A múltat sajnos nem lehet megváltoztatni, a sérülés vagy a haláleset olyan tragédiának minősül, amelyet az érintettek sosem felejtenek, ezért amennyire csak lehet, kárpótolni kell őket mind anyagilag, mind az igazságtétel érdekében. Ezt pedig az amerikai jog teszi leginkább lehetővé. Mik azok a szempontok, amelyek miatt a kontinentális Európában máshogy alakult a kártérítési rezsim? Nálunk miért ítélnek meg sokkal alacsonyabb kártérítési összegeket?
A kártérítés funkciója
Az Alaptörvény deklarálja, hogy az okozott kárt meg kell téríteni. A magyar kártérítési jogban a szerződésszegéssel és a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre ugyanazok az általános szabályok alkalmazandók. A hatályos szabályozás szerint a kártérítési felelősség négy alapfeltétele pedig a kár, a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés, továbbá a jogellenesség és a felróhatóság.
A kártérítésnek két alapvető funkciójáról beszélhetünk. A kontinentális jogrendszerekben elsődlegesen kompenzációnak minősül a kiegyenlítő igazságosság elve alapján. Mindez azt jelenti, hogy olyan helyzetbe kell hozni a károsultat, mintha a kár be sem következett volna.
Ezáltal a polgári jogi felelősség jogvédelmet biztosít az egyénnek a vagyoni és a személyiségi jogai tekintetében is. Előbbire a kártérítés, utóbbira pedig a sérelemdíj az orvosló eszköz.
Másodlagosan pedig prevenciós funkciója van a kártérítésnek. A jogellenes magatartásokat meg kell akadályozni, és arra kell ösztönözni mindenkit, hogy ne kövessen el ilyeneket. A kiegyenlítésen túl az is cél, hogy minél kevesebb kár keletkezzen a társadalomban. Ez a prevenciós funkció azonban a kontinentális jogrendszerekben jellemzően kimerül abban, hogy a szabályozás optimalizálja a kockázatmegosztást a károkozó és a károsult között. (Az elrettentés helyett tehát az ösztönzés felé tolódik inkább a hangsúly.) Az optimalizálás keretében a bíróság vizsgálja, hogy a károsultnak volt-e közreható magatartása a kár keletkezésében, illetve hogy kellett volna eljárnia a károkozónak a károkozás elkerülése érdekében.
Annak függvényében, hogy a kártérítés megítélése során egy jogrendszer a helyreállító vagy a prevenciós funkciót részesíti-e előnyben, kompenzációs, illetve büntető kártérítésről beszélhetünk. Előbbi a kontinentális jogrendszert, utóbbi pedig az angolszász jogrendszeren belül is az amerikait jellemzi.
A kártérítési felelősség tehát nálunk egy polgári jogi joghátrányt alapoz meg, amely pénz fizetésére irányuló kötelezettség. Az összeget a sérelmet szenvedett fél vagy annak hozzátartozója kapja. Meg kell jegyezni, hogy a kártérítés nem csak a társadalomra veszélyes magatartások esetében alkalmazandó, és sokszor a vétkesség sem feltétele a megítélésének.
A kártérítés elhatárolása a kártalanítástól
Fontos továbbá megemlíteni, hogy a kártérítés szankcióként működik a polgári jogi felelősségre vonás során. Azaz mindig a jogellenes magatartás hátrányos következménye, így abszolút elhatárolandó a kártalanítás jogintézményétől, mely a jogszerűen okozott károkért kompenzálja az érintetteket. Utóbbihoz kapcsolódóan a Ptk. 6:564. § deklarálja: „Ha jogszabály a jogszerűen okozott kárért kártalanítási kötelezettséget ír elő, a kártalanítás módjára és mértékére a kártérítésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.” A jogszerűen okozott károk vonatkozásában pedig az az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését kell kiemelni, mely kimondja: „Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
Kártérítés, de nem mindegy, hol
Az Egyesült Államok jogi berendezkedésének markáns jellemzője a büntető kártérítés, ami azt tükrözi, hogy a tengerentúlon a prevenció a kártérítés elsődleges funkciója. A kontinentális jogok azonban nem a büntető jellegből indulnak ki, mert az elsődleges funkció nálunk a kiegyenlítő igazságosság megvalósítása. Az európai jog tehát nem azt értékeli a kártérítést megítélő ítéletben, hogy a társadalomra veszélyes-e az adott magatartás, amit szankcionálni kíván, hanem leszűkíti a fókuszt egyéni érdek sérelmére.
Mindebből pedig közvetlenül következik, hogy egy bűncselekmény keretében elkövetett károkozó magatartás esetében a büntető eljárásban meghozott bírósági határozat hogyan fog kihatni a polgári jogi igényérvényesítésre a kontinensen, illetve Amerikában. Az európai rendszerekben, ha megszületett már a bűnösséget kimondó ítélet, akkor a polgári perben a károkozó nem tud mivel védekezni, tehát teljes bizonyossággal előre jelezhető egy kártérítést megítélő ítélet. Ez fordítva is így működik: ha valakit felmentenek egy bűncselekmény elkövetése alól, akkor annak vonatkozásában kártérítés sem ítélhető meg polgári jogi igényérvényesítés útján.
A tengerentúlon viszont ez nincs kizárva. Egy híres példát említve: O.J. Simpsont felmentették 1995. október 3-án volt felesége, Nicole Brown, és annak barátja, Ronald Goldman megölésének vádja alól. A polgári ügyben eljáró amerikai bíróság azonban hatalmas kártérítési összegeket ítélt meg az áldozatok hozzátartozói számára.
Ennek ellenére megállapítható, hogy a kártérítési jogot minden létező jogrendszerben a bírósági gyakorlat határozza meg. A kár mértékének megállapítása a bírói mérlegelés körébe tartozik, a jogellenes magatartás, az okozati összefüggés és a felróhatóság mibenléte pedig nem olvasható ki egyetlen jogszabályszövegből sem. Akár európai, akár amerikai bíróság dönt, valójában az egyes károkozó magatartásokat értékelő eseti ítéletek közvetítik a társadalom felé a kártérítési jog tartalmát.
Az európai jogrendszerek miért nem alkalmazzák a büntető kártérítést?
A büntető kártérítés az európai jogrendszerekben általánosan elutasított. Rudolf von Jhering volt az, aki kiemelte annak a jelentőségét, hogy a büntetőjogi és a polgári jogi eszközöket nem érdemes keverni egy jogrendszeren belül. A kártérítés a prevenciós funkción keresztül mégis eredményezheti a károkozó megbüntetését, de a kontinentális logikába nem fér bele a kárt meghaladó összeg juttatása a károsultnak.
A nagyon nagy összegű kártérítések megítélése ellen szól, hogy a károkozó vagyona gyakran nem ad rájuk elegendő fedezetet. Az amerikai rezsimben viszont erre a problémára a biztosítás és a biztosítók kiemelt szerepe jelenti a megoldást.
Ronai Péter, magyar származású amerikai ügyvéd szerint megfigyelhető, hogy Magyarországon – Európa több országához hasonlóan – sokan azért nem kötnek nagy összegű biztosításokat, mert egyáltalán nem tartanak a kártérítési perektől, hiszen tudják, hogy a megítélt magas kártérítési összegeknek itt nincsen hagyománya.
Végül meg kell említeni a mesterséges intelligencia alkalmazásával okozott károk tekintetében, hogy a szolgáltatások fokozódó komplexitása miatt egyre nehezebb az okozati összefüggést feltárni. Nem észszerű például a fejlesztőre telepíteni olyan kockázatokat, amelyek a forgalomba hozatal után keletkeztek.
Beszéljenek a számok is
Néhány példát kiragadva: a Germanwings 2015-ben történt repülőgép-katasztrófája során a német áldozatok hozzátartozóinak maximum százötvenezer dollár összegben ítéltek meg kártérítést a német bíróságok, míg egy amerikai állampolgár hasonló esetben minimum ötmillió dollárral számolhat. Eközben a hazai bírósági ítéletek szerint körülbelül tízmillió forintot ért a vörösiszap-katasztrófa során elvesztett emberélet és/vagy otthon.
Az Egyesült Államokban nem egyedülálló annak a munkásembernek az esete, akit Ronai Péter képviselt. Az érintett úgy zuhant le egy börtönfal tetejéről, hogy egyetlen szemtanúja sem volt a történésnek. A férfi nem rendelkezett munkaszerződéssel sem, ugyanis illegálisan tartózkodott és dolgozott az Államokban. Ronai Péter mégis több mint ötmillió dollárt nyert számára.
Végszó
Az emberélet elvesztéséért vagy egy fogyatékosságot okozó sérülésért – bár az így keletkezett károkat nem lehet beárazni – Amerikában sokkal magasabb kártérítési összegeket ítélnek meg, mint nálunk, Európában. A baleset vagy a halál bekövetkezte nem visszafordítható folyamat, bármennyire is szeretnénk. Az érintetteknek örökre együtt kell élniük a szerencsétlenséggel, tragédiával, ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy ezt milyen életszínvonalon tehetik meg. Ez utóbbi pedig nagyrészt attól függ, hogy mekkora kártérítést ítélnek meg nekik.
A cikkben továbbá felhasználtam Menyhárd Attila Kártérítési jogi című kurzusán elhangzottak.
