A Közel-Keletről elsősorban a riasztó világpolitikai események juthatnak eszünkbe, és a másodlagos gondolatainkban sem hívogató turistacélpontként hivatkozunk rá. Viszont elképzeléseinkkel ellentétben a filmekben megjelenő hangulatos bazárok, dzsinneket rejtő lámpások, tevekaravánok elérhetőbbek, mint gondolnánk.
Köszönhetően Magyarország kelet-európai elhelyezkedésének, egy bő háromórás, fapados repülőút után máris az Arab-tábla egy, hazánkkal azonos méretű országában találhatjuk magunkat. Jordánia szinte itt van a sarkon, ugyanis Budapest és a jordán főváros, Ammán között egészen pontosan mindössze 2243 kilométer a távolság légvonalban, ami – érdekességképp megfogalmazva – még közelebb is van az otthonunkhoz, mint például az Erasmus-desztinációként is választható Lisszabon.
Annak ellenére, hogy Jordánia a térség legkisebb országa, a látnivalók listája annyira hosszú, hogy egy látogatás alatt szinte lehetetlen a végére érni. Az ország ikonjává váló, több mint kétezer éves Petra romvárosa és a számos világhírű film forgatási helyszínéül szolgáló Wadi Rum sivataga mellett nem szabad kihagyni a bibliai helyszínek közül is a leghíresebbnek számító Nébó-hegyet, ahol az Ószövetség szerint Mózes megpillantotta az Ígéret Földjét, valamint a Jordán folyó partját, ahol idegenvezető segítségével bejárhatjuk Jézus megkeresztelkedésének a helyszínét. Érdemes a nevezetességek mellett időt szánni arra is, hogy sétálgatva a bevásárlóutcákon megfigyeljük az ammáni forgatagot, vagy évszázados receptúra alapján készült beduin tea kíséretében beszélgessünk a mostanra már csak félnomád életmódot folytató beduinokkal.
A helyiek ugyanis világszerte híresek a vendégszeretetükről, és nagyon szívesen mesélnek az érdeklődő turistáknak az országukról, a kultúrájukról, olyan értékes történeteket megosztva velük, amelyekről olvasni talán még könyvekben sem lehet.
A magyarokat pedig különösen kedvelik, hiszen szinte nincs olyan jordán, akinek ne lenne legalább egy ismerőse, aki Pécsre vagy Budapestre járt egyetemre.
Bár a festmények gyakran örökítenek meg olyan jelenetet, amelyen közlekedési eszközként teve vagy szamár szerepel, a valóságban a hazainál akár jobb minőségű távolsági utakon közlekedhetünk bérelt autóval az egyes városok közt. Amennyiben inkább nem élnénk a lehetőséggel, hogy a KRESZ-t sajátosan értelmező sofőrök segítségével teszteljük vezetői képességeinket, a legjobb alternatívának a taxizás bizonyulhat, hiszen ha keresünk sem találunk – az iskolabuszokat leszámítva – tömegközlekedést. Jordániában ugyanakkor egyáltalán nem meglepő tevékenység a nagy távolságok taxival való megtétele. Egy-egy hosszabb út ára semmivel sem kerül többe, mintha máshol vonat- vagy buszjegyet váltanánk. Természetesen alkudni nem csak lehet, hanem kötelező, hisz a helyi szokások alapján illetlen viselkedésnek titulálják, ha valaki az elsőre mondott vagy az árcédulán szereplő áron fizeti ki a szolgáltatást vagy vásárolja meg a terméket.
Felmerülhet ezt követően, vajon milyen árakra is kell számítanunk? Elöljáróban viszont kiemelendő az a tévhit, hogy azzal, hogy az ország keletebbre van tőlünk, a pénztárcánk még megérezheti a kiadásokat, de Jordániára mindenképp igaz az, hogy ügyesen lehet gazdálkodni, köszönhetően annak, hogy minden elérhető többféle árkategóriában is.
A helyi készítményekre pedig nagyon nehéz nemet mondani: a bazárokban és a kézműves szaküzletekben minden kapható, mi szem-szájnak ingere. Ízletes teák és kézzel készített édességek, textíliák és dísztárgyak ezredéből választhatjuk ki, hogy mi az, amit haza szeretnénk vinni emlékül.
Viszont továbbra is megválaszolatlan az a kérdés, hogy mindezen élmények mégis mennyire biztonságosak. Több érv is felsorakoztatható amellett, hogy miért szükségtelen azon aggódni, hazajuthatunk-e vajon egyben. Egyfelől Jordánia az idők során igyekezett kimaradni a szomszédaiban zajló háborús konfliktusokból, így ilyen szempontból a térség biztonságos kis szigetévé vált. Emellett, a turistákat nagy becsben tartják, hiszen a térségben történt incidensek miatt néhány évvel ezelőtt jelentősen visszaesett a turizmus, aminek a COVID-19 járvány sem tett jót.
Így szükségesnek látják, hogy az oda látogatók a lehető legnagyobb biztonságban érezzék magukat, ezáltal is ösztönözve az utazni vágyókat, hogy az ország mellett döntsenek.
Másfelől az országon belül ritka az erőszakos bűnözés, amit egyébként a hatályos jogban halállal is büntethetnek. Hangsúlyos ezzel összefüggésben az a tény, hogy halálbüntetési moratórium volt 2006 és 2014 közt, ám néhány kirívóan megrázó eset után a büntetési nem újbóli alkalmazása mellett döntöttek.
Annak ellenére pedig, hogy Jordániában a lakosság nagy része muszlim, mégis jelentős számban élnek keresztény közösségek, sőt. Ahogy már említettem, számos keresztény zarándokhely is van az országban, így az egyes vallások hívői közt békés az együttélés. Az egyetlen körültekintést igénylő szempont az időjárás. Bár elsőre azt hinnénk, egy olyan országban, amelynek a nagy részét sivatag borítja, mindig kellemes az idő, sajnos tapasztalni fogjuk, hogy a négy évszak nagyon is elkülöníthető egymástól. Telente a havazás sem ritka, azonban ebben az esetben az autóutakat egész napokra is lezárhatják, míg nyáron óvatosan kell kinti programot szervezni, hiszen a hőmérő higanyszála ötven fokig is felkúszhat.
Jordániában, ha a helyi hagyományokat és kultúrát tisztelve látogatunk el oda, a legnagyobb biztonságban lesz részünk, páratlan vendégszeretetben és egy igazi ókori időutazásban. Haza pedig olyan érzéssel térhetünk, mintha egy másik bolygón, vagy legalábbis a Föld másik részén jártunk volna, pedig még annyira messze sem mentünk, mint innen Portugália.
