Margófeszt: megtestesíti a modern irodalmat és testközelbe hozza a magyar kortárs művészet iránt érdeklődőknek az ország minden tájáról érkező előadók személyében az irodalmat. Én a margófesztre csupán véletlenül bukkantam rá, viszont annál hálásabb vagyok eme szerencsének. Az ott töltött három napban volt szerencsém hallgatni személyes történeteket, verseket, fuvolaszót éjfélkor egy templomban, verseket hallgatni, amelyek fél óra, de annyi idő alatt sem íródtak, több könyvbemutatót, elemzést látni, amelyek mind közelebb vittek engem egy olyan műfajhoz és ismerethez, amelyekhez eddig nem éreztem kötődést.
Az első nap megnéztük a programtáblát, ahol mind a három helyszínen fel volt tüntetve, mikor, mi fog történni, így szabadon lehetett mászkálni, egyik helyről a másikra. Szentgyörgyvár, ahol meg volt rendezve az esemény, egy költői kis falucska, ahol megragadtak a rendezők három helyszínt: a nagyszínpadot, a kisszínpadot és a templomkertet. Ezeket a területeket olyan barátságosan, hangulatosan tudták berendezni, hogy amikor megérkeztünk, már akkor olyan volt, mintha ezer éve ide járnánk. Ez lényegében lehetetlen lenne, nemcsak amiatt, mert fiatal vagyok még ehhez, hanem mert még a fesztivál is új, ugyanis a 2023-as év volt a második, hogy megtartották ezt, a már most népszerű és közkedvelt, rendezett társalgási teret. Az ott dolgozóknak és az önkénteseknek köszönhetően képtelenség volt kételyben maradni, hiszen minden apró kérdésre, kérésre rögtön megtalálták a megoldást.
Továbbá nagy hangsúlyt fektettek az étel és ital kínálatra. Volt szerencsém megkóstolni a különböző Balaton menti borokat, és lehetőség volt bekapcsolódni egyéb gasztronómiai kalandokba is. Továbbá megismertem, milyen is lehet vidéken egy termelői piac, ahol egy tálca málnát, az azt rendező elmondása szerint, nem több mint 350 forintért árulnak, és ahol szerepelteti magát -a rohanó világ ellenére- több fiatal termelő is. Megtanulhattam, hogy a vidékiek hogyan élik meg a fővárosba költözést, és azt is, mennyi szúnyog van Szentgyörgyváron.
A programok délután kezdőtek, és egészen estig tartottak. Sötétedés után szép lassan befejeződtek az interjúk, beszélgetések, és kezdetét vehette a koncert. Mind a kisszínpadon, mind a nagyszínpadon lehetőség volt különböző magyar előadókra táncolni, vagy csak egy padon élvezni a zenét. Itt hallottam először a Fran Palermot és a Kolibrit is, és mondanom sem kell, mindkettő belopta magát a szívembe.
Ha esetleg a koncertek valamelyike netán nem nyerte el az ízlésedet, a művelődési házban minden este filmvetítés volt, ahol láthattam a mindenkinek ajánlott Kojot négy lelkét, egy másik nap pedig a Magasságok és mélységek című filmet. Mindkettő lebilincselte a nézőteret, együtt nevettünk és együtt sírtunk. Éjjel pedig a saját szervezésű busz állt rendelkezésre, amely a környező településekre vitte haza a fesztiválon résztvevőket.
Ha családosan érkeznél, esetleg kutyás vagy, aggodalomra semmi ok, hisz az irodalmi téren minden korosztály előfordult. Egy olyan befogadó közeg nyílt meg számunkra, amit eddig még nem éreztünk. A gyerekek szórakoztatására volt a bábszínház, a többi korosztály pedig kénye-kedve szerint tudott válogatni a színes programok közül.
Azt hiszem, mindünknek az egyik kedvence volt az idei év első megrendezésében szervezett keszthelyi séta. Mind a város gyönyörűsége, mind a megannyi érdekes információ és történet, amely elhangzott a vezetett túra folyamán, elgondolkoztatott és további kutatásra ösztönzött.
Az élményeket talán lehetetlen is lenne szóban elmondani, így arra biztatok mindenkit, aki teheti, hogy a nyarából három napot töltsön el ezen kiváló helyen, ismerje meg és kerüljön közelebb a magyar kultúrához. Ekként jövő nyáron látogasson el az utánozhatatlan Margófesztre.
A képeket Őri Dorka készítette.
