Kutatás, olvasás, a tudományos és egyetemi élet mélyebb megismerése, a work-life balance és a szakdolgozat utáni tervek. A doktori iskola elvégzéséről, a motivációról és a kreditekről beszélgettem Demjén Annával, a Jog- és Társadalomelméleti Tanszék PhD-hallgatójával.
Jurátus: Miért a Jog- és Társadalomelméleti tanszéket választottad?
Demjén Anna: Nagyon könnyű visszavezetnem arra, hogy még első évben az első Jogi alaptan előadáson szívembe lopta magát ez a jogterület. Némileg leegyszerűsítve tehát az elejétől fogva ez érdekelt. Az egyetemi évek alatt természetesen sok más tantárgy is megtetszett, például az alkotmányjog, de tanulmányaim vége felé már teljesen tiszta volt, hogy mi is foglalkoztat igazán.
Jurátus: Egyetemi éveid alatt tagja voltál a Társadalomelméleti TDK-nak?
D.A.: Igen! A Társadalomelméleti TDK-ra viszonylag későn jelentkeztem, és ismerősök ajánlására kezdtem el járni. Nem bántam meg, mivel nagyon érdekes témákkal foglalkoztunk, és olyan baráti kör alakult ki, amellyel még most, nyolc év után is intenzíven tartjuk a kapcsolatot.
Jurátus: Ki volt a konzulensed, mit tudnál erről mondani?
D.A.: Már a szakdolgozat írásakor is tudtam, hogy a jogelmélet érdekel. A témavezetőm Zsidai Ágnes tanárnő volt, akivel nagyon jól sikerült együttműködni, mert személyében nagyon motiválóan hatott rám, én pedig így még nagyobb lelkesedéssel foglalkoztam a szakdolgozati témámmal. Nem csak le akartam tudni, hanem szerettem volna jól megírni. Ez a munka tehát nagyon jó élmény volt, ezért a doktori témavezetésre is a tanárnőt kértem fel.
Jurátus: Van esetleg valami előfeltétel, amit teljesítened kell ahhoz, hogy PhD-hallgató legyél?
D.A.: Úgy tudom, hogy az ELTE-n a felvételi úgy működik, hogy rite minősítésű diplomával is lehet jelentkezni, viszont ilyenkor meg kell felelni bizonyos plusz követelményeknek. Például jelentős mennyiségű vagy minőségű publikáció, OTDK vagy nemzetközi szakmai verseny első három helyének valamelyike. Ha egy tanszékkel megvan a kölcsönös szimpátia, az csak jól jöhet. Ha nincs elég hely az adott tanszéken, akkor a bizottság és a tanszékvezető rangsort készít, ilyenkor értékes pontokat jelenthet:
- a magasabb szintű nyelvvizsga,
- a TDK-tagság,
- a demonstrátori múlt,
- illetve a versenyhelyezések, publikációk.
De ezek hiánya sem jelent kizáró okot az eljárásban.
Jurátus: Szerintem mindenki hallotta, mennyi munkával és tanulással jár a doktori iskola elvégzése. Te hogy érzed ezt?
D.A.: Az embernek a munkája, a doktori iskola követelményei és a magánélete közti egyensúlyra érdemes törekednie.
Nagyon szervezettnek kell lenni ahhoz, hogy a munka és a magánélet mellett PhD-hallgató tudjon maradni az illető.
Jurátus: Alapvetően bárkinek ajánlanád a doktori iskolát, vagy ehhez kell egy beállítottság, egy erőteljes érdeklődés?
D.A.: Akkor ideális, ha van egy téma, ami téged nagyon érdekel, és érzed magadban a képességet, hogy azt megírd; és van is benned egy közlésvágy arra nézve, hogy másoknak és a tudományos életnek mindezt átadd. Ez szerintem az ideális. Ugyanakkor látom, hogy nagy eltérések vannak a beiratkozók egyéni motivációi közt, a sikeres teljesítés viszont elsősorban nem ezen múlik, hanem életszervezés kérdése.
Jurátus: Van olyan előny, amit emiatt tulajdoníthatsz magadnak? Olyan skill, vagy elsajátított tudás, amit ha nem vagy PhD-hallgató, bizonyára nem jutottál volna hozzá, nem szereztél volna meg?
D.A.: Oktatóként biztos nem próbáltam volna ki magam. Ehhez képest most érdekes látni, hogyan tudok együttműködni egy csoporttal, hogy tudom hétről hétre nézni a fejlődésüket, és magamat is kihívások elé állítani ezzel. Jól működik, pozitív visszajelzéseket is kaptam már, ami sokat segít abban, hogy jobb legyek ezen a területen. Továbbá nagyon tetszik, hogy ezzel belelátok a tudományos élet működésébe. Az egyetemi szervezetrendszer átlátása, az intézmény működésére való rálátás az, ami számomra sok értékes tapasztalatot jelentett.
Jurátus: Ha újra kellene választanod, megtennéd?
D.A.: Nem kérdés! Annyi mindent kaptam a képzéstől, hogy felsorolni is nehéz. Említeném a szabadságot, hogy azzal foglalkozom, amivel szeretnék, ami érdekel; de azt a sok emberi kapcsolatot és barátságot is ide tudnám sorolni, amelynek részese lehettem.
Jurátus: Mi a terved a jövőre nézve?
D.A.: Én egy élő példája vagyok a life-long learningnek. Jog után elvégeztem a szociológiát, ami sokat hozzátett a kutatott témámhoz is, és szerintem önmagamhoz is. Most pszichológiát tanulok, illetve hátra van a doktori megírása és a szakvizsga, ami egyelőre lekerekítené a jogi tanulmányaimat. A jövőre tekintve úgy gondolom, a pszichológia az, ahol úgy érzem, hogy van jövőm, és szívesen is csinálnám (akár a joggal valamiképp összefonódó területeken, akár nem).
Jurátus: Van esetleg tipped, jó tanácsod olyannak, aki gondolkozik, hogy ebbe belevágjon?
D.A.: Talán, hogy készüljön rá tudatosan. Én nem tettem, de ha újrakezdeném akkor biztos, hogy több időt fordítanék az erre való készülésre.
Ajánlanám annak, aki gondolkodik ezen, hogy beszélgessen minél több emberrel. Ha nem tudja, hogyan működik valami, menjen oda egy PhD-hallgatóhoz és kérdezze meg.
Nézegesse a honlapot és a krediteket. Ha éppen nem fér bele az életébe a doktori iskola, akkor pedig ne stresszeljen ezen. Abban hiszek, hogy akiben benne van egy téma, ami nagyon foglalkoztatja, úgyis meg fogja írni, függetlenül időtől, helytől, képzési rendszertől.
Köszönjük az interjút Demjén Annának!
A borítókép forrása: X
Kép forrása: 1
