A 21. század embere állandó kommunikációs készültségben él, és mindenről értesülni akar, ami éppen a világban vagy az ismerőseivel történik. Egyik legnagyobb félelme, hogy esetleg lemarad valamiről. Milyen szorongás köti emberek millióit a közösségi média világához?
A FOMO a „fear of missing out” kifejezés kezdőbetűiből összetevődő mozaikszó, amely magyarul röviden a kimaradástól, lemaradástól való félelmet jelenti. Az Oxford Internet Institute egyik kutatásvezetője, a FOMO kérdőív megalkotója, Andrew Przyblyski a következőképpen határozza meg a fogalmat: „átható félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk”.
Egyidős az emberiséggel?
Ahogyan az már a jelenség definíciójából is kiderül, a FOMO valójában nem kizárólag a közösségi oldalakhoz köthető, de még csak nem is újkeletű jelenség, hiszen, ha figyelmesen végigolvassuk a meghatározást, akkor láthatjuk, hogy a félelem mozgatórugója nem más, mint a közösséghez való tartozás vágya.
Márpedig ahogyan azt már számos pszichológiai kutatás bebizonyította, a közösséghez való tartozás ugyanolyan alapvető szükséglete az embernek, mint az éhség. Baumeister és Leary valahova tartozás elmélete alapján a pozitív és támogató emberi kapcsolatok kialakítása és fenntartása elemi igényünk, a biztonságos és tartós kapcsolatok pedig kihatással vannak a szubjektív jóllétünkre, amely többek között befolyásolja a szervezetünk ellenállóképességét is.
A szociális média felerősíti a meglévő problémát
A közösségi oldalak sikere pedig éppen ebben rejlik: az információk és élmények birtoklása által egy közösséghez való tartozásunkat, ismerőseinkhez való kapcsolódásunkat élhetjük meg, vagy éppen ellenkezőleg, a lemaradás miatt úgy érezhetjük, hogy a közösségből is kimaradunk.
Az egészséges kíváncsiságot azonban könnyen átfordíthatja függőséggé a digitális világ emberére zúduló információ-áradat. Újra és újra belépünk, hogy ne maradjunk le semmiről, de az ezzel eltöltött idő alatt úgy érezzük, elrohan mellettünk az élet és kihasználatlanul hagyjuk a lehetőségeinket.
Az állandó kommunikációs készültségnek és az ismerőseink, barátaink életébe való belelátásnak másik negatív hozadéka, hogy nem tudjuk megállni, hogy ne hasonlítgassuk össze az életünket az ismerőseink által feltöltött képekkel és bejegyzésekkel. Könnyen érinthet érzékenyen bennünket és válthat ki szorongást, amikor olyan élethelyzetben találkozunk az eljegyzések, házasságok, előléptetések sokaságával, amikor mi is vágyunk ezekre, de még nem sikerült elérnünk őket.
Egészséges kíváncsiság vagy erős szorongás?
A FOMO mint kutatási terület még csak néhány éves, ezért a szakemberek számára is kihívást jelent éles határt húzni az egészséges kíváncsiság és a valódi szorongást kiváltó FOMO között. A beazonosításához készült kérdőívben többek között arra kérdeznek rá, hogy a válaszadó étkezések közben, valamint a lefekvést megelőző és a felkelést követő negyedórában milyen gyakran használ közösségi oldalakat.
Ehhez szorosan kapcsolódik a nomofóbia, azaz a no mobile phone phobia, amely a mobilunk távollététől, lemerülésétől vagy elveszítésétől való félelmet jelenti. Nagy Gergő szociológus a következőképpen világít rá a problémára: „A telefonjukat sokan nem csak közvetlenül lefekvés előtt használják, de együtt is alszanak vele, nem véletlen, hogy ma már a FOMO-val együtt emlegetik a nomofóbiát”. De ugyancsak gyakorta kapcsolódik hozzá a fantomrezgés szindróma is, amikor telefonunk rezgését anélkül véljük érezni vagy hallani, hogy az valójában megtörtént volna.
Vajon nekem is FOMO-m van?
Már az első pár mondat óta azon töprengsz, hogy vajon te is a fear of missing out függőségében élsz-e? A válaszhoz egyszerűen csak gondold végig, hogy a következő állítások mennyire jellemzőek rád:
- Néha azon gondolkodom, hogy túl sok időt töltök a hírek és a legfrissebb események követésével.
- Zavar, ha nem tudom, mivel töltik az idejüket a barátaim.
- Ha valahol jól érzem magam, minél több részletet szeretek megosztani erről az ismerőseimmel (például Facebookon).
- Akkor is figyelemmel követem, mit csinálnak a barátaim, amikor éppen nyaralok.
- Gyakran használom a közösségi oldalakat reggeli, ebéd vagy vacsora közben.
- Lefekvés előtt és felkelés után tizenöt perccel is használok közösségi oldalt.
- Nyugtalanít, ha ki kell hagynom egy baráti összejövetelt.
- Több közösségi oldalt is használok az alábbiak közül: Facebook, Instagram, Snapchat, Twitter, MySpace, LinkedIn, Pinterest, Google+, Tumblr
Ha az állítások nagy többsége igaz rád – habár ennek a tesztnek a kitöltése természetesen nem tekinthető egyenlőnek egy pszichológus által felállított diagnózissal – mégis érdemes lehet elgondolkoznod a közösségi médiával való kapcsolatod átalakításán.
