Tizenhat évig nevelőtisztként dolgozott a pálhalmai börtönben, elvégezte a tanárképzőt, a pszichológia szakot, börtönpszichológus, majd klinikai szakpszichológus lett. 1993-ban a rendőrség különleges szolgálatához hívták túsztárgyalónak, napjainkban pedig vezetői és lélektaktikai képzéseket tart.
Tudomásunk szerint a pályafutását a pálhalmai börtönben kezdte börtönpszichológusként. Milyen tapasztalatokat szerzett itt?
Nos, nevelőként kezdtem, és csak később végeztem el a pszichológiát Debrecenben, és még később szereztem meg a klinikusi szakvégzettséget. A börtönben az első években nagy elhatározásokkal dolgoztam, de később fojtogatott a légkör. Szerettem volna támogatást nyújtani pszichológusként az elítélteknek, de nem nagyon igényelték, alacsony volt a motiváltságuk. Ügyeltem arra, hogy tranzakcióanalízis értelmében ne keveredjek játszmába velük, de újra és újra elvétettem a kommunikációt, az érzelmi viszonyulást, és vagy megmentettem, vagy üldöztem őket, és mint tudjuk, a játszmát sohasem abban az én-állapotban fejezzük be, ahol elkezdtük, átkapcsolás után áldozatként ér véget.
Megtanultam a feltétel nélküli elfogadást, keresni a legvadabb cselekmény mögött is a jó célt, még akkor is, ha tragédiához vezetett. Elfogadtam az embert. A cselekményét nem kellett elfogadni, csak megérteni.
Segített megérteni a lelküket, ráébresztett arra, hogy egy ember személyiségfejlődése szempontjából mennyire fontos a gyermekkor.
Kérem, meséljen arról, miképp képezte ki magát profi túsztárgyalóvá!
Sokat tanultam a börtönbeli rendkívüli események kezeléséből. A rendőrségnél kaptam lehetőséget arra, hogy nemzetközi túsztárgyaló tanfolyamon vegyek részt, illetve pszichoterápiát tanultam klinikusként, és volt több ügy az első három évben, amiken keresztül megismerhettem a szakterületet. Folyamatosan elemeztük a megtörtént, megoldott eseményeket, így fejlődött a szaktudásom. Írtam egy szakanyagot a túsztárgyalóknak, és sok tréninget tartottam itthon és határainkon túl is, megismertem más országok ügyeit, megoldásait, illetve részt vettem nemzetközi konferenciákon.
Ehhez a munkához szükséges valamilyen különleges adottság/tulajdonság is?
Csak a nyitottságra, a tanulási igényre volt és van szükség ma is. Most éppen makedón rendőrségi trénereket képezek rendőrségi válságkezelési trénerré.
Alkalmaz-e magatartási elemeket a munkája során, amelyekkel az FBI profilozói is dolgoznak? Mit gondol, mennyire átültethetőek ezek a magyar viszonyokba?
A viselkedéselemzés fontos része a munkánknak, a viselkedés, a szavak adnak támpontot, hogy milyen személyiségű az elkövető, milyen típusú eseménnyel van dolgunk, és a kettő eredője határozza meg a kezelés lehetőségét.
Dönthet-e egyedül a túsztárgyaló abban az esetben, ha vészhelyzet lenne, vagy minden lépését utasításban kapja?
A tárgyaló vagy parancsot kap, vagy engedélyt kér, de önállóan nem dönthet válságkezelési kérdésekben, csak tárgyalástaktikai döntéseket hozhat meg. Ezt a munkát egy kis csapat végzi el, nem magányos harcos a tárgyaló, hanem csapattag.
Került már a munkája során életveszélybe?
Igen, de megalkudtunk először egy térdlövésben, majd egy lábszárlövésben.
Melyik esete volt a legemlékezetesebb?
Talán a bajai túszesemény 1993-ban, amikor egy középiskolás, pedagógus szülők gyermeke ejtette túszul öt diáktársát.
Mit gondol, melyek azok a leggyakoribb pszichológiai problémák, amelyek minden bűnözőnél fellelhetőek?
Az alacsony érzelmi intelligencia, helytelen szocializáció, az alacsony önértékelés, és ebből fakadóan a magas szorongás.
Ha mi is kriminálpszichológusok szeretnénk lenni, mit kell tennünk annak érdekében, hogy azzá válhassunk?
Ma itthon nincs ilyen képzés, ha lesz, akkor vagy klinikai szakpszichológus, vagy munkapszichológusi előképzettséget igényel, és erre lehet ráképződni. Mostanság, ha valaki tíz évet tölt el ezen a területen, akkor mivel műveli és tanulja, akkor annak vallhatja magát.
Mit gondol, megkönnyítené a szakma elsajátítását, ha specializált kriminálpszichológiai képzések lennének?
Igen, nagy szükség lenne szakképzet kriminálpszichológusokra, jól tudnák segíteni a bűnfelderítést, a megelőzést és az állományt is.
