok közül az írásbeli forduló megírására, ahol egy feladatlapot töltenek ki, amit később a bibós mentorok értékelnek ki. Az ezutáni megmérettetés egy szóbeli forduló, ahol a továbbjutók három szöveg közül választhatnak és arról kell beszélniük. Ha valaki ezt is megugorja, akkor vár rá a felvételi tábor. Itt a leendő tagok készségeinek megismerésén van a hangsúly. Az utolsó mozzanat egy rövid beszélgetés, ahol olyan kérdések hangzanak el, amelyekre korábban még nem került sor. Végül a Felvételi Bizottság kiértékeli az eredményeket és megválasztja az új tagokat.
Én nem izgultam rajta túl sokat, hiszen úgy gondoltam nem történhet semmi baj akkor sem, ha esetleg nem sikerül, mivel az egyetem számos egyéb lehetőséget biztosít.
Emellett megnyugtatott, hogy négyszer van lehetőség megpróbálni a felvételit.
Sz. P.: Ahogy Kristóf is említette, a felvételi eljárásunk 5 szakaszból áll: az önéletrajz és a motivációs levél elküldéséből, egy írásbeli és egy szóbeli fordulóból, amit a felvételi tábor követ, végül egy tízperces beszélgetésre kerül sor. Őszintén, én a felvételit úgy éltem meg, hogy fordulóról fordulóra bennem volt az érzés, hogy ezúttal lehet, hogy kiestem vagy nem jól mondtam valamit, de végül felvettek. Ma már azt mondanám a felvételiről, hogy nem kifejezetten nehéz, sokkal inkább összetett, mely utóbbi szempont azt a célt szolgálja, hogy a bizottsági tagok, minél többet lássanak egy adott jelentkezőről.
J.: Kinek ajánlanád a Bibót és mivel bátorítanád a csatlakozást fontolgatókat, hogy részt vegyenek a felvételin?
P. K.: Mindenkinek ajánlanám, hogy próbálja meg, mert ez egy életre szóló lehetőség. Ez sokszor megmutatkozott az egyetemi éveim alatt, munkahelykeresésben vagy akár az egyetemi kötelezettségek kapcsán is.
Szeretnénk, hogy kritikusan gondolkozó emberek kerüljenek be hozzánk, azonban ezenkívül annyira befogadó a közösség, hogy más kikötés nincs.
Szóval mindenkinek ajánlanám, hogy legalább próbálja meg.
Sz. P.: Csatlakozva Kristófhoz, én is mindenkinek ajánlanám a Bibót. Főként annak, aki az egyetem alatt ki akar teljesedni és szakmailag több lehetőséget szeretne, emellett ezt egy olyan közösségben szeretné megélni, ahol mindig tere van az új ötletek és gondolatok megvitatásának.
Olyanoknak ajánlanám a Bibót, akik motiváltak arra, hogy a szakmai fejlődés mellett aktívan tegyenek egy közösségért.
Bátorításképp annyit mondanék, hogy kipróbálni magad egy felvételin semmibe sem kerül és a végén még az is lehet, hogy sikerül felvételt nyerned.
J.: Milyen szakmai programokat és egyéb lehetőségeket kínál a szakkollégium?
P. K.: A szakmai pillérrendszeren belül a kurzusok teljesítése sok mindent lefed, ami a szakmaiságot érinti, továbbá lehetőség van a szaknyelvi tudás megszerzésére. A coachingprogramon keresztül már gyakorló jogászok – volt bibósok- egyengetik a mentoráltak útját és segítenek szakmai érdeklődésük kibontakoztatásában.
J.: Aki úgy dönt, hogy beköltözik a kollégiumba, ő mire számíthat, milyen ott az élet? Illetve a külsősök szempontjából, jár bármilyen hátránnyal, ha nem laksz a kollégiumban?
P. K.: Én úgy gondolom, hogy kifejezett hátránnyal nem jár, viszont én külsős voltam két évig, amit utólag kicsit sajnálok, mert láttam, hogy a bent lakók között milyen közösség formálódott, ismerték egymás mindennapjait és én is szívesen lettem volna ennek a részese, annak ellenére, hogy mindig meleg szívvel fogadtak. A kollégiumi élet – a nyarat kivéve amikor mindenki elutazik – eléggé pezsgő. Gyakran alakulnak ki az éjszaka közepén is olyan beszélgetések, amelyek sokszor annyira érdekesek, hogy mire az ember felkapja a fejét, már hajnal van. Nem nehéz ott ragadni egy ilyen beszélgetésben.
Sz. P.: Én a felvételemet követő hónap óta bent lakom. Szerintem akkor tudja az ember a legtöbbet kihozni a szakkollégiumi tagságából, ha bent lakik.
Azonban, ha valaki nem lakik bent, az sem jár hátránnyal, viszont ha igen, előnnyel már annál inkább.
A tagság körülbelül kétharmada lakik a kollégiumban, ez hozzávetőlegesen 50 fő. A kolis élet pedig tényleg tartogat hajnalba nyúló, érdekes beszélgetéseket. Olyannak írnám le a kollégiumi életet, hogy ha az embernek van egy nehéz napja, akkor utána nem egy üres lakásba kell hazamennie, hanem mindig vannak olyan emberek, akikkel ezt meg tudja beszélni és együtt feltöltődni.
J.: Az egyetem után mi vár a bibósokra? Továbbra is a közösség tagjai maradhatnak?
P. K.: Nem szűnik meg teljesen a kapcsolat. Lehetőség van arra, hogy a már végzett szakkollégisták mentorként folytassák tovább a tevékenységüket különböző műhelyekben vagy programokat szervezhetnek. Fontos számunkra a kapcsolattartás a volt kollégistáinkkal, alumnikkal.
Sz. P.: Azzal, hogy a tagnak megszűnik a hallgatói jogviszonya, még nem ér véget a szakkollégiumi élete. A legtöbb volt hallgató visszajár és részt vesz akár programokon is, illetve szoktunk szervezni alumni bulit, ahova kifejezetten a régebben végzett bibós hallgatókat várjuk. Az egyetem után én is szeretnék közel maradni a szakkollégiumhoz, akár mentor szerepet is vállalnék.
J.: Van bármilyen gondolat, vagy fontos szempont, ami esetleg kimaradt és szívesen megosztanád az olvasókkal vagy esetleg, amit megosztanál a leendő jogász hallgatókkal?
P. K.: Ugyan még nekem is sokat kell tanulnom az egyetemről és sokan mondják ezt, de én mégis arra bíztatnék mindenkit, hogy használják ki az egyetem adta lehetőségeket! A sok lehetőség közül, amelyeket kipróbáltam, a Bibó volt az, ami számomra a legtöbbet adta és szerintem ezért megéri megpróbálni.
Sz. P.: Amit még megosztanék, mert nem volt róla szó, hogy vannak programjaink, ahol a hátrányos helyzetű gimnazistáknak segítünk, ahol adományokat gyűjtünk, a társadalmi felelősségvállalási pillérünk keretében. Az olvasóknak pedig, akik most gólyák, azt üzenném, hogy ne féljenek jelentkezni, mert a Bibó nem vesz el időt az egyetemi életedből, hanem sokkal inkább hozzáad és megkönnyíti az ottani létet.
Egy ilyen befogadó közegben, mint a miénk, mindenkinek lehetősége van azzá válni, aki csak lenni szeretne, és egy ilyen közösségbe mindig jó tartozni.
Köszönjük szépen az interjút Szirányi Péter Választmányi Elnöknek és Puska Kristófnak, a Felvételi Bizottság Elnökének!
A képek a Bibó István Szakkollégium szerzői jogi védelme alatt állnak.
