A Covid-19 járvány hozadékaként – sok más és egyéb következmény mellett – az orrot és a szájat eltakaró maszkkal és magával a „maszkozással” is meg kellett tanulnunk együtt élni. A maszk elfedi az arcot, így a mimika a maszk hordásával rejtett marad, ám a legtöbb érzelem és érzés továbbra is az arcon jelenik meg. Soron következő cikkünk a szájmaszk arckifejezésre gyakorolt hatását kívánja vizsgálni és bemutatni.
Bár a 77/2022. (III. 4.) Korm. rendelet értelmében március 7-e hétfőtől a kötelező maszkviselésre vonatkozó előírások eltörlésre kerültek, a maszk hordása továbbra is fennmarad mint lehetőség, és erősen ajánlott. Emellett a járványügyi helyzet és készültség miatt bármikor elrendelésre kerülhet ismét a maszkhordás kötelezettsége. Mindezek okán és az elmúlt időszak eseményeit alapul véve a „maszk mögé bújtatott arc” érzelmekre gyakorolt befolyása aktuális problémaként él tovább napjainkban is.
Az érzelmek és az érzelemkifejezés jelentősége
Mintha találkoztunk volna, de beazonosítani nem tudjuk már egymást, hiszen a maszk eltakar minket. Most látjuk a másikat először, így megjegyezzük maszkjaink típusát és mintáját, hogy legközelebb is tudjuk, kik vagyunk egy arctalan tömeg közepén. Majd bekövetkezik az a pillanat, amikor egymás társaságában először vesszük le védelmi burkunk, megpillantva a másik arcát és az arra kiülő tekintetének minden apró kis mozzanatát első látványra. Szóval így néznénk ki, ezek volnánk mi. Teljesen más ecsetvonásokkal festjük meg orcáink ívét benyomásainkkal a képzeletünkben, de a valóság sokkal kifinomultabb, szebb és mindenhogyan emberibb.
Ahogyan Gárdonyi Géza Az én falum című novellafüzérében is kiemeli:
„Az ember arca a lélek virága.”
S így tanultunk meg vágyakozni az után, amink eddig mindvégig megvolt: a másik arckifejezésének látványa.
Ám ezen a mindennapossá vált hiányérzeten túlmutatóan, melynek űrje szinte már csendig halkul bennünk, mi lehet a tudományos magyarázata annak, hogy ennyire szükséges szerepet tölt be az arcjátékban vegyülő érzelemvilág számunkra?
Mindenekelőtt az érzelmek tárgyalásával érdemes foglalkozni, és ezzel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy
az érzelmek a pszichológia ingatag területei közé tartoznak.
A bizonytalanság korábbi tudósok, filozófusok és a mai gondolkodók közötti egyet nem értésre vezethető vissza. A pszichológusok többsége megpróbál konszenzust keresni az érzelmek leírásában, így például abban is, milyen témákat vonjanak be az érzelmekről szóló diskurzusokba. Az érzelmek ilyen felsorolását érzelmi összetevőknek nevezzük. Ezek a komponensek elkülönülnek a fizikai vagy a pszichológiai tényezőktől, és magukba foglalják az érzelmi arckifejezéseket, az érzelmek kiváltóit és az érzelmek neurológiai folyamatait. Ezen utóbbi felsorolásból kizárólag az érzelmi arckifejezések két irányvonala az, mely kulcsponti részt tölt be a cikk témája szempontjából, így a továbbiakban csak e két vonulat bemutatására kerül sor.
Az arckifejezéssel összefüggő érzelmi összetevők józan ész alapján történő megközelítése az egyik lehetséges módszer az érzelmek leírásában, mert elemei jelen vannak a gondolkodásunkban, amikor érzéseinkről beszélünk. Például, az esetek túlnyomó többségében ugyanarra a következtetésre jutunk a tekintetben, hogy milyen az állapotunk, mikor dühösek vagyunk, és ez miben fog különbözni attól, mikor a boldogságot érezzük.
Az érzelmek másik nyilvánvaló és leírható alkotórésze az emberi magatartáskészlet. Ez a viselkedésmód az izommozgások révén jön létre, és két nagy csoportja van. Az egyikbe az úgynevezett nagy mozgások tartoznak, a vázizomzatnak köszönhetően, a másik kategória pedig az érzelemkifejezéseké. Az arcjáték szempontjából ezen utóbbi bír számottevő funkcióval, ugyanis az arc és az érzelem magatartásformáinak elegye az érzelemkifejezés, melyek közül a legszélesebben kutatott problémakör az arcon tükröződő érzelmeké.
A fent leírtakból eredően megállapítható, hogy
az érzelemkifejezés nem más, mint egy egyedien alkalmazott kommunikációs mechanizmus.
Charles Darwin a XIX. század közepén vetette fel az érzelemkifejezések kérdéskörét, és módszeres, tudományos alapossággal tárta fel az arckifejezések szerepét a kommunikációs folyamatban. Ezen megfigyeléseit és feltételezéseit Az ember és az állat érzelmeinek kifejezése című könyvében foglalta össze. Darwin úgy vélte, hogy arckifejezéseinket öröklött tendenciák határozzák meg. Ezt az elméletet nagyrészt igazolják a későbbi kutatások is, melyek megállapították, hogy vakon született csecsemőknél és különböző elszigetelt kultúrák képviselőinél is többé-kevésbé hasonló mimikai változások kapcsolódnak ugyanazokhoz az alapérzelmekhez.
Mindezek értelmében Darwin is azon kutatók közé sorolható, aki az érzelemkifejezések erejére koncentrált.
Az arcjáték
Egyik vagy másik érzelem kifejezése és megjelenése tehát áthatja a pszichológiát és annak művelőit. Az érzelmek és azok kimutatásának szemléltetése után az arcon megjelenő érzések tanulmányozását célszerű közelebbről megvizsgálni. Első körben pedig érdemes megismerni azokat elméleteket, melyek az arcjáték esetében előforduló mimikák kifejezhetőségére kutatják a választ.
Az a szó, hogy kifejezés feltételezi valaminek a létezését, amely kinyilvánít valamit. Néhány pszichológus azonban tagadja, hogy lenne valami specifikus szervezeti állapot, amely összhangban lenne a köztudatban élő ideákkal az emberi magatartásra vonatkozóan, ezért ezen álláspont szerint az ilyen típusú kifejezések nem értelmezhetőek. Van olyan megközelítés is, amely alapján a magatartás meghatározható egy érzelmi válaszon keresztül. Ezt az érzelmi választ hívjuk expressziónak, mely által az a szó, hogy kifejezés, foglyul ejti azokat a magatartásszabályokat, melyek kevésbé adekvátak, mint például az érzelmi reakciók megközelítései. A harmadik lehetséges szemlélet ugyanakkor azt magyarázza, hogy az arckifejezéseknek elsődlegesen kommunikációs funkciójuk van, és magukban hordanak valamit szándékainkból vagy benső helyzetünkből.
Tekintet nélkül viszont a megközelítésekre, annyi biztonsággal kijelenthető, hogy egyes arckifejezések alapján asszociálhatunk emberi érzelmekre. Az elmúlt időszak kutatói pedig bebizonyították, hogy az emberek a különböző kultúrákban közel azonos módon kategorizálják az érzelmeket. Emiatt hasonló arckifejezések ugyanolyan eseményeket váltanak ki.
Az arckifejezések érzelmekhez történő illesztése magába foglalja azokat az ismereteket, melyeket sikerül feltárnunk. Nagyjából már ezer éve annak, hogy tudósok, filozófusok gondolkoztak az érzelmi kategóriákon. Napjaink tudományos kutatásai azonban alátámasztották azt a tényt, hogy az arckifejezéseket képesek vagyunk hét csoportba rendezni. De az idő múlásával emellett már egyéb rendszerek is létrejöttek, melyeket más gondolkodók állítottak össze, így ez a hetes tipizálás nem állandó és nem is az egyetlen nézőpont. Jelenünk nagy fejlesztése pedig e téren az arcanalízis tudományos eszköze, melyet Arctevékenység Kódoló Rendszernek (FAC) nevezünk. Ezen elosztásban érhető tetten az a hetes kategorizálás, így hét alapérzelmet tudunk elkülöníteni az arcon, az örömöt, a szomorúságot, a haragot, a dühöt, a félelmet, az undort és a meglepetést.
Összefoglalva az arcjáték ismérveit, egyben összekötve azokat a korábbiakban kifejtettekkel, kijelenthető, hogy arckifejezéseink elsődlegesen érzelmeink megjelenítésére szolgálnak. Továbbá kiemelt jelentőséggel bírnak a társas érintkezésekben, hiszen kommunikációs értékűek, azon belül is a nonverbális – nem beszéd általi – kommunikációtermékei. Egyrészt információt szolgáltatnak a saját benső állapotunkról, másrészt jelzést adnak számunkra a velünk kapcsolatban állók érzelmi helyzetéről.
Maszk mögé bújtatott arc
A maszkkal palástolt és beburkolt orca nem ismeretlen jelenség, hiszen például meghatározott kultúrák, vallási szokások valamilyen mértékig megkövetelhetik a tekintet elfedését. Akik nem ilyen tradíciók között nevelkedtek és nőttek fel, azok is láthattak már nikábot, sőt előfordulhat, hogy társaloghattak is ilyen arckendőt viselő muzulmán hölggyel. Hovatovább a történelemből ismert hóhérok azonosító jegye is az arcmaszk. Ezeken felül is megannyi példa található még életünkben a maszkhordásra. Ezen mintákat alapul véve pedig igazolhatónak kellene lennie annak a körülménynek, hogy a járvánnyal összefüggő kötelező szájmaszk minden pszichológiai hatástól mentesen, könnyedén öltözékünk alapkellékévé válhat. De ez sajnos a hétköznapokban mégsem így alakult, ugyanis számos kellemetlen, lelki vonzatú nehézséget okoz a vírustól védelmet nyújtó szájmaszkunk.
Cikkünk ugyanakkor, ahogyan már volt róla szó, célzottan a szájmaszk arckifejezésre gyakorolt hatásának problémakörét járja körül, így nem szándéka a mostani írásnak feltárni és szemléltetni a maszkviselésnek az egészségüggyel és a vírussal összefüggő bármilyen eltérő okozatait. Ebből kifolyólag pedig az azokkal összefüggő hátrányok tanulmányozását is mellőzi.
A továbbiak követéséhez és a kedvezőtlen hatások felismeréséhez pedig a már az előzőekben tárgyalt ismeretekre lesz szükség, mert a szájmaszk megnehezíti az érzelemfelismerést, és ennek káros hatásai lehetnek az interakcióinkra. Arckifejezésünk támogatja a beszédértést, valamint olyan finom részleteket közöl, amely lehetővé teszi a másik számára az érzelmi állapotunk leolvasását. Sőt, arcunk olyan információkat is segít közvetíteni, mint az életkorunk, vonzerőnk, valamint megbízhatóságunk.
Az arcvonások körülbelül hatvan-hetven százalékát pont arról a területről olvassuk le, amelyet a szájmaszk eltakar,
és ez a rész a legfontosabb a nonverbális kommunikáció szempontjából.
Készült már annak érdekében kísérlet, hogy kiderítsék, mely érzelmek olvasása nehezebb a szájmaszk miatt. Hat érzelem felismerését hasonlították össze szájmaszkban és szájmaszk nélkül, melyek a düh, az undor, a félelem, az öröm, a szomorúság és a semlegesség voltak. A pontatlanság az érzelemfelismerésben abban nyilvánult meg, hogy néhány esetben az undort dühnek érzékelték, illetve a boldog, szomorú és dühös arcokat semlegesnek.
Mindennapi életünkben azonban jellemzően kevesebb figyelmet szentelünk embertársaink arcának tanulmányozására, mint a laborbéli kísérletben. Mindez pedig azt jelenti, hogy
természetes körülmények között az arcmaszkok hatása az érzelemolvasási hiányosságokra még erősebb lehet.
Ráadásul az érzelemfelismerés idősebb embertársainknak alaphelyzetben is nehezebben megy. Különösen legyünk tekintettel ezekben az időkben azokra, akiknek veleszületett nehézsége az érzelemfelismerés, illetve siket társainkra, akik a mimika és szájról olvasás segítségével értik meg közlendőnket.
Zárszó
Fejlődő, újító és innovatív világban élünk, így bizonyára megtaláljuk a módját egy kedvező megoldásnak, mely már képes mérsékelni hétköznapjaink nehézségét a szájmaszk és az arcjáték relációjában. Sőt, néhány tanulmány a jelen helyzetben bizonyított igazságnak véli, teljesen szembehelyezkedve az általános nézettel, hogy a szájmaszk mögött vonzóbbnak tűnhetünk, mint anélkül, így akár „örökös” divatkiegészítőink közé is kerülhetne.
Meglehet és lehetséges, ez a szemlélet sem kizárt, ám a mostani szituációt alapul és komolyan véve, koránt sem kezelendő gyerekjátékként a maszk mögé bújtatott arc pszichológiája.
A száj- és az arcmaszk egy hatékony módszer az egyén személyiségének eltörlésére, embertelenítésére, az emberi identitások és az egyediség felszámolására. Ez a száj- és az arcmaszkok által jelentett legfőbb veszély, mert amikor az identitást eltávolítják, akkor anonimitásérzés veszi át a helyét és azzal egyidejűleg gyorsan elvész az empátia. Ha a társadalomban létezik olyan erő, amely rabszolgákká tesz minket, akkor erre a legjobb módszer az azonosságtudatunk törlése.
Amennyiben pedig az identitásunk elveszett, a mindannyiunk által jól ismert költő és alkotása, Arany János Kertben című verse a XXI. század keretei között ismét érvényt szerez magának valamennyi strófájában:
„Kertészkedem mélán, nyugodtan. Gyümölcsfáim közt bíbelek (…). Kevés ember jő látogatni, az is csak elmegy hidegen (…). Kertészkedem mélán, nyugodtan. A fák sebeit kötözöm (…). Nem volt rokon, jó ismerős sem. Kit érdekel a más sebe? Elég egy szívnek a magáé (…). Közönyös a világ… az élet. Egy összezsúfolt táncterem. Sürög-forog, jő-megy a népség, be és ki, szűnes-szüntelen. És a jövőket, távozókat, ki győzné mind köszönteni! Nagy részvétel, ha némelyikünk az ismerőst… megismeri. Közönyös a világ… az ember.”
