Várta, hogy történjen valami. Várt egy utazást, titokzatos helyeket, ahol kóstolgatják egymást a véletlenek. Egy félsötét szobát, csillogó szemeket. Várt egy embert, aki körberajzolja minden gondolatát, hogy ölelve legyenek, ne féljenek. Kibontódott volna már, csak hogy összecsomagolják és magukkal vigyék az emlékek. Meséket olvasott, talán hitt bennük. Apró örömeit nevetőráncaiba temette. Kócos oroszlánokat képzelt idősödő keze alá, azokat simogatta. Miközben beleharapott egy almába, nézte magát a tükörben. Ezt pajzán dolognak tartotta. Kacérkodott az időjárással. Mert ő bizony szeszélyesebb. De legtöbbször csak várt. Előre, vagy hátra, de mozduljon már az idő. Legyen fekete vagy fehér, de ne szürke.
Rajzolj belém nevetést!
A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése Szerző weboldala
