Szívesen dolgoznál ügyvédként Ausztriában? Az Erasmus alatt megtetszett Olaszország, a Fejér megyei Velence helyett inkább az Adria partján nyitnál irodát? Magyar jogi diplomával a zsebben szeretnéd elkezdeni karriered Belgrádban vagy Isztambulban? Cikkünk az alábbi kérdésekre keresi a választ, miközben betekintést nyújt az uniós, illetve annak vonzáskörzetében található lehetőségek tárházába.
Az Európai Unióban
Az ügyvédek külföldön történő letelepedésének, hivatásuk gyakorlásának legfontosabb jogforrása az EU területén a 98/5/EK számú európai parlamenti és tanácsi irányelv.
E jogszabály preambuluma három indokkal támasztja alá az irányelv megszületésének szükségességét. Egyrészt az egységes piac és az akadályok eltörlése iránti törekvés magában foglalja azt is, hogy a képzés helyétől eltérő tagországban lehessen gyakorolni a hivatást. Másrészt a „fogyasztói oldal” érdekeit is kiszolgálja, mivel egyre növekszik a határon átnyúló, nemzetközi vagy közösségi joghoz kapcsolódó ügyek száma. Harmadrészt a nemzeti jogrendszerek eltérései, a köztük lévő különbségek egyenlőtlenséget eredményeznek, ami versenytorzító hatással jár.
Az irányelv kétféle lehetőséget biztosít azoknak, akik a diplomájukat kibocsátó államtól eltérő tagországban szeretnének praktizálni. Ezek közül az egyik a hivatás gyakorlása a hazai szakmai cím alatt, a másik pedig az integráció a fogadó ország ügyvédeinek sorába.
Hazai szakmai cím alatt
„Bármely ügyvéd jogosult állandó jelleggel bármely más tagállamban a saját tagállamában megszerzett szakmai címmel az 5. cikkben meghatározott tevékenységek folytatására.” – szól az irányelv 2. cikke. Így például egy Rómában diplomázott olasz ügyvéd dolgozhat Bécsben „avvocato” néven. Ennek követelménye, hogy a fogadó ország illetékes hatóságánál nyilvántartásba vegyék. Ehhez csupán igazolást kell benyújtania arról, hogy hazájában már szerepel az ügyvédi nyilvántartásban (nálunk ez a Magyar Ügyvédi Kamara által vezetett Országos Ügyvédi Nyilvántartás).
Az ügyvéd hazai címét a fogadó ország nyelvére is le kell fordítani, de úgy, hogy ne lehessen összekeverni azokkal a jogászokkal, akik az adott országban szerezték végzettségüket. Ezzel a fogyasztói oldal felé, tehát az ügyfelek számára is jelzik különleges helyzetüket.
A gyakorolható tevékenységekről az 5. cikk rendelkezik.
Főszabály szerint a saját országa szakmai címét használva működő ügyvéd ugyanolyan tevékenységet folytat, mint a fogadó tagállamban használatos vonatkozó szakmai cím alatt dolgozó kollégája.
Így például jogi tanácsot adhat saját tagállamának jogáról, a közösségi és a nemzetközi jogról, illetve a fogadó tagállam jogáról is (bár utóbbi esetében fontos hangsúlyozni, hogy az ügyvéd nem rendelkezik „őshonos” vagy azzal egyenrangú diplomával). A korábban említett bécsi „avvocato” tehát akár az osztrák joggal kapcsolatban is adhat útmutatást.
A tevékenységi körrel kapcsolatban léteznek bizonyos korlátok is. Az egyik ilyen előírás a végrendeletekre és az ingatlantulajdonra vonatkozó okiratok készítésére vonatkozik. Azon tagállamok, ahol ezeket a teendőket egy privilegizált ügyvédi kör látja el, kizárhatják azokat a hazai cím alatt praktizáló ügyvédeket, melyek hazájában nincs ilyen korlátozás a két speciális területre.
A peres képviseletet és védelmet bizonyos tagországokban csak „őshonos” jogászok végezhetik. A hazai szakmai cím alatt tevékenykedő ügyvédek az ilyen eljárásokban csak az illetékes bíróság előtt eljárni jogosult kollégával együtt vehetnek részt. Azonban ez a közös munka nem lehet aránytalanul széles körű és terhes a külföldi munkatárs számára, ahogyan azt a 427/85. számú Bizottság kontra Német Szövetségi Köztársaság ügyben hozott ítélet rögzítette.
A peres eljárásokhoz kapcsolódik egy harmadik szűkítés is, jelesül, hogy a legfelsőbb bíróságok előtti képviselet joga korlátozható az erre külön feljogosított jogászokra.
Az integrációt és a súlypontáthelyezést mutatja az is, hogy a szakmai-etikai szabályok tekintetében nincs megkülönböztetés a hazai és a külföldi ügyvédek között, utóbbiak számára pedig megfelelő képviseletet kell biztosítani a különféle szakmai testületekben.
A kettős kötődés leginkább a fegyelmi eljárások tekintetében mutatható ki. Ebben az esetben a fogadó ország és az eredeti honosság szerinti felügyeleti szervek együttműködése valósul meg, melynek keretében a fegyelmi eljárás megindulása előtt tájékoztatják egymást a hatóságok. Ha külföldön indul eljárás az ügyvéd ellen, akkor biztosítani kell, hogy a másik szerv is kifejthesse véleményét. Elmarasztalás esetén a honosság szerinti hatóság dönthet úgy, hogy saját szabályai szerint maga is eljárást indít. Fordított esetben, ha a hazai szakmai szerv átmenetileg vagy véglegesen bevonja az ügyvéd működési engedélyét, akkor ugyanezt megteszi a fogadó ország is.
Nyelvismeret kapcsán az irányelv nem támaszt követelményt, így nem megengedhető, hogy a nyilvántartásba történő bejegyzésnek nyelvi akadálya legyen. Ennek hátterében az áll, hogy a közösségi és nemzeti jogszabályok a határon átívelő ügyek kapcsán gyakorta fedik egymást, nem kívánnak meg mély szaknyelvi ismeretet. „Avvocatónktól” ezek alapján C2 szintű német nyelvvizsgát nem követelhetnek.
Betagozódás a fogadó államba
A teljes betagozódás megvalósulása esetében az említett olasz ügyvéd immáron „Rechtsanwalt” címszó alatt praktizálhat Bécsben. Ehhez az ideális helyzethez háromféleképpen lehet eljutni.
Az egyik opció a másik tagországban szerzett diplomára történő hivatkozás, melynek részletszabályait a 89/48/EGK irányelv tartalmazza. Ez az egyenértékűség elismerése, melynek szigorú feltételrendszere egyes szerzők szerint a legtöbb jogász számára kevés sikerrel kecsegtet.
A másik két lehetőség szoros összefüggésben áll a korábban ismertetett hazai szakmai cím alatt történő működéssel. Ha az ügyvéd három éven keresztül ténylegesen és rendszeresen – az irányelv értelmezése szerint ez alatt a tényleges, megszakítás nélküli munkavégzést kell érteni, figyelmen kívül hagyva a mindennapi élet eseményeiből adódó megszakításokat – a fogadó ország jogával és a közösségi joggal kapcsolatos gyakorlatot folytat, akkor mentesülnie kell a 89/48/EGK irányelv szerinti követelmények alól. Így nem várható el tőle különbözeti vizsga vagy további alkalmazkodási időszak sem. Ezen igényt megfelelő dokumentumokkal kell alátámasztani, amik tartalmazzák például az elvégzett feladatok mennyiségét és jellegét.
A harmadik út az időtartamhoz kapcsolódik. Ha még nem telt el a megkívánt három év, de az ügyvéd minden további kikötésnek megfelel, akkor hivatkozhat arra, hogy egyéb szakmai tevékenysége vagy képzések (tanfolyam, szeminárium) látogatása miatt rendelkezik a megfelelő jártassággal a fogadó ország jogában. Az érintett hatóságok az eléjük tárt szempontokat szabadon mérlegelik, és annak alapján döntenek a kezdeményező bebocsátásáról.
Európában, de az Unión kívül
Az Európai Unió területét elhagyva jóval nehézkesebb külföldi államból érkező ügyvédként praktizálni.
Az egyes eljárások, előírások országonként különböznek, sok esetben például az állampolgárságot is megkövetelik.
Az alábbiakban három példát mutatunk be, a további országok tekintetében pedig érdemes a Nemzetközi Ügyvédi Kamarai Egyesület honlapját böngészni.
2021 szeptemberétől azok a külföldi jogászok, akik Angliában és Walesben kívánnak képesítést szerezni, letehetik a Solicitors Qualifying Examination (SQE, magyarul ügyvédi képesítő) vizsgát. Ennek négy eleme van: 1) végzettséggel vagy azzal egyenértékű képesítéssel való rendelkezés; 2) megfelelés az SQE-értékelés mindkét szakaszának; 3) kétéves teljes munkaidős (vagy azzal egyenértékű) szakmai gyakorlat elvégzése; 4) a jellem- és alkalmassági követelmények teljesítése. Aki pedig ügyvédi iroda vezetője szeretne lenni, annak mindenképp regisztrálnia kell magát RFL-ként (Registrated Foreign Lawyer) a Kamaránál. Utóbbi honlapján további hasznos információk érhetők el.
Ha valaki a szomszédos Szerbiában szeretne ügyvédként dolgozni, akkor összesen kilenc követelménynek kell megfelelnie. Elsőként a Szerb Köztársaságban szerzett jogi végzettség vagy olyan külföldi diploma szükséges, amelyet a szerb oktatásra vonatkozó szabályok szerint elismertek. Elengedhetetlen az ügyvédi vizsga letétele, ahogyan szerb állampolgársággal is rendelkezni kell. A megfelelő egészségi és munkaképes állapot is elvárt, továbbá a büntetlen előélet is. Alkalmazotti státusz vagy összeférhetetlen tevékenység végzése azonban kizáró ok. Méltónak kell lenni az ügyvédi hivatás végzésére, illetve rendelkezni kell gyakorlati címmel, valamint teljesíteni kell a Szerb Ügyvédi Kamara által támasztott technikai előírásokat is.
A Törökországban történő praktizáláshoz a török állampolgárság mellett még négy feltételt szab a vonatkozó törvény. A török jogi karon megszerzett diploma helyettesíthető külföldi végzettséggel, de ahhoz le kell tenni a helyi egyetemek által megkövetelt kapcsolódó vizsgát. Előírják az egyéves gyakorlatot a török kamaránál, valamint lakhellyel szükséges rendelkezni azon ügyvédi kamara illetékességi területén, amelynek névjegyzékébe kérik a bejegyzést. A szerbekhez hasonlóan megkívánják a praktizáláshoz alkalmas egészségi és munkaképes állapotot. Továbbá nem szabad megfeledkezni a büntető és fegyelmi nyilvántartással, a pénzügyi helyzettel, a szellemi és fizikai károsodással, a „rossz hírnévvel”, valamint a más szakmákkal és tevékenységekkel való összeférhetetlenséggel kapcsolatos ide vonatkozó rendelkezésekről sem. Végül pedig külön kiemelik az eskütétel követelményét.
Mint látható, az Európai Unió területén nagyságrendekkel egyszerűbb külföldiként elhelyezkedni, ugyanakkor a többi európai országban sem lehetetlen. Remélem sikerült némi áttekintést nyújtani ezzel a cikkel azoknak, akik nem Magyarországon szeretnék gyakorolni ügyvédi hivatásukat!
