Az egészséges élelmiszer-alapanyagok iránti igény folyamatosan növekszik napjainkban, mely elsőre nézve pozitív fejleménynek tűnik. Azonban van ennek a világnak egy, talán kevésbé ismert árnyoldala is. A sort kezdhetjük a kivágott esőerdőkkel, folytathatjuk a kipusztulóban lévő állatfajokkal és ez még mindig csupán az olvadó jéghegy csúcsa.
A Föld lakossága 1950 óta megháromszorozódott. A népesség gyarapodásával pedig az energiaszükséglet és a fogyasztási igény növekedése is kéz a kézben jár. Ezzel önmagában nem is lenne gond, csakhogy a helyzet meggondolatlan módon történő kezelése számos komoly problémánk forrása. A mértéktelen, kizsákmányoló magatartás emlegetése már nem újdonság, ha a természet törékeny rendjéről van szó, és sajnos ebben a rombolásban nagy szerepe van az élelmiszeriparnak is.
Félévente megközelítőleg egy magyarországnyi terület esik áldozatául a fakitermelésnek, mely körülbelül kilencmillió hektár. Ez azonban nem csak az őshonos állatok természetes élőhelyének csökkenése vagy a talajerózió miatt káros. Az esőerdők talaja nem igazán termékeny, mivel a tápanyagokat többnyire az ott élő növények raktározzák. Amikor egy fát kivágnak és elszállítják, a benne található ásványi anyagok nem kerülnek vissza a talajba és a folyókba, ahogyan az a természetes bomlási folyamat következménye lenne. Miért fontos ezt tudni?
Az esőerdők jelentőségéről rengeteget olvashatunk, az Amazonast például a Föld tüdejeként is emlegetik. Bár kétségtelen, hogy a világ őserdeinek van jelentősége a kibocsátott szén-dioxid megkötésében, mégsem ők játsszák a főszerepet a levegő megtisztításában. Ennek a folyamatnak az oroszlánrészét ugyanis a különféle algafajok végzik, például azok, amelyek a nagyobb trópusi folyók torkolatának tápanyagban dús, kevert vizeiben élnek. A fák eltűnésének következtében az ásványi anyagok kikerülnek a körforgásból és nem jutnak el ezekhez az algákhoz, pedig ez számukra éppúgy nélkülözhetetlen lenne, mint a napfény.
Most nézzük meg, melyek a további, leginkább érintett területek!
Első állomásunk Mexikó, ahol a guacamole-rajongók által jól ismert avokádó termesztése zajlik. Ez a gyümölcs az utóbbi időben igen népszerűvé vált, ezért, – hogy a megnövekedett keresletnek eleget tegyenek – a termesztőknek még több avokádócserjét kell ültetniük. Mivel ehhez értelemszerűen több hely kell, az őshonos fenyőerdőkből csippentik le a szükséges területeket. Továbbá az avokádócserjék rengeteg öntözést igényelnek (a vízszükségletük ugyanis kétszerese a fenyőének), aminek következtében az ivóvízkészlet is veszélybe kerül. Arról nem is beszélve, hogy a nagyüzemi termesztők általában nem arról híresek, hogy nem használnak permetezőszereket és megfelelő víztisztító berendezésekkel óvnák a környező vizek tisztaságát. Ez azonban nem egyedülálló eset, sajnos bőven akad még hasonló példa.
A pálmaolaj sokféleképpen hasznosítható: nemcsak az élelmiszerek nagy részében, de a kozmetikumokban is fellelhető. Hatalmas olajpálma-ültetvények találhatóak Borneó és Szumátra szigetén, amelyek az egykori őserdő helyén terülnek el, az ott élő orangután populációt kiszorítva természetes élőhelyéről. A fajt a féktelen erdőirtás és orvvadászat miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján immár súlyosan veszélyeztetettként tartják számon.
A bambuszban is felfedezték a lehetőséget. Sokan úgy vélik, hogy kiválthatja a műanyagot, a fát vagy akár a fémet is, erre példa a belőle előállított fogkefe. Mellette szól továbbá, hogy fenntartható a termesztése, emellett gyorsan növekedő, erős növény, melyből könnyen készíthető bútor vagy akár textília is. Eddig úgy tűnik, maga a főnyeremény, de a látszat ezúttal is csalóka. Az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság, angolul Federal Trade Commission (FTC) szerint a bambusztextíliákhoz szükséges rostok előállításához nagyon ártalmas vegyi anyagokat használnak fel, amit a gyártók előszeretettel titkolnak gyanútlan vásárlóik elől. A környezetbarát mechanikai eljárás – melynek során természetes enzimek segítségével puhítják a bambuszrostokat – pedig nem túl elterjedt.
Az eredetileg Peruban és Bolíviában honos qiunoa iránt is fokozódott az igény. Az ára emiatt annyira az egekbe szökött, hogy azt az őslakosok már nem tudják megfizetni, ezért olcsóbb, gyenge minőségű termékek behozatalára szorulnak. Ráadásul, a növény ilyen nagy léptékű termesztése szintén káros a környezetre. Ez azonban még mindig nem minden.
A kókuszolaj előállítása a legfrissebb kutatások szerint sokkal nagyobb hatással van a biodiverzitásra, mint az összes többi növényi olaj együttvéve. Míg az olívaolaj és a már említett pálmaolaj termelése egymillió tonnánként átlagosan négy állatfaj túlélését veszélyezteti, addig a kókuszolaj ugyanekkora mennyiséggel számolva körülbelül húsz állatfajt érint, ami egyszerűen döbbenetes. Egy amerikai állatvédő szervezet, a PETA júliusi jelentése szerint pedig Thaiföldön emsemakákókat ejtenek fogságba és tartanak a kókuszpálma-ültetvényeken láncra verve, aprócska ketrecekben, mert ezek az állatok képesek akár ezer kókuszt is leszedni naponta, megspórolva ezzel a munkásoknak kifizetendő bér költségeit. A kizsákmányolás egy másik formája pedig az ültetvényeken dolgozó munkásokkal hozható összefüggésbe, akik fillérekért dolgozva szerzik égési sérüléseiket szüretelés közben, mert mérgező vegyi anyagokkal kezelik a növényeket, mint például a kesudiót, a kakaót vagy a kávét.
A probléma rendkívül összetett. Nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldani, de lehet tenni ellene.
Nem mindegy, hogy valami valóban környezetbarát, vagy csak annak tűnik, és aki valóban szívügyének tekinti szeretett bolygónk sorsának alakulását, annak néhány dolgot szem előtt kell tartania.
Amit tehetünk, hogy visszafogjuk ezeknek az egzotikus alapanyagoknak a túlzott fogyasztását. Ezt például úgy érhetjük el, hogy a helyben megtermelt gyümölcsöket és zöldségeket részesítjük előnyben. Minél távolabbról érkezik valami, annál több üzemanyagra van szükség a fuvarozásánál. Ha hazai termékeket vásárolunk, azzal támogatjuk a helyi termelőket és gazdaságokat, valamint a szállítással járó károsanyag-kibocsátást is lejjebb szoríthatjuk, csökkentve ezáltal saját ökológiai lábnyomunkat is. Nem kell teljesen lemondanunk ezekről az árucikkekről, de nagyon fontos, hogy mértékkel vegyünk belőlük és lehetőségeinkhez mérten mindig tájékozódjunk arról, honnan származnak és milyen módszerekkel dolgozzák fel őket.
Meg kell találnunk azokat a lehetőségeket, melyek rendelkezésünkre állnak adott helyen, adott időben. Szükséges és hasznos, de nem elegendő az állami szabályozás és több ország összefogása. Az alapoknál kell kezdeni a változtatást – a nevelésben, az oktatásban –, az emberek hozzáállásán csak így lehet javítani, mert legyen bármilyen nemes egy cél, enélkül nem érhető el. Nélkülünk nem megy.
Forrás: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
