Ezt a cikket ajánlom mindazoknak, akik eljátszottak már a gondolattal, hogy jogi ismereteiket a későbbiekben az Unóban (is) kamatoztassák, akár úgy, hogy tanulmányaikat folytatják kint, akár munkát vállalnak tapasztalatgyűjtés céljából.
A külföldön megszerzett diplomák elismerése az egyes országok szuverén döntésén alapul, és általában minden államnak külön eljárása van arra, hogy az egyes egyetemi, főiskolai végzettséget igazoló okmányokat milyen szempontok alapján fogadják el. Ezek az eljárások azonban hosszadalmasak lehetnek, tehát amennyiben valaki komoly elhatározásra jut, annak időben el kell kezdenie a felkészülést. Kezdjük egy általános áttekintéssel!
Az Európai Unió területén az egyes szakképzettségek elismerésének módját irányelveken keresztül szabályozzák, melyeket a tagállamok beépítettek saját jogrendszerükbe.
Ilyen például a Tanács 89/48/EGK irányelve a legalább hároméves felsőoktatási képzésben szerzett oklevelek kölcsönös elismerésének általános rendszeréről, továbbá az ezt kiegészítő 92/51/EGK irányelv a szakmai képzés elismerésének általános rendszeréről, vagy a 99/42/EK irányelv a liberalizált és az átmeneti irányelvek szabályozása alá eső foglalkozásokhoz kapcsolódó, szakmai képzésben megszerezhető bizonyítványok elismerésének szabályairól.
Magyarországon a bizonyítványok és oklevelek elismerése a 2001. évi C. törvény alapján történik. Alapvetően két fő vonulata van a folyamatnak: az automatikus és a könnyített eljárás. Az első esetben, ahogy a neve is mutatja, az automatikus eljárás következtében az általános orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az állatorvos és az építész képzettségeket automatikusan elismerik. Azonban fontos megjegyezni, hogy az egyes tagországok olyan feltételekhez köthetik e foglalkozások gyakorlását, mint az erkölcsi bizonyítvány bemutatása, vagy a feddhetetlenség igazolása.
A második típus az úgynevezett könnyített eljárás, ebbe a kategóriába esik a jogi diploma is.
Az elismerést végző hatóság ebben az esetben felméri, hogy a végzettségünk milyen szintnek, melyik egyetem diplomájának felel meg az adott célországban, és ezt az összehasonlító jelentést továbbítja a jelentkezőnek. Ez alapján a tagállamok megkövetelhetik a szakmai gyakorlat igazolását, alkalmazkodási időszak teljesítését, alkalmassági vagy különbözeti vizsga letételét.
Ausztriában például a következő lehetőségek közül választhat az oda érkező ügyvéd. Előfordulhat, hogy csupán ideiglenesen folytat ilyen tevékenységet az országban, például külföldre kell utaznia egy tárgyalás miatt. Ezt szabadon megteheti, azonban ha hosszútávra tervez, akkor az alkalmassági vizsga letételét követően kérheti, hogy vegyék fel az illetékes ügyvédi kamara névjegyzékébe.
Van egy harmadik opció is, mely szerint ha valaki három évig ténylegesen és rendszeresen a származási országában használt szakmai megnevezés alatt ügyvédként tevékenykedik az országban, azt alkalmassági vizsga nélkül megteheti, és három év után „teljes mértékben beilleszkedik az ügyvédi szakmába”.
A jogvégzettek tekintetében a fent említett gyakorlatot erősítette meg 2009 decemberében az Európai Bíróság a C 345/08. számú ítéletben, ahol kimondta, hogy valamely tagállam jogi szakmáira felkészítő gyakorlat megkezdése a belső jog széleskörű és mélyreható ismeretéhez köthető.
A Bíróság álláspontja szerint az alkalmassági vizsga előtt meg kell győződni arról, hogy a jelölt iskolai és szakmai tudása, valamit a tapasztalatai egyenértékűek-e a célországban végzendő munkához szükséges tudással. Mindezek természetesen azt a célt szolgálják, hogy az illető minél hamarabb és könnyebben beilleszkedhessen egy másik tagállam jogrendszerébe, és ne „idegenként” lebegjen az éterben anélkül, hogy bármiféle fogalma lenne az adott ország előírásairól.
Az elismertetési eljárás elindításában az ENIC/NARIC iroda nyújt segítséget.
Eldönthetjük, hogy a származási országunkban található irodához fordulunk, vagy az általunk választott EU-országéhoz. Az iroda ezután maga végzi az elbírálást, vagy továbbítja az általunk benyújtott dokumentumokat az illetékes hatóságnak attól függően, hogy melyik országba mennénk és milyen célból. Amennyiben továbbtanulás miatt szeretnénk külföldre menni, célszerű az elismerésért azt az oktatási intézményt is megkeresnünk, ahol tanulni szeretnénk.
A folyamat elindítása előtt érdemes előre tájékozódni az alábbiakról. Az elbírálás lehetséges költségeiről és idejéről (ez azért fontos, mert az eljárás akár több hetet, sőt hónapokat is igénybe vehet), továbbá a hatóság által kiadott igazolás típusáról. Végül nem árt, ha tisztában vagyunk a fellebbezési lehetőségekkel, ha esetleg nem értenénk egyet a hatóság döntésével.
A külföldön szerzett szakmai tapasztalat a hazai munkaerőpiacon is vonzó és keresendő tulajdonság lehet. Az előzetes, körültekintő informálódás azonban itt is elengedhetetlen, hiszen időt spórolhatunk meg, és sok felesleges kellemetlenségtől, idegeskedéstől kímélhetjük meg magunkat, ha nem hagyjuk az utolsó pillanatra a tájékozódást.
