Az egyik legnépszerűbb kari diákszervezetként a JÖSz több száz hallgatót ér el egy-egy eseményével, és ezt a népszerűséget kiaknázva minden tanévben számtalan jótékonysági rendezvényt tudhat magáénak: gondoljunk csak a már hagyományosnak mondható véradásokra és a karácsony előtti cipősdobozos akciókra.
A JÖSz alakulása óta számtalan karitatív eseményt szervezett, és nem úgy tűnik, hogy erről a jó szokásáról letenne. Idén is várható még hasonló kezdeményezés; ezekről és hosszú távú céljaikról is beszélgettünk Bodor Mátéval, a szervezet szeretetszolgálati alelnökével.
A JÖSz egyik alappillére a szeretetszolgálat. Ezt már sokszor, sok forrásból hallottuk, de arról keveset tudni, hogy ez miként került a két másik, szakmai pont mellé. Tudnál erről mesélni?
Amikor a Joghallgatók Önképző Szervezete megalakult – immáron több mint öt éve –, fontos célkitűzés volt, hogy a jogászi hivatás számunkra ne kizárólag a jogszabályok ismeretéről, illetve azok alkalmazásáról szóljon, hanem ezzel egy időben lássuk is a társadalom működését, valamint váljunk annak aktív részévé, és próbáljuk meg azt javító szándékkal alakítani.
Ha ezt az alapvetést párosítom a szeretetszolgálati tevékenységünkkel, akkor a programjainkat két részre tudom bontani; egyrészt szervezünk olyan eseményeket, amelyek a tagság felől a társadalom irányába hatnak, és céljuk a közvetlen segítségnyújtás – ezt például nagyon jól mutatja a Kárpátalján élő magyarság számára az elmúlt napokban szervezett adománygyűjtésünk. Másrészről pedig meg kell említeni azon rendezvényeinket, amelyeket az „önképzés” kifejezéssel illetünk. Ezek a programok a tagság irányába hatnak, oly módon, hogy egy-egy meghívott jogász vagy egyéb, az adott témában jártas személy tart számunkra előadásokat, beszélgetést fontos jogi és szociális jellegű témakörökben, és az ilyenkor elhangzottakat tudjuk későbbi munkánk során hasznosítani.
Miért tartjátok fontosnak, hogy egyetemi diákszervezetként átfogó karitatív tevékenységet végezzetek, véleményetek szerint nem elégséges erre mindenki saját lelkiismerete?
Erről a kérdésről az a közmondás jut eszembe, miszerint „egy fecske nem csinál nyarat”. Azt tapasztalom (magamból kiindulva is), hogy
ahhoz, hogy igazán nagy erővel és elkötelezettséggel tudjunk végigvinni például egy véradást vagy egy adománygyűjtést, egy egész közösség összefogására van szükség.
Szerintem ez nem igazán lelkiismereti kérdés, mert az elesettek segítésének evidensnek kell lennie, ezért sokkal inkább az erőforrások koncentrációja és helyes felhasználása az, amin egy-egy akció sikere múlik, és amit önmagában egy ember nem biztos, hogy garantálni tud.
Emellett, mint minden szervezetnek, nekünk is fontos feladatunk, hogy a társadalmi felelősségvállalás tettekben is megnyilvánuljon, és ebből eredően a JÖSz tagjaiként hisszük és valljuk, hogy felelősséggel tartozunk például a határainkon túl élő magyarságért is.
Mely eseményeitek a legnépszerűbbek, véleményed szerint miért?
Az „Atomvita” nevet viselő előadássorozatunk egyértelműen a legnépszerűbb az összes rendezvényünk közül, a tagság a JÖSz zászlóshajójaként aposztrofálja ezeket az eseményeket. Ezen elnevezésű előadásainkon igyekszünk olyan témákat körüljárni, amelyek az adott időszakban a magyar közélet vonatkozásában a leginkább relevánsnak mondhatóak. Véleményem szerint ez önmagában véve már megalapozza a népszerűséget, de természetesen szükség van a meghívott vendégek, előadók gondos megválasztására is, így került sor tavaly a hazai olimpiarendezés témájában Fürjes Balázs (a kiemelt beruházások kormánybiztosa) és Fekete-Győr András (a Momentum Mozgalom elnöke) meghívására.
Továbbá, amennyire a JÖSz zászlóshajója az Atomvita, úgy
a Szeretetszolgálati Pillér zászlóshajója a minden félévben megszervezésre kerülő véradás,
amely tehát szintén alapvető része a programkínálatunknak. A legfrissebb tapasztalataink pedig azt mutatják, hogy a kárpátaljai gyűjtésünk is bekerült a népszerű eseményeink közé, amire különösen büszkék lehetünk.
Mi alapján választjátok ki az adott félévben elérni kívánt céljaitokat?
Ahogy a nevünkben is benne van, önképzők vagyunk, tehát nagyon fontos, hogy a tagok a saját ötleteiket, véleményeiket, terveiket behozzák a tagság együttes tevékenységébe. Ezáltal a szervezet közvetlen építőivé válnak. Ugyanakkor minden pillérnek van egy vezetője (alelnök), aki a tisztségre való pályázáskor ismerteti programját, majd a mandátuma lejártakor beszámolót tart tevékenységéről és eredményeiről. Ez olyan kötelezettséget keletkeztet, amely képes biztosítani, hogy az alelnöki elképzelések a lehető legnagyobb mértékben megvalósításra kerüljenek. Ebből a két tényezőből tevődik össze, hogy egy-egy félév során milyen célok fogalmazódnak meg körünkben, és melyek lesznek a leghangsúlyosabb témák.
Ebben a tanévben milyen karitatív tevékenységi tervetek van?
A beszélgetésünk során többször említettem már a kárpátaljai gyűjtésünket, amelyről azt kell tudni, hogy a hatékony megvalósítás érdekében összefogtunk a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálattal, így az általunk összegyűjtött adományokat ők fogják elszállítani, és Kárpátalján a kint élő magyarság körében szétosztani. Azt gondolom, hogy minden szempontból ez a legnagyobb ívű karitatív rendezvényünk ebben a tanévben.
Ezentúl a már szintén említett véradásunkra is sor kerül majd, amelyet a Magyar Vöröskereszttel összefogva szervezünk, valamint terveink között szerepel néhány szakmai képzés megszervezése is. Ezeken túlmenően szeretnénk kórházakba is ellátogatni, ugyanis véleményem szerint – bár gyógyítani nem tudunk – akár egy meseolvasás, akár egy egyszerű beszélgetés is sokat jelenthet egy beteg ember számára a felépüléshez vezető úton.
Végül, de nem utolsósorban fontosnak tartom megemlíteni, hogy a tavaszi félévben ismét megrendezésre kerül az „Atomvita”, illetve ezzel párhuzamosan kezdetét veszi a Joghallgatók Önképző Szervezetének felvételi eljárása is, amelyre minden a JÖSz-ben tevékenykedni vágyó joghallgatót szeretettel várunk.
Köszönjük a beszélgetést Bodor Máténak, és eredményes munkát kívánunk a tanévre!
