A jogbiztonság olyan komplex fogalom, amely többek között a normák előreláthatóságát, a lezárt jogviszonyok védelmét és a visszamenőleges hatály tilalmát foglalja magában. Mennyire teljesülnek ezek a feltételek a jogi karunkon? A jogi egyetemnek is meg kell-e felelnie ezeknek a kritériumoknak azért, hogy az alkotmányos kultúra fejlődhessen? Cikkemben a felsorolt kérdésekre szándékozom megtalálni a választ.
Jogbiztonság az egyetemen?
Az alkotmányos kultúra fogalmát minden elsőéves joghallgató megismeri (feltéve, hogy Alkotmányjog 1-ből sikeres vizsgát tett) a második szemeszter során. Az alkotmányjogi tankönyvünk (Alkotmányos tanok) is nehezen képes a szóban forgó fogalmat minden kétséget kimerítően definiálni. Így az alkotmányos kultúra alatt érti az állami intézmények, a politikai elit, valamint a civil társadalomnak az alkotmányos alapelvekhez való viszonyát, amelybe az alapelvek tiszteletben tartása és azok mindennapi gyakorlása, valamint az alkotmányos értékekkel való azonosulás is beletartozik.
Az alkotmányos kultúra tehát a társadalom egészét átható tudatosság, amely az alkotmány értékei mellett való kiállást és azok érvényesülésébe vetett hitet jelenti.
Az alkotmányos értékek
Az Alaptörvény (annak módosításaival együtt) olykor rendkívüli mértékben képes megosztani a társadalmat, azonban az talán vitán felül áll, hogy rendelkezik olyan alapértékekkel, amelyek a demokratikus hatalomgyakorlás elkötelezettjei számára alapvetőek. Ide tartozik például a jogállamiság, amelynek biztosítékait, mint például a jogbiztonságot, vagy éppen a visszaható hatály tilalmát vélhetően kevesen tartanák hasztalannak. A jogbiztonság követelménye ugyanis magában foglalja annak igényét, hogy a jog megismerhető, érthető és világos legyen a társadalom számára, biztosítva ezzel a gördülékeny jogkövetést. A visszaható hatály tilalma szervesen kapcsolódik a jogbiztonság alkotmányos követelményéhez, hiszen a jog csupán akkor válik megismerhetővé a jogalanyok számára, ha az nem múltbéli cselekményekre hat, hiszen olyan szabályokhoz nem lehet magatartást igazítani, amelyek az adott cselekmény pillanatában nem léteztek.
Társadalom, alkotmányos kultúra, jogbiztonság…
Ahhoz, hogy az alkotmányos kultúránkat előremozdíthassuk, és hogy az alkotmányos alapelvek érvényesülését ne csupán a jogalkotó oktrojálja a társadalomra, a társadalomban szervesen ki kell alakulnia az alkotmányos alapelvek iránti igénynek és azok tiszteletben tartásának. Ez a szükségszerűség, és ezzel együtt az alkotmányos kultúra pedig csak akkor tud organikusan fejlődni, ha a jogállamiság eszméjének teljesülését nem csupán megköveteljük a hatalomtól, hanem annak érvényesülése érdekében aktívan szerepet is vállalunk. Kérdés azonban, hogy az alkotmányos értékekre való tekintettel végzik-e munkájukat a közintézetek fenntartói, a civil szférában tevékenykedők vagy éppen a piaci szereplők.
Egy példa
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát kevés kritika érheti ilyen téren – gondolhatnánk, hiszen aktívan folyik az oktatás, amelynek keretein belül számon kérik hallgatók százaitól az alkotmányos értékek összefüggéseinek megértését. Az elméleti ismereteket így az oktatók legjobb tudásuk szerint ruházzák át az arra szomjazó hallgatókra, azonban a gyakorlatban ugyanezen értékek már igen ritkán érvényesülnek olyan következetesen és szigorúan, mint ahogyan az talán elvárható lenne. A tavalyi Római jog 1. kurzus jegymegajánló dolgozatára való hivatkozással törekszem elkerülni a „rágalmazás vádját”.
Az alábbi levél jól szemlélteti, hogy a hallgatók milyen feltételek mellett vehettek részt a jegymegajánló dolgozaton, valamint a dolgozat értékelésének, időpontjának és egyéb részleteinek a keretei is meghatározásra kerültek benne. A képernyőmentésen külön jelöltem a fontosabb elemeket, azonban röviden összefoglalnám ezeket az egyértelmű követhetőség érdekében.
Fontos leszögezni, hogy az e-mailben szereplő f) pont 11 pontban határozza meg az ún. belső ponthatár mértékét. Azonban ez a 11 pontos belső ponthatár a levelező tagozatosokra és a szemináriumot korábban abszolvált hallgatókra nem vonatkozik, ugyanis erre a tájékoztatóban semmilyen szabály nem utal. A d) pont ugyanakkor, amely azokat a pontokat listázza, amelyek a nappali, levelező és a szemináriumot korábban teljesített hallgatókra közösen érvényesek, az f) pontot nem idézi. Összefoglalva tehát, míg a nappali tagozatosoknak 11 pontos minimumponthatár elérését a tanszék a tájékoztatóban leszögezte, addig a levelező tagozatosok és a szemináriumot korábban abszolvált hallgatók felé ilyen követelményt nem támasztott.
Az alábbi email az első jegymegajánló dolgozat után került kiküldésre, azonban a levélből kitűnik, hogy a Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszék a dolgozat megírását követően (első dolgozat: 2022. november 19., email időpontja: 2022. november 24.) határozott meg belső ponthatárt a levelező tagozatosok és a szemináriumot korábban abszolvált hallgatók részére, méghozzá egy olyan dolgozatra, amelynek a megírására már sor került. (Onnan tudjuk, hogy a levelező tagozatosokról és a szemináriumot korábban abszolvált hallgatókról van szó, hogy 31 pontot kell elérni a sikeres jegymegajánlóhoz. Ez a szám nappali tagozatosoknál 46 pont, amelyet a fentebb látható tájékoztató rögzít.)
Ha feltételezzük, hogy egy adott hallgató az első jegymegajánló dolgozatra kevesebbet készülvén csupán 5 pontot kap, de a második alkalommal már 30 pontot ér el, úgy sikeres jegymegajánlóval zárhatná a Római jog 1-et. A belső ponthatár visszamenőleges hatályú felállítása miatt viszont erre nincsen lehetőség, hiszen az első alkalommal az adott hallgató nem ért el legalább 9 pontot.
Az adott fiktív szituációt szemügyre véve tehát, a belső ponthatár utólagos felállítása eredményezhette azt, hogy egy hallgató a tájékoztatóba vetett bizalmának köszönhetően nem abszolválhatta a jegymegajánló dolgozatot.
Vessük most össze ezeket a mozzanatokat azon alkotmányos alapértékekkel, amelyeket a cikk elején tüzetesebben körüljártam!
Személyes vélemény
Az alkotmányos kultúra előremozdítása olyan össztársadalmi érdek, amelyben minden intézménynek, társadalmi csoportnak, civil szervezetnek részt kell vállalnia azért, hogy a jogállamiság eszméje ne csupán egy hangzatos alkotmányjogi kifejezés legyen, amelyet a joghallgatók szűk csoportján kívül, csak kevesen értenek.
Ezen folyamat vezetői szerepe pont attól az intézménytől várható el leginkább, amely az alkotmányos alapelveket tudományos szempontok mentén vizsgálja, fejlődésüket dokumentálja és kommentálja, valamint több száz hallgatónak adja át elméletben és kéri számon a vizsgákon.
Az említett példa azonban pont annak állít közvetlen bizonyítékot, hogy az alkotmányos alapelveknek való megfelelés még abban az intézményben sem teljesül minden kétséget kizáróan, amely a vizsgákon oly szigorúan számon kéri ugyanezeket az alkotmányos értékeket.
Felmerül tehát a kérdés, hogy az az intézmény, amely a jog mibenlétét oktatja, saját magára nézve, miért nem tartja kötelezőnek ugyanazokat a feltételeket, amelyek mentén a jog uralma teljesülhet? Kérdéses továbbá az is, hogy jogosan várható-e el a mindenkori hatalomtól az alkotmányos értékek tiszteletben tartása akkor, ha ezen értékeknek még a jogi egyetem sem képes megfelelni?
Habár remélem, hogy az általam bemutatott és elemzett eset csupán kivétel és nem a szabály. Már egyetlen eset is elegendő, hogy az alapelvekbe való hitet megingassa.
Cikkemet az Alkotmánybíróság 11/1992. (III.) határozatának örökérvényű észrevételével zárom: „[…] az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá. A jogállam megvalósítása folyamat. Az állami szervek számára alkotmányos kötelesség ezen munkálkodni.”.
A borítókép forrása: X
A cikkben szereplő képernyőképek a szerző eszközével készültek.
