Az eredetiség kincs a művészetben, ugyanakkor nem kapnak túl sok elismerést azok az utánzók, akik olyan pontossággal tudják más művészek stílusát másolni, hogy még a szakértőket, sőt, az eredeti szerzőt is megtévesztik vele. Hory Elemér magyar festő munkássága a hamísítás művészetét tükrözi. Mai cikkünkben az 1976. december 11-én elhunyt művész életét mutatjuk be.
Hory Elemér, avagy Elmyr de Hory (születési nevén Hoffmann Elemér) magyar származású festőművész volt. A Nagybányai művésztelepen tanulta mesterségét, majd az 1920-as évek elején saját stílusával igyekezett érvényesülni, kevés sikerrel. Mindössze egy tárlaton állították ki a festményeit 1926-ban, az alkotásait kis számban tudta értékesíteni, továbbá nem igazán figyeltek fel rá. Emiatt sokáig anyagi gondokkal és alkotói válsággal küzdött.
A második világháború után Párizsba költözött, ahol újult erővel megpróbálta feléleszteni művészi karrierjét. 1946-ban sikeresen eladott egy festményt, amelyről a vevő azt hitte, hogy Picasso alkotta. Ezután sorra értékesítette a picasso-másolatait, miközben egy elszegényedett magyar arisztokratának adta ki magát, aki kénytelen volt eladni az értékes darabokat, hogy pénzt keressen. Lényegében innentől indult el a hamisítói pályafutása.
Nem sokkal ezután más művészek stílusát is elkezdte utánozni, többek között Renoir és Matisse festményeire hasonlítottak a művei. Leginkább a Modigliani hamisítványai terjedtek el, mivel az ő stílusát kedvelte a legjobban. Hamar kiderült róla ugyanis, hogy kivételes tehetsége van az utánzáshoz, és sokáig a műkedvelők sem figyeltek fel a csalásra.
Az 1950-es évek közepén egy Renoir és egy Matisse darabot próbált eladni egy múzeumnak, ám tetten érték a csalást: a múzeum kurátora stilisztikai hasonlóságokat fedezett fel a képeken, és elállt a vásárlástól. Egyúttal fényt derített az említett kurátor arra is, hogy egy bizonyos E. Raynal – Hory egyik álneve a sok közül – több művészeti intézménynek is adományozott festményeket híres alkotóktól, amelyek valójában hamisítványok voltak.
Innentől kezdve Hory neve ismertté vált, mint világhírű csaló. Éppen ezért élete java részében bujkálnia kellett a hatóságok és a jogutódok elől, miközben a hamisítványait értékesítette. Így több, mint nyolc országból utasították ki, valamint az Interpol is körözést adott ki rá. Az üldöztetés és a kiszolgáltatott élet depresszióba sodorta, 1959-ben pedig öngyilkosságot is megkísérelt, amelyből egy barátja mentette ki.
A csalásait azonban sosem tudták rábizonyítani, hiszen az alkotói folyamatot mindig privát módon végezte, szemtanúk nélkül.
Hiába leplezték tehát már le őt világszerte, egyik esetben sem tudták visszakövetkeztetni a másolást, mert olyan festményeket vizsgáltak, amelyeket már régen eladott.
A hamisság Hory hagyatéka lett. 1974-ben H mint hamisítás címmel készült róla egy film Orson Welles rendezésében, melyben Clifford Irving autobiográfus is szerepelt. Az író 1969-ben jelentetett meg egy könyvet Horyról. Külön érdekesség, hogy Irving nem sokkal később Howard Hughes-ról tervezett önéletrajzot kiadni, amelynek ötletét sikeresen el is adta, ám a kiadás előtt kiderült, hogy az író soha nem találkozott Hughes-zal és nem is beszélt senkivel, aki ismerte volna őt, vagyis a szerzeményének nagy részét csupán kitalálta. Irving tehát legalább ugyanakkora hamisító volt, mint Hory.
Hory hamisítványai a mai napig eredetiként állnak múzeumokban, és szakértőket is megtévesztettek már. Élete során többször is megkísérelt saját stílusban alkotni, ám tájképeivel, csendélet festményeivel és avant-garde stílusával sosem érte el azt a népszerűséget, amit hamisítványai hoztak neki. Halála után Hory festményeiről is megjelentek hamisítványok, még inkább megerősítve a művész igazi hagyatékát.
Hory életét, akárcsak a műveinek eredetét, erős homály fedi. Mint kiderült, egy ponton még születésének dátumáról is füllentett, hogy idősebbnek higgyék. Emellett nem maradtak fenn adatok a második világháborúban való részességéről, sem a festményeinek készüléséről. Javarészt a róla készült önéletrajzi műre támaszkodhatunk, amelyből szintén sok minden nem igaz.
Egy azonban biztos: Hory Elemér művészete mindenképp érdemes a kontemplálásra és a kritikus olvasatra. Rávilágít arra, hogy nem kell minden elénk tárt művet aprópénznek venni és olykor a hamisítás is tekinthető egyfajta tehetségnek.
A borítókép forrása: X
