Már korábban kitekintettünk Angliába, és szemezgettünk az ottani helyi szokásokból. Elérkezett az idő, hogy cikk szülessen a magyarsághoz ezer szállal kötődő, és minket erősen befolyásoló németekről, és arról, miképp ütik el az időt, amikor épp nem dolgoznak.
Karneválok
„Die fünfte Jahreszeit”, tehát az ötödik évszak. Viccesen így szokták hívni a németek ezt a számukra kiemelt fontossággal bíró időszakot. Az ország nagy részén, változó időpontokban (lehet ez a 11. hónap 11. napján 11 óra 11 perckor, de akár január is) kezdődik, de a fő események a tél végéhez, illetve húshagyó kedd előtti hétfő napjához (Rosenmontag – rózsák hétfője) kapcsolódnak. Szerte Németországban ünneplik a karneválokat, de kiemelkednek a városok közül a Kölnben, Mainzban, illetve Düsseldorfban tartottak. A résztvevők természetesen vidám, színes jelmezekbe bújnak, külön erre az időszakra tartogatott köszöntésekkel üdvözlik egymást (de az is szabályokhoz és helyhez van kötve, hol üdvözölhetik egymást az emberek „Helau”, illetve „Alaaf” szavakkal). A köszöntés annyira helyhez kötött, hogy a Rajna mentén fekvő két város, Köln és Düsseldorf közötti régmúltra nyúló rivalizálás egyik eleme, hogy a másik város köszöntését nem „ajánlott” használni. Egy kölni csak és kizárólag az „Alaaf”, de még inkább a „Kölle Alaaf” köszöntést használja, a düsseldorfiak pedig a „Helau”-t. Noha nem hivatalos ünnepnapok, de a legnagyobb városokban a karneválok idején a dolgozók „kimenőt” kapnak munkáltatóiktól, hogy nyugodtan szórakozhassanak.
Humor hiánya
Ez a sztereotípia ugrik be mindenkinek elsőre a németekről, nem véletlenül. A humor tekintetében, mint azt feljebb is olvashattuk, nem tragikus a helyzet, sőt. A karneválok mulatságain kívül a mindennapi életben is minduntalan találkozhatunk a németek humorával, öniróniájával (például egyre többen vélik úgy, hogy a Földközi-tengeren található Mallorca szigete a tizenhetedik német tartomány, köszönhetően az odalátogató rengeteg német fiatalnak). Sokaknak meglepő lehet, de a németek bejuttatták az Európai Parlamentbe egy szatirikus pártnak, a Die Partei-nak egy jelöltjét. (A Die Partei-t a Magyar Kétfarkú Kutya Párt német megfelelőjének lehet tekinteni.)
Pékkultúra
A németeknek több pékségük van, és többféle kenyeret esznek, mint a világ legtöbb országában. Németország északi és középső része kiválóan alkalmas mezőgazdasági művelésre, és ennek köszönhetően rozs és komló termelésben világelsők. Míg utóbbi a méltán híres söreik alapanyaga, a rozs a pékkultúrájuk alapja. A németek több mint 3200 fajta kenyérfélét ismernek, amelyeket évszázadokra visszavezető tradíció alapján készítenek. Természetesen regionális különbségek adják ennek a rengeteg fajtának az alapját: függ a mikroklímától, termőföldtől, de még akár történelmi okoktól is. A kenyérnek óriási megbecsülése van a németek körében, külön nevet ad magának egy étkezésnek is, ez pedig nem más, mint az „Abendbrot”, amit vacsoraként fordítunk. A német kenyérkultúrát pedig 2015-ben az UNESCO hivatalosan felvette az immateriális kulturális örökség listájára. A kenyér még a tévében is sztár: a beszélő kenyér, Bernd népszerű karakter a német gyerekek körében.
Vízkereszt
A „Heilige Drei Könige”, avagy a háromkirályok napja, nálunk inkább vízkeresztnek nevezett, a katolikus egyház egyik kiemelkedő ünnepe. Németeknél ilyenkor szokás a háromkirályjárás, ami annyit takar, hogy gyermekek királyi ruhát öltenek, fejükön koronával (németül „Sternsinger”) járják a házakat. Eközben verseket szavalnak, énekelnek, és mindezt némi pénzben kifejezett adományért teszik. Ételhez kapcsolódó hagyománnyal is büszkélkedhetnek a németek: ilyenkor szokás egyfajta pitét is sütni, ami a háromkirályok napi pite („Dreikönigskuchen”) nevet viseli. Az édességbe babszemet, vagy egyéb apróságot szoktak elhelyezni, ami arra hivatott, hogy a megtalálójának szerencsét hozzon, és azon a napon lefekvésig a környezetében lévőknek még parancsolhat is.
Patriotizmus alacsony foka
A patriotizmus mértéke a németeknél a legkisebb mértékű a világon. Szerepük a XX. század alakításában mindannyiunk számára ismert, és ők is végtelenül óvatosan nyúlnak a kérdéshez. Eleve egy olyan területről beszélünk, amely méreténél fogva Otto von Bismarck előtt rengeteg kisebb-nagyobb országra, királyságra tagolódott. Ennél fogva egységes identitás viszonylag későn alakult ki, és a második világháború után az is szertefoszlott. Nyugat-Németország városiasodott lakossága például nem érzi fontosnak a kérdést, ellenben a bajorok igencsak büszkék hagyományaikra. Viszont a bajorok is elsősorban bajornak tartják magukat, és csak azt követően németnek, és ez többnyire jellemző valamennyi tartományra. A patriotizmus alacsony fokára magyarázatot adhat egy német szó is: „Vergangenheitsbewältigung”. Ez a többszörösen összetett szó a múltból eredő bűntudatot, és az azzal történő megbirkózást jelenti.
Jogrendszer
A német jogrendszer hagyományosan a kontinentális jogcsalád tagja. A német jogszabályok részletesen kodifikáltak, számos törvénykönyvben – ellentétben az angolszász jogrendszerekkel. Mivel szövetségi felépítésű állam, meg kell különböztetni a szövetségi jogszabályokat és az egyes tartományok („Land”) saját jogszabályait.
Minden tartomány saját alkotmánnyal, fővárossal, kormánnyal és parlamenttel rendelkezik, rendkívül széles szabályozási jogosultsággal, akár például az iskolakezdéssel kapcsolatban is vagy a munkaszüneti napokkal kapcsolatban.
A német jog hatása a mi jogrendszerünkre tagadhatatlan, ezért habár vannak különbségek, sokkal kevesebb van belőlük, mint például az angolszász jogrendszerekkel összevetésben. Érdemes pár szót ejteni jogászképzésről is: minden német joghallgató egységes képzést kap minden német egyetemen. Két részből épül fel a képzés: elsőként egy elméleti részt kell teljesíteni, amit államvizsgával zárnak a hallgatók, majd utána egy kétéves gyakorlat következik, szintén államvizsgával zárva. Jelentős különbség a hazai képzéshez képest, hogy a német képzés erősen gyakorlatorientált, számos számonkérési lehetőség során van mód arra, hogy jogszabályt, kommentárt használjon a hallgató.
