A síszünet utolsó három napját a Cseh Köztársaság fővárosában, Prágában töltöttem. Tele voltam kérdésekkel: elég egy hosszú hétvége minden látnivalóra? Elegendő lesz a rászánt összeg? Nem lesz zavaró, hogy nem ismerem a nyelvet? Ezeket a kérdéseket próbálom most megválaszolni, továbbá hasznos tippeket és programötleteket is szeretnék adni nektek.
Prágába a legcélszerűbb autóval vagy vonattal menni. A repülőgép nem éri meg, mivel bár a város elérhető közvetlen járattal, időben nem sokat lehet rajta nyerni, pénzben viszont annál többet lehet veszíteni. Mi vonattal mentünk, az út hat és fél óra. Van közvetlen járat, így átszállni sem kell, azonban a menetidő elég hosszú, főleg úgy, hogy nincs WiFi, és még áram sem volt a konnektorban. Nekünk az sem segített, hogy tele volt a fülkénk, ezért eléggé nyomorogtunk. Hazafelé szerencsére csak ketten voltunk, így legalább kényelemben utaztunk. Van lehetőség olyan vonatjegy vásárlására, amely az érvényességi idő első három napján a helyi tömegközlekedésre is érvényes – ez oda-vissza helyjeggyel (nem kötelező venni, de erősen ajánlott) 64 euró.
Rengeteg szállás közül lehet választani, mi a Hotel Carltonban szálltunk meg, ami tíz percre sincs a vasútállomástól, és nagyon közel van hozzá a villamosmegálló is.
Ami az árakat illeti, egy ilyen elhelyezkedésű hotel, ingyenes WiFi-vel, svédasztalos reggelivel, két főre, két éjszakára 75 euróba kerül, plusz az idegenforgalmi adó.
A péntek reggeli vonattal mentünk, és már délután háromkor, a lepakolás után el is hagytuk a szállást. Elsőként a Táncoló házat néztük meg, majd a forgó Kafka fejet. Mindkettő a modern művészet ajándéka. Ezeken a helyeken egyébként sok turista sem volt.
Sétálgattunk az Óvárosban, a Clementiumnál, és végül eljutottunk a Hídtoronyba. Eddigre már besötétedett, így fentről a romantikus prágai látképet csodálhattuk meg. Itt rengeteg ember zsúfolódott össze, és nagyon nehéz volt fényképet készíteni. Kicsi kilátóablakok vannak, és szinte mindegyiket elfoglalja egy önjelölt fényképész.
A pénteket egy jó vacsorával és egy kis sörkóstolóval zártuk. A helyek keresésével nem lehet gond, az Óváros tele van kocsmákkal és éttermekkel. Ha valaki pénztárcabarát helyre szeretne beülni, csak annyit kell tennie, hogy kicsit távolabb megy a központtól. Egyébként a prágai árak szinte teljesen megegyeznek a magyar árakkal.
Másnap korán kellett kelnünk, mert szerettem volna egy olyan képet a Károly hídon, amin csak én vagyok. Kicsit késve érkeztünk, nyolc helyett negyed kilencre, de így is sikerült a majdnem tökéletes kép.
A híd túloldalán, mielőtt még felmentünk volna a várba, megnéztük a Lennon falat, ami nekem egy mini East Side Galleryként hatott. A vár húsz perces sétára található innen, az úgynevezett Kisoldalon (Mala Strana) keresztül. Ez tulajdonképpen egy jellegzetes városrészt takar, aranyos, pici házakkal és macskaköves utakkal.
A hideg időjárás miatt nem kellett aggódni, mert rengeteg az emelkedő, így folyton melegünk volt. A várban többféle túrára lehet jegyet venni, mi a „C” túrát választottuk, amely az udvarok megtekintésére, a Szent György Bazilika, a Szent Vitus Székesegyház, a régi királyi palota és az Arany Utcácska bejárására jogosít fel. A Székesegyház lenyűgöző volt, hatalmas orgonával, gyönyörű, üvegfestett ólomablakokkal. Emellett nekem az Arany utcácska tetszett, amely pici lakásokból áll – az egyik ilyen kis lakásban élt Kafka is.
A vár után a Petrint tekintettük meg. Ez a párizsi Eiffel-torony másolata.
Elég sokat kell hozzá utazni, mivel a külvárosban van, és a látvány nem éri meg a sok erőfeszítést, ezért ezt nem ajánlom. Én személy szerint rajongok az Eiffel-toronyért, így nekem ez szinte kötelező volt, de utólag még én is kihagynám.
Végül visszatértünk az Óvárosba, hogy megnézzük a zsinagógákat és a zsidó temetőket. Diákkedvezmény minden belépőjegyes helyen volt. Ezeken a részeken is nagyon könnyű volt éttermet találni. Egyébként a cseheknél, vagy legalábbis Prágában nem teszik rá a számlára automatikusan a tíz (esetleg tizenkét) százalék szervízdíjat, mint nálunk, és ezt mondják is. Sőt a számlán is rajta van nagy betűkkel. Ebből kifolyólag illik borravalót adni, de egyébként meg is érdemlik.
Nyelvi problémánk egyszer sem volt, az angollal könnyű boldogulni, és a kiszolgálás is gyors.
Vasárnap délben indult vissza a vonatunk, így a kiadós reggeli után a kicsekkoláson és a vásárláson kívül másra már nem jutott időnk. Magának a vasútállomásnak is van egyébként egy történelmi része, azt érdemes megnézni, amíg a vonatra várakozik az ember. Természetesen lett volna még mit megnézni a városban, de úgy gondolom, az úgynevezett must have-eket bejártuk.
Prága nagyon jó ötlet egy romantikus kis elszabadulásra, ha nem akar az ember messzire utazni és sok pénzt költeni, viszont hangulatos, meghitt hétvégét szeretne eltölteni történelmi környezetben.
