A hírekben és a mindennapokban számtalanszor emlegetett fogalom. A kényszergyógykezelés mögött komoly félrehallások mutatkoznak, és a valóságtól távol eső tények nem könnyítik meg, hogy lássuk, miben is rejlik az említett eljárás. A cikkből kiderül, miért nem bölcs döntés megjátszani a rendőrség és a bíróság előtt a mentális betegség fennállását, mivel nem “jár jobban” az illető a kényszergyógykezeléssel sem.
Mi, kinek, meddig?
A kóros elmeállapot büntető anyagi jogi fogalmát szükséges elsőként tisztázni a kényszergyógykezelés megértéséhez, hisz fontos látni azt, hogy nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, illetve arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. Ezt a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 17.§-ban találhatjuk.
A Btk. 78.§-a tartalmazza ezen előbbivel összefüggésben a személy elleni erőszakos vagy a közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését, vagyis azt a jogalapot, amely a kényszergyógykezelés esetében releváns. A Btk. vonatkozó rendelkezése alapján az intézkedést akkor kell elrendelni, ha az elkövető elmeműködésének kóros állapota miatt e két meghatározott cselekmény valamelyikének megvalósítása esetén nem büntethető és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni rá.
Az anyagi jogi meghatározás mellett az eljárás jogi megközelítés szintén jelentős annyiban, hogy az előzetes kényszergyógykezelést a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 301.§ (1) bekezdése értelmében a kóros elmeállapotú terhelt személyi szabadságának bírói elvonására ad lehetőséget a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt. Tehát az előzetes kényszergyógykezelés az egyik típusa a személyi szabadságot érintő, bírói engedélyhez kötött kényszerintézkedéseknek.
Ezen túlmenően fontos még megemlíteni, hogy kényszergyógykezelés esetén félévente kötelező felülvizsgálat lefolytatása szükséges, amelyet az orvosszakértő végez.
Utóbbi amiatt hangsúlyos, mert akkor kerülhet sor az adaptációs szabadságra bocsátásra, ha a kezelés szükségessége már nem áll fenn. Ilyenkor ajánlott ugyanis a korábbi gyógyszerek szedése, mindamellett a helyi pszichiátrián való rendszeres vizit betartása. Továbbá amikor még az intézményben tartózkodik, lehetősége van meghatározott időre elhagyni a létesítmény területét, és a családjával tölteni pár napot, feltéve, hogy az egyik hozzátartozója elvállalja a kóros elmeállapotú elkövető gyógyszereres kezelését.
Összefoglalva a fent kifejtetteket pedig elmondható, hogy a büntető anyagi jogi értelemben vett kényszergyógykezelés egy intézkedés a büntető jog szankciórendszerén belül, míg ezzel szemben a büntető eljárásjogban használatos előzetes kényszergyógykezelés egy kényszerintézkedési mód, amely bírói engedélyhez kötött és az érintett személyi szabadságát érinti. E két jogintézmény közös vonása a kóros elmeállapottal függ össze, amelyet a büntető anyagi jog szabályoz.
Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet
A X. kerületben található létesítmény a kényszergyógykezelés alatt álló betegeket fogadja, ezáltal kórházi körülmények között nyílik lehetőségük a gyógyulásra, ugyanakkor mégis felügyelet alatt. A háromszáztizenegy főt fogadó intézetnek összesen három osztálya van, ahol kizárólag olyan pácienseket fogadnak, akiknek ezt a bíróság elrendelte.
A kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásáról, valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet feladatairól szóló 13/2014-es IM rendelet szabályozza az IMEI (Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet) feladatát, amelybe beletartozik többek között a betegek pszichiátriai kezelése és rehabilitációja, illetve az előzetes kényszergyógykezelt betegek kivizsgálása is.
Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy mennyire jó az ellátás és mennyire elegendő a személyzet létszáma?
Nem kell túl sokat töprengeni ezen, hiszen egy 2012-es ombudsmani vizsgálat során kitértek azokra a szempontokra, amelyek nemcsak, hogy meghatározzák a gyógyulási folyamatot, hanem a biztonságot is veszélyeztetik. Ugyanis az akkori jelentés szerint, az intézményben éjszakai ápolóból kettő – kettő személyt, míg ügyeletesből egy embert foglalkoztattak.
Mindezek után egy büntetés-végrehajtási intézményben, ahova feltételezhetően gyengébb idegállapotú, személyiségzavarral vagy más mentális problémákkal küzdő személyek kerülnek be, a kórtermek létszámát is célszerű felmérni, ahol is a túlzsúfolt kategóriával látták el az akkori helyzetet.
Helytelen megítélés?
Az IMEI-ben kezelés alatt álló személyek esetenként elhagyhatják pár nap erejéig az intézményt, feltéve, hogy ezt megengedték nekik. Az engedélyt egy arra jogosult személy beleegyezésével kaphatják meg. Probléma csak akkor merül fel, ha ez a fajta társadalmi szocializáció – bármilyen nyugodt környezetet is biztosítson számára a családja – negatív hatásokat fog kiváltani a páciensből. Így a gyógyuláshoz vezető lankás úton megreked, ezáltal sokkal több segítségre lesz szüksége, mint az épületből való ideiglenes távozás megtagadása esetén.
Rés a falban?
Történt egyszer, hogy egy férfi rángatott az utcán egy nőt, azt követően egy elhaladó járókelő mellkasába öklözött, majd az ott közlekedő biciklist is megfenyegette. Büntetőeljárás indult ellene, de semmi nem lett belőle. Hogy miért?
Mert a bíróság megállapította, hogy a férfi kóros elmeállapotú. Egy probléma van csak, mint ahogy az már a cikk elején említésre került. Ahhoz, hogy valakit kényszer gyógykezeljenek egy arra alkalmas helyen, feltételezett büntethetősége esetén egy évet meghaladó szabadságvesztésre kellene ítélni. A feldolgozott ügyben ez az idő nem haladta meg az egy évet, így elengedték az illetőt.
A mentálhigiéné nagy jelentőséggel bír, továbbá az is, hogy a pszichés problémákkal küzdő embereket megfelelő elbánásban részesítsük. Bár felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e az egy év büntethetőség esetén elkövetett bűncselekményre kiszabott időtartamot csökkenteni, hogy esetleg kitöltse azt az űrt, ami emiatt egyes esetekben felvetődik. Szintén kérdés marad, mennyiben változtattak az ombudsmani látogatás után az IMEI szakemberi ellátottságán és annak túlzsúfoltságán. Viszont egy biztos: nem szabad elfelejteni az ápolók és az egészségügy területén dolgozók áldozatos munkáját, mindezt egy, az egészségügyi és a büntetésvégrehajtási intézet határvonalán lévő intézményben.
