nehéz felidézni mikor volt hogy volt hogy elvesztettem a humorérzékem
elvesztettem a humorérzékem és azóta mózessel álmodom
az úrnak a ferencieken
brassóit fizettem azóta a kifőzde megszűnt
az andrássyn balra egy goromba macska egyszer megmutatta nekem a pincét
a horror
mindent ezen a szemüvegen látok át
delíriumban deréknyi fűszálak nőttek az égig és elmondták hol van az Úristen
nagyon sajnálom de nincs megoldás a problémára mert sosem keresünk megoldást
de lehet látni a jövőt előre
az oktogonon ősszel gesztenye van de irgalom nincs
a temetőben is gesztenye van és élet
két nullával kezdődő számot láttam álmomban azt mondtam az igen
és hiába faggattam őket utána hajnalban kereket oldottak…
akárhova lépek pince van alattam és ez most már aggaszt
azt szeretném hallani hogy a lépteim végre nem kongnak
azt szeretném hallani hogy a zene nem crescendál
tényleg
a messze távolban a horizont vonalán lehet hogy boldogabb lennék
de nem láttam még identitást a messze távolba szólni
emberek tömege úszva lebeg a teljes nihilben
parizer parizer parizer parizer
szeretném megszólítani lenke nénit és a létbiztonság tárgyában
kikérdezni
Kép: Oskar Schlemmer: Mensch und Kunstfigur kiadványából
