Adebajó, Apar, Bajka… csak néhány példa a jelenleg választható utónevek közül. A névadási gyakorlat az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment keresztül. Cikkünkben ezzel is foglalkozunk, de szóba kerül az anyakönyvezés története és jogi háttere is.
A névadás szabályozása a múltban
Hazánkban az anyakönyvezés kodifikációjára viszonylag későn, a XIX. század utolsó éveiben került sor. Az 1895. október 1-én hatályba lépett 1894. évi XXXIII. törvény csak azt határozta meg, hogy magyar nyelven kell bejegyezni az utónevet, melynek a számát nem limitálták (megesett olyan is, hogy valakinek tíz-tizenöt nevet jegyeztek be). A nemzetiségiek kérhették, hogy a magyar forma után zárójelben „az illető vidéken dívó nemzetiségi nyelven is beírassék”.
Ez a jogszabály egészen az ötvenes évek elejéig volt hatályban. Az 1952. évi 19. törvényerejű rendelet kettőre korlátozta az adható utónevek számát, míg az 1963. évi XXXIII. törvény az idegen hangzású nevek magyarosítását javasolta.
Az anyakönyvvezetők ebben az időben akár önhatalmúlag is bejegyezhettek egy-egy nevet. Munkájukat a naptárak mellett egy 1948-ban kiadott névjegyzék segítette, amelyben a körülbelül ezer anyakönyvezhető név szerepelt, de feltüntették a nem anyakönyvezhető névalakokat is, melyek mellé javasoltak bejegyezhető alternatívát. Nem jelölték meg ugyanakkor, hogy melyik név férfi és női, így fordulhatott elő az, hogy kislányok kapták meg például a Marcell nevet.
1965-ben kiadásra került egy újabb névgyűjtemény, mely immár megszabta, hogy az újszülött csak a nemének megfelelő utónevet viselhet. Tiltotta az olyan idegennyelvű nevek bejegyzését, melyeknek van magyar változata, továbbá szintén tilos volt a kettős utóneveket egybeírni (Annamária helyett Anna Mária). Sok esetben a hivatalnokok inkább a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéhez irányították a szülőket, ahol kérvényezhették az általuk adni kívánt név bejegyzését. Az intézethez havonta körülbelül tucatnyi igénylés érkezett, ezeknek körülbelül a negyven százalékát fogadták el.
Az 1982. évi 17. törvényerejű rendelet erre reagálva már kimondta, hogy egyrészt csak két utónevet lehet anyakönyveztetni, másrészt a gyermek nemének megfelelő utónevet a Magyar Tudományos Akadémia által összeállított utónévjegyzékből lehet választani. Amennyiben a szülők által választott utónév nem szerepel az utónévjegyzékben, a Magyar Tudományos Akadémia nyilatkozik a kért utónév anyakönyvezhetőségéről.
Hatályos jogszabály
A ’82-es törvényerejű rendeletet 2010-ben az anyakönyvezési eljárásról szóló törvény váltotta, mely szintén két utónév anyakönyvezését teszi lehetővé. Választani az MTA-s, elektronikus úton elérhető utónévjegyzékből (http://corpus.nytud.hu/utonevportal/) lehet. Ha a választott utónév nem szerepel az utónévjegyzékben, az érintett – jogszabályban meghatározott módon, az anyakönyvi szerv közreműködésével – kérheti a Nyelvtudományi Intézet nyilatkozatát a kért utónév anyakönyvezhetőségéről.
A Nyelvtudományi Intézet az anyakönyvi szerv megkeresésére harminc napon belül nyilatkozik, és ha a Nyelvtudományi Intézet nyilatkozata szerint az utónév anyakönyvezhető, azt az utónévjegyzékbe haladéktalanul felveszi.
Az MTA Nyelvtudományi intézete, itt dől el a nevek sorsa
Az eljárás a következőképp néz ki: Elsőként az intézet honlapjáról (http://www.nytud.mta.hu/utonevek/formanyomtatvany.docx) le kell tölteni egy formanyomtatványt, melyet kitöltés után el kell küldeni a Miniszterelnökség Területi Közigazgatásért Felelős Államtitkárságára, mely azt továbbítja a Nyelvtudományi Intézethez. Ott összeül egy nyelvészekből (névkutató, nyelvtörténész, a nyelv pszichológiájával foglalkozó pszicholingvista, valamint a nyelv és társadalom kapcsolatát kutató szociolingvista) álló szakbizottság, mely véleményezi a névötletet.
A bizottság eljárása során tizennégy alapelvre támaszkodik. Például, aki ősmagyar utónevet akar adni, azt csak akkor ajánlják bejegyzésre, ha hiteles (írott) források alapján tudományosan bizonyítható, hogy azt a nevet személynévként használták a középkorban. Figyelembe veszik a név jelentését, és ha az hátrányos lehet a viselőjére nézve (pl.: Nemél, Halaldi, Sánta), akkor nem javasolják.
Ha a szakvélemény alapján a névötletet alkalmasnak találják, azt felveszik a havonta frissülő utónévjegyzékbe. 2020-tól anyakönyvezhető név lett többek között a Glenna, Lízel és Rodina (ezek lánynevek), valamint Akhilleusz, Peng és Szkott (sic!) mint férfinév.
Jó hír a görög kultúra és/vagy Brad Pitt iránt érdeklődőknek: az Akhilleusz és Brett is szerepel a bejegyzésre alkalmas nevek listáján
Mégsem tetszik
Ha a választott utónév mégsem válik be, akkor természetesen van lehetőség azt megváltoztatni. Ezt személyesen kell kérelmezni az anyakönyvvezetőnél. A névváltoztatást az anyakönyvi szerv jegyzi be az anyakönyvbe. Fontos ugyanakkor, hogy a változtatásnak vannak bizonyos korlátai: öt éven belül csak egyszer lehet kezdeményezni, valamint nem lehet engedélyezni a magyar hagyományoktól eltérő hangzású, magyartalanul képzett neveket. Ezek alól csak különös méltánylást érdemlő ok esetén lehet mentesülni.
Trendek
Nézzük, melyek voltak a leggyakoribb nevek az elmúlt évszázadokban! A XV. században az Erzsébet, a Katalin és a Margit volt a három legnépszerűbb női név. A török hódoltság idején a férfiak körében a János, István és Mihály vezetett, a hölgyeknél az Anna-Katalin-Margit trióból került ki a legtöbb.
A XIX. század végén Budapesten a Mária, Erzsébet és Margit, valamint a József, István, Ferenc név állt a gyakorisági lista első három pozíciójában. A második világháborút követő időszakban a férfiaknál a László, István és a József fordult elő legtöbbször, nők esetében a Mária, Erzsébet és Éva.
Az ezredfordulóra a hagyományosabb nevek kissé hátrébb szorultak: a lányok esetében a Viktória mellett a Vivien és az Anna került a dobogóra, fiúknál a Dániel, Bence, Dávid hármas állt az élen.
2019-ben a következőképp néz ki a TOP3: Hanna, Anna (úgy néz ki, Juhász Gyulának igaza volt, amikor azt írta, hogy „Anna örök”), Zoé és Bence, Máté, Levente.
Napjainkban több mint 4200 névből áll az MTA gyűjteménye, ez pedig folyamatosan bővül. Érdemes ugyanakkor olyat választani, aminek a viselője őszintén örül majd.
Fercsik Erzsébet – Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája
Magyar Keresztnevek Tára (www.magyarnevek.hu)
