Tudományos megismerés, reform majorság, pezsgő szellemi élet. A nyár egy újabb kiváló programmal bővült a Kritika és Felelősség Szabadegyetem által. Hogy pontosan mit is takar az elnevezés, arról Milbacher Dániel mesél a Jurátus olvasóinak.
Jurátus: Kérlek röviden mutasd be a Kritika és Felelősség Szabadegyetemet!
Milbacher Dániel: A Kritika és Felelősség Szabadegyetem az Európai Unió, valamint az Erasmus+ program által finanszírozott rendezvény, melynek fókuszában a tudományos megismerés, illetve a tudományos megismerés módszertanának a népszerűsítése áll a 18 és 32 év közötti fiatalok körében. A digitalizálódó világban, ahol hatalmas az „információs vihar”, a tudomány és a tudomány iránt való fogékonyság jelentősége egyre inkább leértékelődik, többek között a laposföld-hívők tevékenységének és a különböző összeesküvés-elméletek terjesztőinek hatására. Ebből kifolyólag a tudományos munka, valamint az ahhoz kapcsolódó élet és gondolkodás beszorult a maga elefántcsonttornyába, vagyis az egyetem környezetébe, az akadémiai közösségek színtereibe. A tudományos eredmények ezáltal nem hordoznak kiemelt jelentőséget egy hétköznapi ember számára.
A mi célunk a Szabadegyetemmel, hogy kialakítsunk egy olyan közösséget, akik együtt jól érzik magukat, miközben tudnak olyan témákról értelmesen beszélgetni, amelyekre az egyetemen nincsen feltétlenül lehetőségük.
A szabadegyetem augusztus 21 és 27 között kerül megrendezésre Csórompusztán, a Balaton-felvidéken. Helyszínül egy, a Művészetek Völgyétől nem messze található reform majorság szolgál, amely egy gyönyörű, ligetes-bokros, fás terület, ahol a régi gazdasági épületek szállásokká lettek átalakítva. Ide fognak majd az ország hét városából érkezni a résztvevők. Választásunk azért is esett erre a természetközeli helyszínre, mert a gondolkodásnak van egy elvonulásra épülő eleme is. Így ezzel számunkra is megnyílik annak a lehetősége, hogy csak arra tudjunk koncentrálni, hogy ott legyünk egy közösségként, jól érezzük magunkat és jobban képesek legyünk elmélyedni a különböző beszélgetésekben, workshopokban.
Jurátus: Az Erasmus+ nagyvonalú támogatást ítélt meg számotokra. Mi az oka annak, hogy egy elsősorban nemzetközi mobilitási programokat támogató szervezet finanszíroz egy belföldi kezdeményezést?
M.D.: Az Erasmus alapvetően a fiatalokat támogatja. A 2022-es év volt az ifjúság éve az Európai Unióban, és a fiatalság szociális, kulturális, valamint tudományos igényeinek kielégítése céljából allokáltak egy nagyobb összeget, mely költségvetési forrást az Erasmus+ közreműködésével osztották el. Különböző támogatások elérhetőek, ez is tulajdonképpen egy támogatás volt, amit megpályáztunk, és szerencsére sikeresen el is nyertünk.
Jurátus: A jelentkezési lap alapján ti választjátok ki a résztvevőket, akik egy kisebb „motivációs levelet” is írnak, amelyet egy kifejezetten érdekes döntésnek gondolok. Milyen megfontolás van mögötte?
M.D.: Emögött egy nagyon prózai megfontolás van. Méghozzá az, hogy a szálláshely befogadóképessége és az Erasmus által adott támogatás 70 emberre elég. Ha pedig például 7000 fő jelentkezik, akkor kénytelenek leszünk válogatni, hisz abban az esetben túljelentkezés alakulna ki. Természetesen, hogy ha például 75 jelentkező van, akkor meg fogjuk oldani azt, hogy elférjenek, de ezt a határt kénytelenek voltunk meghúzni a férőhelyek véges száma és a forráshiány miatt. Sajnos azt is fontos megemlíteni, hogy ennyi pénz egyáltalán nem sok, különös tekintettel arra, hogy egy gazdasági válság közepén vagyunk és az infláció mértéke is az egekben van.
Jurátus: Miért nem érkezési sorrendben történik a kiválasztás?
M.D.: A jelentkezési lapon vannak kérdések, amelyekre válaszolni kell ahhoz, hogy valaki leadhassa az igényét a részvételre. A kérdésekre adott válasz alapján fogunk szelektálni, mely kérdések egyúttal arra is szolgálnak, hogy kiszűrhessük a duplázódó, helyfoglaló vagy épp komolytalan beiratkozásokat.
Mi valódi érdeklődőket szeretnénk, akik egy valódi közösség részei tudnak lenni.
Mindemellett az is fontos szempont, hogy figyeljünk arra, hogy ne csak budapesti lakosok legyenek, hanem a hat másik városból is érkezzenek jelentkezők.
Jurátus: Ki számít optimális jelentkezőnek? Milyen tulajdonság vagy sajátosság az, amely előnyösnek számíthat túljelentkezés esetén?
M.D.: A legelőnyösebb tulajdonság az, ha a jelentkező 18 és 32 év közötti fiatal, de semmi más kritérium nincs. Számunkra csak az az igazán jelentős szempont, hogy legyen egy közös érdeklődés a tudományos megismerés és a tudományos módszertan iránt, mert ez egy hatalmas probléma, hogy Magyarországon ezek egyre inkább alulértékeltté válnak.
Jurátus: Mi az oka annak, hogy maximalizáltátok a résztvevők korhatárát?
M.D.: Az Erasmus+ pályázati feltételei. Van benne egy felelősségvállalási kérdés is, hogy 18 év alattiakat bevonjunk-e egy ilyen projektbe, vagy sem. Mi ezt a felelősséget nem szerettük volna vállalni, mert nem feltétlenül érezné magát komfortosan egy középiskolás a közgazdaságtani és pszichológiai előadások, vagy akár a biológiával vagy fizikával foglalkozó prezentációk alkalmával.
Jurátus: Kinek ajánlanád a Kritika és Felelősség Szabadegyetemet?
M.D.: Aki nyitott és aki vágyik egy közösségre. Szeretnénk azt elérni, hogy olyan különböző emberek érkezzenek, akik kívánják, hogy egy közösséghez tartozzanak, hiszen a Covid után nagyon leértékelődött a hagyományos közösségek a szerepe, ahol az emberek tényleg összegyűlnek, kicsit tudnak egymással beszélgetni, egymástól tanulni és a társaságban minőségi időt eltölteni.
Jurátus: A felhívásotok alapján a Szabadegyetemet követően, az adott városokban terveztek véghezvinni egy társadalmi projektet. Ez mit jelent pontosan?
M.D.: Ez egy ilyen grass roots szerveződésű projekt. Ez azt jelenti, hogy az országban elszórtan létrejönnek kicsi szerveződések, amelyek szépen lassan tudnak fejlődni, növekedni, és ezekből akár egy átfogó társadalmi képződmény is kialakulhat. Amikor megérkezik ez a hetven ember, akkor őket földrajzi adottságok alapján hét csoportra osztjuk. Minden csoportban tíz taggal. Ezekben a csoportokban aztán egy kis közösséget fogunk majd belőlük formálni. A szabadegyetemet követően, ezeket a közösségeket pedig arra bíztatjuk, hogy a saját városukban vagy környékükön, hozzanak létre egy társadalmi projektet, amelyet ők találnak ki az ötlettől az operatív lépéseken át egészen a megvalósításig. Mi támogatni fogjuk ezeket a kis egységeket, akár anyagilag is, bizonyos kerethatárig. A választott projektjük lehet akár Pécsen egy beszélgetés, egy közösségi kert alapítása, bekapcsolódás egy civil szervezetnek a munkájába, vagy éppen egy tudományos kör megszervezése.
Jurátus: Maga az elgondolás, illetve a rendezvény a politikai palettán, amennyiben állást foglal, hol helyezkedik el?
M.D.: Nincs semmiféle politikai állásfoglalás, mert a tudomány politikától független. A tudomány nem válogat politikai oldalak között, és ezt szeretnénk megtartani. Minden főszervezőnek van komoly tudományos munkássága, úgyhogy abszolút nincs ilyen fókusz.
Ráadásul eltérő világnézettel rendelkezünk, ugyanis más ideológiai oldalakhoz tartozunk egy-egy vitában, de minket az köt össze, hogy nekünk nagyon fontos az, hogy van a tudományos megismerés és van a tudományos megismerésnek egy módszertana, amit bizony nem írhat át semmiféle politika, és nem is befolyásolhatja.
Azt szeretnénk, hogy itt tudományos viták legyenek és tudományos gondolkodás valósulhasson meg.
Jurátus: Sajnálattal fejezted ki, hogy nincs kifejezett igény egy tudományos megértésre építő, vitakultúrát kialakító szellemi műhelyközegre. Mit gondolsz, reálisan nézve a ti rendezvényetekre mennyire van igény a magyar lakosság körében?
M.D.: Sajnos nem áll a rendelkezésemre semmilyen kutatási adat, hogy ezt cáfoljam, vagy megerősítsem. Sok szempontból mi is kísérletezünk, emiatt sem egy 700 fős rendezvényt szervezünk, hanem egy 70 főset. Szeretnénk azt gondolni, hogy van rá igény, továbbá bízunk abban, hogy egy ilyen esemény sokakban tudásszomjat ébreszthet. Végső soron mi ebből a hipotézisből indulunk ki. Az, hogy ez kellően alapos-e, vagy sem, azt az idő eldönti.
Jurátus: Kérlek, emelj ki egy programot, amely mindenképp felkeltené a jelentkezők figyelmét!
M.D.: A szabadegyetem napjait tematikusan osztottuk fel. Ezek az integráció és sport, társadalom és politika, pszichológia és egészség, kultúra és művészet, közösségi projektnap és záróbuli, reflexió és távozás témakörök. Hogy kiemeljek egy kérdéskört, amely a Z-generációt elég erősen érinti, akkor a klímaváltozással kapcsolatos pszichés problémákat tudom mondani, például a klímaszorongást, amely egy újonnan megjelenő jelenség a pszichológián belül, és nagyon sokan foglalkoznak vele. Erről biztosan lesz majd beszélgetésünk és előadásunk is.
A másik, amely szerintem még nagyon érdekes, az a társadalmi naphoz kötődik és a világgazdasági folyamatokkal foglalkozik. Rendszeres meghívottunk Pogátsa Zoltán, aki abszolút egy baloldali közgazdász, és a volt jegybankelnök, Bod Péter Ákos, aki a neoliberális vagy liberális oldalt szokta képviselni egy vita során. Ilyen és ehhez hasonló beszélgetésekre lehet számítani, mindazért, hogy bemutassuk, az adott problémakört eltérő nézőpontból. Rávilágítva ezen utóbbival arra is, hogy különböző tudományosan megalapozott megközelítésekkel lehet vizsgálni ugyanazt a kérdéskört.
A művészeti naphoz kapcsolódóan foglalkozunk egyrészt valamilyen jellegű kultúrpolitikai kérdéssel, de azzal is szóba fog kerülni, amely tényleg egy esztétikai megközelítés, hogy létezik-e még irodalomkritika, színházkritika? Létezik-e még művészetkritika egyáltalán? Van-e ennek értelme? Van-e olyan, hogy elit művészet? Megtalálható-e a magas irodalom a mindennapokban?
Jurátus: A honlapon írtátok, hogy a Szabadegyetem hagyományteremtő jelleggel kerül megrendezésre. Véleményed szerint 10 év múlva meglehet, hogy egy „Tudományos Bánkitó Fesztivál” lesz? Illetve, mennyire lesz kiterjedt és mennyire alkalmi jellegű?
M.D.: Nem szeretnénk, hogy ez egy fesztivál legyen, sokkal inkább előnyben részesítjük a szabadegyetem jelleget. A Bánkitó Fesztiválon jelen vagyunk, és szervezünk tudományos, kulturális beszélgetéseket, de a Bánkitó Fesztivál az egy buli, ahová szórakozni megy az ember.
Azt szoktuk mondani viccesen, hogy a mi Szájensz Szeánsz programjaink által a Bánkitó egy olyan fesztivál lett, ahonnan okosabban tudsz hazamenni, mint ahogyan oda érkeztél, amely egy fesztiválra általában nem igaz.
A szabadegyetem nem ilyen jellegű, így például nincs esténként zenei programunk, fellépőink, hanem a szabadegyetem az tényleg arról szól, hogy napközben vannak különböző előadások, workshopok, amelyeken a résztvevők vitatkozhatnak, gondolkodhatnak, vagy másnaposan aludhatnak az árnyékban. Ott az este az, amely kifejezetten a közösségi szórakozásról szól, amikor jól érezhetjük magunkat együtt, még filmklubbot is tarthatunk. Ebből kifolyólag nem gondoljuk, hogy ez hosszú távon egy fesztivállá fejlődne, valamint nem is szeretnénk. Emellett már csak azért sem könnyű a helyzet, mert az Európai Uniós pénzek Magyarországra való meg nem érkezése, hosszú távon nem kecsegtetett sok jóval a miénkhez hasonló civil kezdeményezések számára.
A jelentkezés az alábbi linken található.
A Szabadegyetem Facebook eseménye pedig itt elérhető.
Köszönjük szépen az interjút Milbacher Dánielnek!
A képeket Habulin Hanna Katinka készítette.
