Többször eszembe jutott már, hogy leírjam véleményemet, meglátásaimat, mint „régi” tanterves joghallgató. Őszinte leszek, nem olvasom túl gyakran a Jurátus cikkeit, azonban most úgy éreztem, hogy eljött az ideje gondolataim kifejtésének. Úgy véltem, hozzájuk fordulva tudnám a legszélesebb közönséghez eljuttatni mindezt. Előre bocsátom, nem a hallgatókat kívánom minősíteni, inkább egy tükröt szeretnék mutatni mindenkinek, akit érdekel: „Mi is a baj a jogi oktatással?” – mindezt a tanítás módszerének vizsgálata nélkül. Borbély Deborah írása.
Jelenleg ötödéves vagyok, és– mint néhányan hallhattátok, esetleg már tapasztalatból tudjátok –, magam is megállapíthatom, hogy a negyedév nem a legkönnyebb időszak a szakon, de jellemzően csak a harmadév megpróbáltatásai után kerül napvilágra ez az információ.
Egy-két évvel ezelőtt, az egyetem szelektálást tartott, és a kis udvari részen rengeteg irat állt egymás hegyén-hátán, amik mind kidobásra vártak. Amikor az egyik kupac mellett elhaladtam megakadt a tekintetem egy 1979/1980-as esti tagozatos tanrenden. (Jó, rendben, ez egy esti tagozatos tanrend, de mindenesetre figyelemre méltó következtetésekkel szolgált számomra.) Akkor először gondoltam úgy, hogy megértettem egyrészt az idősebb korosztályba tartozó tanárok értetlenségét a mai „rosszul teljesítő” diákokkal szemben. Másrészt pedig összefüggést láttam a Facebookon akár magyarul, akár angolul is megjelenő meme-ekről, melyek mind valahol a túlterheltséget tették a poén tárgyává. Egy kép kezdett kirajzolódni bennem, amit most nektek is leírok. (Meg kell jegyezni, hogy a tanrendben az egyes óráknál található utalás szemináriumokra, gyakorlatokra, azonban ezek is sokszor fakultatív jellegűek.)
Lássuk, hogy nézett ki egy esti tagozatos joghallgató időbeli elköteleződése az 1979/1980-as tanévben.
Sajnos jelenleg – legjobb tudomásom szerint – nincsen esti tagozatos jogászképzés, csak levelező, az viszont jellegében más, így helytelennek találtam volna összehasonlítási alapként venni. Abból kiindulva, hogy egy nappali tagozaton elvégzett középiskola, és egy esti tagozaton elvégzett között ténylegesen csak az órák időpontjai térnek el, azonban anyagában és mennyiségében ugyanazt képviselik – merem feltételezni – ez az egyetemi képzésben is alkalmazható elmélet. Ez alapján viszont az új, 2017-ben bevezetett tanrend szerinti, nappali tagozatos kötelezettségeket veszem alapul (ld. 2020/21 nappali jogász tanrend):
| 2020/21 tanrend | ||||
| I. év | II. év | III. év | IV. év | V. év |
| AJ 2 óra | PJ 4 óra | BE 2 óra | PJ 2 óra | KRSZ 2 óra |
| KGT 2 óra | EKP 2 óra | ÖJT 1 óra | MUJ 2 óra | AGJ 1 óra |
| MÁJT 2 óra | NJ 2 óra | PJ 2 óra | POL 2 óra | NMJ 2 óra |
| JAT 2 óra | BJ 2 óra | JÁB 2 óra | PÜJ 2 óra | PNP 3 óra |
| RJ 2 óra | KIG 2 óra | PP 2 óra | PJ 2 óra | |
| KR 2 óra | BJ 2 óra | |||
| KIG 2 óra | ||||
| EUGJ 2 óra | ||||
| 10 óra | 14 óra | 15 óra | 10 óra | 8 óra |
Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezt még kiegészíti számtalan szeminárium és gyakorlat, továbbá adott félévben felvett alternatív és fakultatív kurzusok.
| 1979/80 tanrend | ||||
| I. év | II. év | III. év | IV. év | V. év |
| Polgazd. 1,5 óra | Polgazd. 1 óra | Filozófia 1,5 óra | Állam és jogelmélet 2 óra | Magyar m.mozg. tört. 1 óra |
| Bev. állam- és jogtud.-ba 1 óra | Államjog 2 óra | Államig. jog 2 óra | Be. 2 óra | Nj. 2 óra |
| Májt 1,5 óra | Bj. 1,5 óra | Bj. 1,5 óra | Pe. 2 óra | Muj. 2 óra |
| Egyetemes ájt. 1,5 óra | Pj. 1,5 óra | Pj. 1,5 óra | Püj. 1 óra | Mezőgazd. jog 1,5 óra |
| Római jog 1,5 óra | Statisztika 1 óra | Etika 0,5 óra* | Tud. szocializmus 2 óra | Kriminalisztika 1 óra |
| Statisztika 1 óra | Szervezéstan 1 óra | Bev. pszicho.-ba 0,5 óra* | ||
| 8 óra | 8 óra | 7,5 óra | 9 óra | 7,5 óra |
| 2 órával kevesebb | 6 órával kevesebb | pontosan fele óra! | 1 órával kevesebb | 0,5 órával kevesebb |
*mivel kéthetente 1 óra, a számolás könnyítése érdekében érdemes heti 0,5 órának tekinteni
A kettőt összehasonlítva egyértelműen szembetűnik, hogy enyhén szólva, más teher alatt állunk. És akkor jöjjön a ráadás. Mit várnak el tőlünk még ezen kívül?
- Általános elvárás, hogy a hallgatóság valóban, a szó hagyományos értelmében véve is hallgatóság legyen az előadásokon. Az elmúlt években magam részéről kitartóan jártam előadásokra, és ezt most is tartom. Azonban döbbenetes – talán nem meglepő a többségnek, számomra azonban mégis az –, hogy az előző évekhez képest is sokkal korábban, már október közepe óta vannak olyan előadások, melyeken a három fős minimumlétszámot alig ütjük meg, ha mégis, a létszám 10-15 körül áll jelenleg. Szerény meglátásom szerint, ez a létszámfogyás tendencia nem normális.
- További alapkövetelménynek mondható, hogy a Hallgatói Önkormányzatban megfelelően reprezentáljuk magunkat, aktívan szervezzük és érvényesítsük érdekeinket. Erről sokkal többet nem szeretnék mondani, én már csak azt említeném, hogy évről évre csökken az évfolyamképviselő-jelöltek száma az évfolyamunkon: ebben a tavalyi évben már csak egy jelölt indult.
- Mindemellett egyetemi-szakmai elvárás, hogy jelentős tudományos tevékenységben vegyünk részt, így legalább egy Tudományos Diákkörnek legyünk aktív részesei, és/vagy vállaljuk tanszéki demonstrátori pozíciót. Ez az évek előrehaladtával, feltehetőleg egyenes korrelációban áll azzal a ténnyel, hogy az egyre több jogterület megismerésével mindenki megtalálja a neki tetszőt, és szívesen foglalkoznak mélyrehatóbban is azzal a területtel.
- Végül pedig idézném egykori mentortanáromat, aki így jellemezte az egyes évek szerinti gyakornokoskodást: első évben semmiképpen, másodévben nem muszáj, harmadévben lehet, negyedévben ajánlott, ötödévben kötelező. Nem hiszem, hogy ez további magyarázatot igényel.
Tételezzük fel, hogy minden elvárást rendben teljesíteni akarunk és fogunk. Van-e erre egyáltalán esély?
Láthatjuk, hogy a tanrendünk teljesítése egy 40 évvel ezelőttihez képest nagyjából dupla annyi időt igényel. Heti kettő órával megtoldjuk a TDK miatt az órarendünket, mely pusztán a részvételre megy el, de ezzel még nem működünk közre aktívan a tudományos diákköri életben. Márpedig arra készülni is illik, emellett némi demonstrátori finomság is vár ránk. Végül pedig meg kell említeni, hogy egy átlagos ügyvédi iroda 8-20 óra közötti minimumelvárással van felénk gyakornoki munkánk terén. Hirtelen számolhatnék is egyet, de úgy vélem, ez teljesen szükségtelen, mindenki érzi a ránk nehezedő óraszámok súlyát.
Mi maradt ki az egyenletből?
A társasági élet, amelyről mérnök nagyszüleim oly szívesen mesélnek, ahogy minden tanítási nap végén összeültek, és miután közösen feldolgoztak egy-egy témát a tananyagból, könnyed beszélgetés és bridzs-parti következett.
Hiányzik a sport is, ami a jogi egyetem szellemi és pszichikai nyomásának enyhítésére kiválóan alkalmas lenne – ha belefér(ne) az időbe. Emellett gondoljunk a kollégiumban vagy külön lakásban lakókra, akiket még vár a házimunka: nemhogy takarítani, mosni, vasalni, valószínűleg még főzni sincs idejük. Végül pedig a passzív pihenés, hogy egyetemi hallgatóként is 8 órát aludjunk, mert ennyire van szüksége az agynak, hogy megfelelően feldolgozza a napközbeni tapasztalatokat, ideértve az élményeket és a tanulást egyaránt.
Én ezt látom problémának. Ti mit gondoltok?
