A jogi szféra munkavállalói (elsősorban gyakornokok, ügyvédjelöltek) felé fennálló bemeneti követelmények a munkaerőpiacon egyre csak bővülnek. Manapság számos munkáltató a kiválasztás során alapvetésként kezeli az Erasmus tanulmányi utat, a több éves, akár egybefüggő és releváns jogi gyakornoki munkát, legalább kettő, de inkább három idegen nyelv magas szintű ismeretét, vagy éppen az egyetemi évek alatt végzett aktív akadémiai, szakkollégiumi munkásságot és elért eredményeket. Az ezen elvárásoknak való megfelelés, bár fáradságos munkát és magas fokú elkötelezettséget igényel, korántsem lehetetlen. A valódi kérdés az, hogy megéri-e a befektetés?
A megváltozott korszellemnek, továbbá az Y, illetve a Z generációk eltérő igényeinek és tapasztalásainak hála ugyan már javarészt magunk mögött hagytuk a szigorú, magánéletet nem tűrő, a munkavállalót kiszipolyozó ügyvédi irodák létjogosultságát, sok tekintetben a jogászi szakma anakronisztikus, céhes beidegződései mégis tovább élnek és kénytelenek vagyunk nap mint nap szembenézni velük.
Jelen cikk során tett állításokat nem lehet megfelelően statisztikai módszerrel bizonyítani, tekintettel arra, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő adat. Az érvelés több helyen szubjektív jellegű és adott esetben saját tapasztalatokon alapszik.
Ha egy fiatal joghallgató arra adja a fejét, hogy gyakornoki munkát vállal, a naivitásából, a tapasztalatlanságából, valamint a piac kizsákmányoló hozzáállásából kifolyólag igen eltorzulttá válhat a valóságérzékelése. Ha körülöttünk a szaktársaink ingyen dolgoznak, vagy maximum 1400 forintos órabérben vannak foglalkoztatva, már nem is olyan megalázó elvállalni egy 1000 forint órabérrel kecsegtető állást, nemde?
A munkavállalás egy sarkalatos kérdése az alapbéren túl a munkaidő. Tekintettel arra, hogy az egyetemi képzés terhelési és intenzitási szintje mellett számos más egyetemi szakkal ellentétben a teljes munkaidős foglalkoztatás nem megoldható, a részmunkaidő jelenti a megoldást a joghallgatók számára, amely alapvetően 16, 20, vagy 25 órát szokott jelenteni munkaszerződéstől és közös megegyezéstől függően. Meglehetősen gyakori problémának minősül a feketemunka, amely nem kizárólag az építőipari, a mezőgazdasági vagy a vagyonvédelmi ágazatok sajátossága. A feketemunka során a munkavállaló bejelentését a munkáltató elmulasztja az adóhatóság irányába. Ha a bejelentés meg is valósul, megeshet, hogy „választani” szükséges a némileg magasabb fizetés és a valósággal megegyező körülmények bejelentése között. Ugyancsak a feketemunka egy részhalmázának, a szürkemunkának a körébe sorolható, ha a heti munkaórákat például 20 óra helyett csak 10 órában jelentik be, mely esetben adó- és járulékfizetési kötelezettség keletkezik, azonban az a valósággal nem összeegyeztethető. Elsőre talán elfogadható megoldásnak hangzik, azonban egy esetleges hatósági ellenőrzés során mind a munkavállaló, mind a munkáltató felelőssége megállapítható és annak megfelelően mindkét fél szankcionálható, arról nem is beszélve, hogy a munkában töltött – adott esetben – évek nem számítanak bele a nyugdíj elérésébe, egy esetleges hitelfelvétel nehezebbé válik és a munkaviszony megszüntetésének szabályai sem védik a kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalót.
A bejelentés meglétét a legegyszerűbben online, az alábbi weboldalon elérhető lekérdezés útján van lehetőség ellenőrizni a foglalkoztatással kapcsolatos bejelentések menüpont alatt.
A munkáltatók megszokott érvelései
A gyakornoki, jelölti pozícióra való jelentkezés megkerülhetetlen állomása a bértárgyalás. Ez az a pont, ahol az eltérő érdekek ütközése a legjelentősebb és ahol a legigazságtalanabb megállapodások születhetnek. Annak érdekében, hogy felkészülten állhassunk neki a meggyőző érvelésnek és eredményes tárgyalást folytathassunk, érdemes áttekinteni a legismertebb munkáltatói érveket, amelyek az alacsony fizetés mellett szólnak.
„Te nem teremtesz értéket.”
A gyakornok, illetve a releváns munkatapasztalattal nem rendelkező jelölt hatékony munkavégzése valóban nem mondható magas fokúnak, tekintettel arra, hogy az egyetemen kifejezetten elméleti képzésben részesülnek, azonban a legtöbb butik irodai rutinfeladatra egy hónap alatt bárki teljeskörűen betanítható. A Földhivatal és a posta látogatása, vagy éppen az ÁNYK felületen való iratbenyújtás és az ügyfelek bekísérése nem tartoznak a legnagyobb profittermelő tevékenységek közé, azonban közvetve mégis értéket teremtenek, hiszen az ügyvédeknek a sorban állás, vagy az adminisztráció rendezése helyett több idejük marad a valódi munkájuk elvégzésére és az értékteremtésre. Arról nem is beszélve, hogy ezek a feladatkörök megfeleltethetőek egy jogi asszisztens munkájának, aki bizony nem ingyen dolgozik.
„Úgyis csak tanulni jársz ide.”
Az állítás részben igaz, kétségtelen, hogy minden gyakornok, vagy jelölt rengeteget tanul a munkavégzés során. Fontos azonban megemlíteni, hogy minden más munkavállaló is fejlődik az idő múlásával – ideális esetben – egyenesen arányos ütemben. Nem jelenthető ki az, hogy az irodai munkavégzés egyetlen célja a tanulás, hiszen legalább közvetett értékteremtés is történik a munkavállaló részéről, amiért méltó fizetést érdemel.
„Az én időmben sokkal nehezebb volt, mi örültünk a munkának, nem meggazdagodni akartunk.”
Az érveléssel nehéz vitatkozni, tekintettel arra, hogy a fiatal munkavállalók nem tapasztalhatták meg az őket megelőző generációk munka- és életkörülményeit. Azonban azóta többek között a munkához való hozzáállás, valamint a gazdasági helyzet is nagymértékű változást hozott. A megélhetés jóval nagyobb kihívást jelent a pályakezdők számára, egy albérlet költségeinek kigazdálkodása mára a kezdőfizetés akár hetven százaléka is lehet, a szülői támogatás pedig nem mindenki számára elérhető alternatíva, ahogy a másodállás sem, a nagy mértékű munkateher miatt. Az imént felvázolt jelenség már csak azért is kifejezetten veszélyes, mert bebetonozza a társadalmi osztályokat és ellehetetleníti a társadalmi mobilitást. Példának okáért, egy vidéki, budapesti albérletben élő hallgató, vagy frissdiplomás, aki nem számíthat családi segítségre, kénytelen mérlegelni azt, hogy alacsony fizetésért végezzen jogi munkát évekig, vagy az önfenntartás érdekében egy szakmai szempontból nem releváns, de jobban fizető, adott esetben kevésbé intellektuális állás mellett döntsön.
Véleményem szerint az ügyvédi irodák megkerülhetetlen társadalmi felelőssége, hogy a jogászi szakma ne egy kiváltságos elit sajátja maradjon, továbbá, hogy a tehetséges jogászokat anyagilag is megbecsüljék és azoknak ne kelljen méltatlan körülmények között élnie.
A megbecsülés mértékét persze nem szabad eltúlzott értékként kezelnie egy munkavállalónak sem, azonban 2023 decemberében a gyakornokok esetében megalapozott a legalább bruttó 2000,- forintos órabér, illetve a jelöltek esetében legalább a havi bruttó 600.000,- forint, amely a különböző családi adókedvezményekre nem jogosult munkavállalók számára nagyjából nettó 400.000,- forintot jelent.
„Állapodjunk meg három hónap próbaidőben, aztán beszélhetünk fizetésről.”
Az egyik, ha nem a legkárosabb érvelésnek számít a fenti mondat. A munka törvénykönyve szerinti maximálisan kiköthető próbaidő gyakran eszköze annak a „megállapodásnak”, amelynek során a hallgató ingyen dolgozik három hónapig, majd a próbaidő leteltével – feltéve, hogy a munkavállaló a fizetésről kíván tárgyalni – a munkáltató egy új gyakornokot vesz fel az aktuális helyére, aki ismételten ingyen dolgozik. Munkáltatói oldalról esetleg a kötelező szakmai gyakorlat igazolása számít még megszokott ellenszolgáltatásnak az ingyen munkáért cserébe, amely természetesen semmilyen szempontból nem korrekt ajánlat. Egy munkahely, ügyvédi iroda sem ér annyit, hogy az önéletrajzunk színesítése érdekében ingyen munkát végezzünk, akár egy hónapig is. Bár néhány kolléga büszkén állíthatja, hogy számára az a viszonylag rövid idejű ingyenes munkavégzés hozta meg azokat a kapcsolatokat, amelyekből ma is megél, nem szabad elfelejteni, hogy ingyen munkaerőt bárhol, bármikor örömmel fogad minden munkáltató, ezért javaslom, hogy ne adjon le a Kedves Olvasó az igényeiből, emberi méltóságából és keressen tovább.
„Ki kell járni a ranglétrát.”
Egy teljesen elfogadható álláspont. Alapesetben nem szerencsés és nem is reális a csúcson kezdeni, hiszen így a munkavállaló nem tapasztalja meg, milyen elvárásoknak, minőségi követelményeknek kell megfelelnie, illetve nem is ismeri meg kellően a saját szakmáját. Azonban a ranglétra legalsóbb fokának is tiszteletben kellene tartani azt a „szubminimum” szintet, amely a tisztességes megélhetés előfeltétele, főképp egy öt éves egyetemi képzést követően.
A fentebb említett érvek számítanak a munkáltatók leggyakoribb meggyőzési stratégiáinak, azonban a teljesség kedvéért azok a próbálkozások sem maradhatnak ki a felsorolásból, amelyeket már eufemizmus lenne az érvek csoportjába sorolni:
„Százak várnak a helyedre az utcán.”
„Itt dolgozni önmagában presztízs, más a fél karját odaadná.”
„Nálunk a partner nem keres ennyit.”
„Fizetnénk mi többet, de az adórendszer nem kedvez nekünk/ versenyhátrányba kerülünk a többiekkel (tisztességtelen piaci szereplőkkel) szemben.”
„Bérfeszültséget eredményezne.”
Tanácsok:
1. Órabérben állapodj meg a munkáltatóval, ne átalánydíjban. A bértárgyalás előtt informálódj és találj ki egy összeget, amely alatt nem kötsz megállapodást.
2. A túlórákat jegyezd fel és számoltasd is el túlórának. Az „otthon/hétvégén majd befejezed” jellegű munkavégzés másképp aligha kerül ellentételezésre.
3. Érdeklődj a home office lehetőségéről. Sokat elmond a munkáltató bizalmáról és rugalmasságáról.
4. Bizonyosodj meg arról, hogy a vizsgaidőszakod alatt a munkáltató eltekint a munkavégzési kötelezettségedtől.
5. Lehetőség szerint az alapbéred összegére vonatkozó titoktartási klauzulát ne írj alá a szerződésedben. Egyoldalúan a munkáltatónak kedvez, hiszen ha nem beszélnek a munkavállalók a fizetésükről, nem is derül ki, hogy milyen rosszul keresnek.
6. A több körös felvételi eljárásoknál ne fogadd el a rossz ajánlatot! Az elnyújtott állásinterjúk valódi célja gyakran nem a munkavállaló indokolatlanul precíz felmérése és kiértékelése, hanem az, hogy a potenciális jelölt a sokadik kör és mérhetetlen belefektetett energia után nagyobb valószínűséggel fogadjon el egy gyengébb ajánlatot, amelyre természetesen az utolsó körök egyikében derül csak fény.
7. Merj kiállni magadért, hiszen ha már az érdekképviselet az életed, akkor a saját érdekeidet is képviseld bátran. Ezzel nem csak saját magadért állsz ki, hanem másokért is, hiszen ha csak kevesen vállalnak munkát megalázó fizetésért, az idővel a fizetések növekedésével fog járni.
8. Ne érezd magad kevesebbnek a tapasztalatlanságod okán!
Az imént felsorolt negatív példák természetesen korántsem minden ügyvédi irodára igazak, a munkavállalóikat megbecsülő munkáltatók minden tiszteletet megérdemelnek. Kiemelten fontosnak tartom azonban felhívni a figyelmet arra, hogy amennyiben a jogi munkáért járó bérek a közeljövőben nem emelkednek, annak jelentős következményei lesznek a jogi munkaerőpiacra. Egyrészt a pályán kizárólag a legkiváltságosabb jogászok maradnak majd meg, akik rendelkeznek az anyagi „hátországgal” és a kitartással, hogy befektessenek a jövőjükbe akár 10-12 évet is egy alacsony fizetés mellett, másrészt a – jelenleg is elképesztően magas – lemorzsolódás és pályaelhagyási ráta még tovább emelkedik és az irodáknak az aktuálisnál is nagyobb kihívással kell majd szembenézniük a minőségi utánpótlás terén.
A borítóképet Oszlánszki Márkó készítette.
