Minden bizonnyal mindenki ismeri Karunk leghíresebb bandáját, a Pee Jay rockformációt, ami mindezidáig menthetetlenül és hallhatóan teljes gázzal zakatol a világhírnevet jelentő végeláthatatlan szakadék felé. Az április 28-ai Janis Pubban tartott koncertjük után a fiúk egy exkluzív interjú keretében meséltek nekünk a jövőbeli terveikről és céljaikról. A szerzők nem vállalnak felelősséget a cikk elolvasása után jelentkező látóideg- és hasizom-károsodásokért; olvasása kizárólag saját felelősségre ajánlott!
A tagok egytől-egyig a Polgári Jogi tanszék demonstrátorai. Név szerint Krebsz Botond (ének), Sohajda Kristóf (dob), Fábián Olivér (ritmusgitár), Balogh Brunó (basszusgitár) és Sárhegyi István (szólógitár). Az interjút sem mi, sem pedig a fiúk nem tudták elég komolyan venni egészen addig, amíg elő nem került a zenekar legféltettebb kottája, a Polgári Törvénykönyv (ekkor néma csend támadt), de már túl késő volt…
Hogyan és mikor alakult a zenekar?
S. K.: 2015 szeptemberében Villányban tartottunk egy szélsőségesen szakmai csapatépítő tábort, ott jött az ötlet. Kiderült, hogy van pár TDK tag, akik nem csak fényképen láttak hangszert eddig, akár már hangszeren is játszottak korábban, a többi pozícióra pedig önkéntes alapon lehetett jelentkezni. Egy kellemes esti borozgatás közben jutottunk arra az elhatározásra, hogy a szakma iránti elkötelezettségünk új alakot ölthetne. Ezt az ötletet pedig azóta sem bántuk meg.
Honnan jött a Pee Jay név?
S. K.: Nagyon nemzetköziek akartunk lenni – you know –, ezért a PJ angolul, fonetikusan leírva volt az eredeti elképzelés. Később rájöttünk, hogy ennek a konkrét jelentése kissé fura, de már késő volt változtatni, addigra már egy jól bejáratott brand volt, amivel rendületlenül törtünk a világhír felé.
B. B.: Természetesen a névnek köze van a demonstrátori jogágunkhoz, de a magas szakmaiság művelése közben ragaszkodtunk egy hangzatos, beszédes, külföldi névhez.
Milyen stílust preferáltok? Melyek a kedvenc zenekaraitok, kik a példaképeitek?
K. B.: Én inkább a klasszikus és hard rock vonalon mozgok egy kis rock ’n’ roll-lal vegyítve. Számomra az abszolút kedvenc a Motörhead és Lemmy Kilmister, de közel áll hozzám a Stone Temple Pilots és Slash munkássága is.
F. O.: Én egy időben fanatikus Guns N’ Roses rajongó voltam. Imádom, ahogy a számaikban minden egyes alkalommal felfedezek egy kis csavart, valami plusz csengést. Ezért egy kicsit fáj, hogy a Pee Jay így meghaladta őket, és Axl útját is ki kellett adnunk. Vigasztalásul azért kapott VIP-jegyet a koncertjeinkre.
B. B.: Általános iskolás korom óta kedvelem a rockzenét, a System of a Down és a Korn voltak azok a zenekarok, melyek megismertették velem ezt a stílust. Ezután gimnáziumban a punk rock zene állt leginkább közel a szívemhez, azon belül is kiemelkedően a Sum 41. A későbbiekben viszont egyértelműen a metal és a keményebb vonal vált a kedvenc stílusommá, főleg a Bullet for My Valentine.
S. I.: Személy szerint nekem nagy kedvencem a klasszikus rockon (AC/DC, Guns N’ Roses) kívül az alternatív metál. A metálon belül is kiemelkedő helye van a System Of A Down, örmény-amerikai zenekarnak, amit kiskorom óta hallgatok. Példaképem ebből is kifolyólag Daron Malakian, a gitáros, aki nemcsak a System-számok megkomponálásával, hanem a színpadon nyújtott előadásmódjával is belopta magát a szívembe. Egyébként még tizennyolc évesen vettem meg a jelenlegi gitáromat használtan, egy Ibanez Iceman ICT400-ast. Ilyen gitárral lépett fel a legtöbbször Daron Malakian, és szerencsésnek mondhatom magam, mert ilyen típust már nem gyártanak ebből a gitárból.
A játékotokból kihallatszik, hogy már régóta és elmélyülten zenéltek. Mikortól is pontosan? (Ezt a kérdést mi sem hittük el, hogy így tesszük fel. – szerk.)
K. B.: Nos igen, a zeneakadémia már többször is felkérte a zenekart egy önálló fakultás megalapítására, továbbá az AC/DC és az újjáalakult Guns N’ Roses is megkeresett néhányunkat, de az elért szintet azért tartani szeretnénk. Jómagam már az első csörgőmmel is John Bonham szólókat játszottam, az első gitáromon pedig másfél éves koromban az Eruption már második próbálkozásra ment is.
S. K.: Itt utalnék vissza az első kérdésre: többek között én vagyok az, aki a Pee Jay előtt csak fényképen látott dobot.
F. O.: Az interjú társszerzőjeként nem ért váratlanul a kérdésem. Tagadhatatlan, hogy a zenei képzettség egy eddig ismeretlen magasságait sikerült elérnünk röpke pár hét alatt, de az igazi tehetség nincs tekintettel az időre. Külön megköszönöm a szerzőknek – többek között magamnak –, hogy ők is ilyen elismerően szólnak egyedülálló muzikalitásunkról.
B. B.: Hát igen, nem ma kezdődött, anno ’72-ben indult minden Chicagóban egy keverttel…
S. I.: Azóta játszom ilyen jól, amióta feloszlott a Guns N’ Roses, mert új bandát kellett keresnem, és a Pee Jayben ki tudok bontakozni.
A sok teendő mellett mikor jut idő próbálni?
K. B.: Soha, de muszáj megoldani valahogy.
S. I.: Általában csütörtökönként a PJ TDK ülései után szoktunk zenélni, de van olyan is, hogy hétvégén elmegyünk Csepelre a dobosunkhoz, és olyankor ott próbálunk.
F. O.: A srácok csak szerénykednek. A Pee Jay tagjai nem szorulnak próbákra: a Pee Jay maga a zene
Milyen koncerteket terveztek még az idén?
K. B.: Na ez egy nagyon jó kérdés. Ha rájöttünk, szólunk.
S. I.: Hívtak már egy-két helyre (például a Papp László Budapest Sportarénába), de még nem tiszta a jövő, mert túl kell élnünk egy vizsgaidőszakot. Reméljük, a következő évben is szívesen látnak minket a gólyabálokon és felezőbálokon, de persze saját esteket is szeretnénk még csinálni, mint például amilyen a múlt hónap végén a Janis Pubban volt.
S. K.: VOLT, Sziget meg egy európai turné lesz szerintem.
F. O.: A Papp László mellett bevállalunk pár zsíros haknit is, de a részletekért keressétek a menedzserünket.
B. B.: Minden felkérésnek szívesen eleget teszünk. Lesz nyáron egy kisebb megmozdulás Sopronban, aztán egy-két maxit kiadunk, és jöhet majd augusztusban a budapesti fellépésünk a Hajógyárin az előzenekarunk, a Muse után. (Sajnos annyira nem ismertek, egy kisebb brit csapat, de bennük van a potenciál, hogy egyszer akkorák legyenek, mint mi vagyunk.)
Várható-e saját szám, és ha igen, mikorra?
K. B.: A nyár folyamán már esedékes lesz.
S. K.: Tervben van.
F. O.: *cirip-cirip*
B. B.: Dolgozunk rajta.
S. I.: Hamarosan.
Végső soron mi a zenekar célja?
K. B.: A világhír. Mi más?
B. B.: Egy kis boldogságot szeretnénk lopni az emberek mindennapjaiba. Ebben a mai rohanó világban szükség van néha egy kis megállásra és lelki megnyugvásra, szeretnénk színessé tenni az emberek szürke hétköznapjait. (Itt elmorzsoltunk egy könnycseppet. – szerk.)
S. K.: A Wellhello volt az előzenekarunk a Gólyabálon, ennél feljebb szerintem nincs.
F. O.: A világbéke.
S. I.: Megszerettetni az élő- és rockzenét az egyetemistákkal. Egy-egy buliban mindig csak az elektronikus zene dívik, de szeretnénk, ha ez egy kicsit megváltozna, és a zenekarok újra állandó kellékei lennének egy-egy bulinak.
Együtt marad a banda akkor is, ha már nem lesztek PJ TDK tagok?
S. K.: Persze! Ez olyan, mint a szervezett bűnözés, nem lehet csak úgy kilépni.
F. O.: A Pee Jay tagjai örökös, életre szóló demonstrátori címmel rendelkeznek az összes tanszéken, ezért értelmetlen a kérdés.
B. B.: Csak ennyit mondanék: három dolog biztos az életben – az adó, a halál és a Pee Jay.
Terveztek tehetségkutatón indulni?
F. O.: Igen. Zsűriként és mentorként.
B. B.: Mi szeretnénk, de a zenei világ egyöntetűen úgy vélekedi erről, hogy az olyan lenne, mintha egy profi világbajnok bokszoló indulna az olimpián az amatőrök között.
S. I.: Nincs szükségünk rájuk, mert ezek nélkül is világhírűek vagyunk, leszünk.
