Ott, ahol ma hallgatók várakoznak, beszélgetnek egy-egy óra előtt, kisgyerekek játszanak a szökőkútnál vagy turisták fotózkodnak, ötszáz éve a müezzin hangja szólította imára a híveket, később Országgyűlést tartottak, majd neves költők és politikusok laktak, miközben a jövő papjait és jogászait képezték. Izgalmas és sokszínű időutazásra invitálunk, mely során csak a helyszín változatlan: az Egyetem tér.
Történetünk a XV. század közepén indul. Ebben az időben az Egyetem tér területe Pest szabad királyi város szélének számított, onnan nem messze (a mai Kiskörút vonalán) húzódott az első pesti várfal. A védelmi rendszer Hunyadi Mátyás uralkodása alatt épült ki a maga egészében. Egyik kapuja a Kecskeméti utca Kálvin tér felőli végén állt, ennek őre a képen látható házban lakott.
A környéken ekkoriban ehhez hasonló, tipikus középkori épületek álltak, melyek utolsó példányait a XIX. század végén, a nagy bérpaloták felhúzását megelőzően bontották el. A kapu helyén ma a Mercure Hotel tornyosul, a tervező a két épületrészt összekötő híddal szándékozott emléket állítani a régi bástyáknak.
A védelmi rendszer a hódító törököket nem állította meg, akik százötven éves uralmuk alatt a maguk ízlésére szabták Pestet. Négy mecsetet állítottak a városban, ebből egy az Egyetem téren kapott helyet. A kiűzésüket követően 1688-ban a dzsámit és annak közvetlen környezetét – néhány apró, romos házikóval – a magyar alapítású pálos rend vásárolta meg. Az ötszög alapú telekre templomot, rendházat és papneveldét szándékoztak építeni.
A mecsetet és a viskókat rövid időn belül átalakították keresztény imahellyé, a nagy terveik kivitelezése azonban csak 1715-ben kezdődött meg. A Mayerhoffer András által tervezett barokk stílusú Kisboldogasszony templomot 1748-ban szentelte fel a váci püspök, a tornyok csak húsz évvel később készültek el. A kétemeletes Nagyszeminárium a papok képzése mellett az újjászerveződő magyar kulturális életnek is otthont adott. Az L alakú épületet korabeli térképek is jelzik, az előtte álló tér már ekkor (1737) a Seminarienplatz (azaz Szeminárium tér) nevet viselte.
1786-ban II. József a pálos rendet is feloszlatta, a Nagyszeminárium és a templom a teológiai karhoz került, ahol folytatódott a papok képzése. 1790-től 1805-ig a Budáról áthelyezett Kúria is ebben az épületben működött, helyét utána a Királyi Magyar Egyetem jogi kara vette át.
A 1838-as nagy pesti árvíz a teret sem kímélte, az egyetemen másfél hónapig szünetelt a tanítás. Tizenegy évvel később, 1849 májusában miután a magyar kormány visszatért Debrecenből, a templomban tartották az országgyűlést.
Nézzünk át kicsit a tér másik oldalára. Ahol ma a Quaestura iroda és a Petőfi Irodalmi Múzeum (akkoriban Gróf Károlyi Palota) által szegélyezett Henszlmann utca vezet, ott az 1890-es évek végéig állt egy három szintes ház (Wenckheim, Hadik neveket is viselte), mely a magyar történelem több nagy alakjának adott otthont.
Az 1840-es években itt élt Petőfi Sándor és Wachot Sándor. A dualizmus korában Jókai Mór vásárolta meg, de sokáig szolgált otthonul Vörösmarty Mihály lányának, Ilonának és az ő férjének, Széll Kálmánnak. A házaspár távoli rokona volt Deák Ferenc, aki utolsó heteit szintén az Egyetem téren töltötte, ebben a házban hunyt el 1876-ben. Utána a Vasárnapi Ujság szerkesztősége költözött be, egészen az épület 1896-os lerombolásáig dolgoztak itt a lap munkatársai, többek között Mikszáth Kálmán is.
A XIX. század utolsó éveiben jelentős változásokon ment keresztül a tér arculata. 1888-ban lebontották az addigra már háromszintesre bővült, de meglehetősen leromlott állagú Nagyszeminárium épületét. Neobarokk stílusú, díszes kupolával megkoronázott utódja Herczegh Zsigmond és Baumgarten Sándor tervei alapján 1896-ra készült el, az épülettel egy 2017-es cikkük foglalkozott már részletesebben. Szintén a Millenniumra lett kész a Károlyi-kert felé vezető Henszlmann utca, valamint álltak a teret szegélyező, remek kilátású, cserébe borsos lakásárú bérpaloták.
1889. júliusában adták át a világ első normál nyomtávú (a ma is használatos 1435 mm-es) villamosvonalát, mely a Kisboldogasszony templom elől indulva a Kecskeméti és a Baross (akkor Stáczió) utcán át az Orczy térig vezetett. Eleinte alsóvezetékből nyerték az áramot a kis kocsik, majd a rendszer megbízhatatlansága (főleg a téli időszakban) miatt kiépítették a felsővezetéket. Ennek tartókampói ma is láthatók még egy-egy házon.
A tér és környezete a második világháború budapesti ostromáig nem változott jelentősen. 1912-ben meghosszabbították a villamost a Papnevelde utcán át a Március 15. térig, ugyanakkor a szűk utcákon kanyargó vonal megszüntetése állandóan napirenden volt a harmincas években. A Kisboldogasszony templomban két nevezetes esemény történt a húszas évtized végén: 1927-ben a szószéken esett össze Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, akinek emlékére évente szentmisét tartanak, valamint 1928-tól kezdve a Magyar Rádió élőben közvetíti a déli harangszót, ennek az első adása ebből a templomból szólt.
Az 1944/45-ös bombázások során több találatot kapott az akkori Pázmány Péter Egyetem épülete, amely a kupoláját soha többé nem kapta vissza, elsősorban azért, mert úgy ítélték meg az illetékesek, hogy konkurálna a templom tornyaival. A háborút követően a villamosvonalon nem indult újra a forgalom, helyette az ötvenes évektől a 74-esre számozott trolibusz közlekedett.. A troliüzem sem volt hosszú életű, utódja a hetvenes évtized közepétől a 109-es autóbusz lett, napjainkban a 15-ös és a 115-ös járat érinti a teret, de már nincs külön megállója.
Az egyetemet és környezetét az 1956-os események súlyosan érintették. Erről alaposabban egy korábbi írásunkban lehet olvasni. Ma ismert formáját alig hét éve nyerte el a tér. 2010-ben, a Belváros Új Főutcája beruházás keretében az autóparkolót és az aszfaltréteget szökőút és carrarai márvány díszkövek váltották fel, az Egyetem épületének renoválásával két évvel később végeztek.
