Az elmúlt egy hónapban sokakat sokkolt az a hír, hogy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének Országos Választmánya (röviden PDSZ) sztrájkot kezdeményezett, mellyel az általános és középiskolai oktatás állóvizét is felzavarta. A kormány a tanárok fellépését jogszerűtlennek tekintette, amelyre válaszul a tanárok alapjogként kiáltották ki a sztrájkolást. Ezen – elsőre egymásnak teljesen ellentmondó – jogértelmezés többünkben kérdéseket ébresztett: Mikor és hogyan lehet sztrájkolni? Egy pedagógus sztrájkolhat-e egyáltalán? Alapjog-e a sztrájk?
A sztrájk történeti háttere
A sztrájk történeti szempontból visszavezethető már az ókori egyiptomiakhoz is, akiktől először maradt fent írásos bizonyíték arról, hogy a munkások csoportosan beszüntették a munkavégzésüket, mindaddig, amíg nem kapták meg a megrendelőjüktől a nekik megígért élelmet.
Ezen tevékenység még nem a klasszikus értelemben vett sztrájkra utal, ugyanis a ma használatos sztrájkfogalom leginkább az 1850-es években terjedt el Nagy-Britanniából ahol számos hasonló megmozdulás eredményeként fogadták el az első munkajogi szabályozásokat is. Ebből kifolyólag elmondható, hogy a sztrájk a munkajog kialakulásához is hozzásegítette az emberiséget.
A sztrájk fogalma
A sztrájknak nincs egzakt definíciója egyetlen jogszabályban sem, mert alapvetően egy olyan történeti fejlődés útján kialakult fogalomról van szó, amely az adott sztrájkesemény céljától függően más-más jellemzőkkel bír. A jogirodalom ennek ellenére általában négy fogalmi elem alapján azonosítja be ezt a jelenséget. Ebből eredően a sztrájk akkor jön létre, ha több munkavállaló fellépése okán a munkabeszüntetés ténye megállapítható, és a szervezetten létrejött tevékenység jól meghatározható cél érdekében alakult ki.
A fogalmi elemek eltérőek annak függvényében, hogy milyen típusú sztrájk következik be. Ezt példázza az is, hogy egy szolidaritási sztrájk (egy másik sztrájkkal történő szimpátia kifejezése végett indul) vagy egy vadsztrájk (spontán, előkészítés nélküli megmozdulás) nem egyenlő mértékben szervezett, vagy nem egyértelműen meghatározható a célja.
A sztrájk fogalmát sokáig egy társadalomra káros, tiltott cselekményként értelmezték.
Ennek oka a munkajog kiforratlanságában keresendő, hiszen akkoriban azok a munkáltatók, akikkel szemben felléptek a munkavállalóik, valójában számos más ember jogos érdekét sértették meg a munkabeszüntetéseikkel.
Képzeljük el azt, amikor: az 1800-as években, a tömegtermelés hajnalán napokig nem végezték a munkájukat az emberek. Ez egyrészről óriási gazdasági kieséshez vezetett a fogyasztók számára, akik így nem jutottak hozzá a mindennapi élelmiszereikhez, fűtőanyagaikhoz, másrészről pedig a vállalkozások oldalán számos kár keletkezett a kieső termelés miatt. Nem beszélve arról, hogy ha azokban az időkben valaki nem dolgozott, akkor már a korabeli kriminalisztikai álláspontok szerint is hajlamossabbá vált bűncselekmények elkövetésére. Az előforduló sztrájkmegmozdulások pedig igazolták ezt a félelmet, mert a korai ún. direkt akciók során gyakran agresszívvá váltak a munkavállalók. Számos esetben a gyárak berendezéseinek megrongálásával értek el eredményeket a munkások, amellyel nagymértékű anyagi károkat is okoztak. Ebből láthatjuk, hogy a sztrájk egy társadalomra veszélyes tevékenység is lehet(ett), amelyet sokszor kriminalizáltak is.
A direkt akció mint a munkások lehetséges érdekérvényesítési eszköztára
Az említett fogalom, a direkt akció, a sztrájkra és az ahhoz hasonló munkajogi eszközökre használatos gyűjtőfogalom. Direkt akciónak minősül minden olyan tevékenység, amely a munkajogban a békés megoldásokon túlmenően biztosítja a munkáltatóval szembeni fellépést. Hovatovább ilyen megmozdulás volt még például a bojkott, a szabotázs, a munkafolyamat lassítása, a blokád, vagy az üzem elfoglalása is. Napjainkra azonban ezen mozgalmak többségének megváltozott a megítélése. Így némelyek jogszerű tevékenységnek minősülnek, míg más eszközök alkalmazása továbbra is tiltott.
A sztrájk alapvető jogként a legtöbb országban ugyan elismerést nyert, de ennek ellenére vannak olyan államok, ahol továbbra is tilalmazottnak vagy korlátozottnak számít.
Egyedi megoldásként említhető a common law alapú jogrendszer e téren. Ezen országokban bár nem tiltott a sztrájk a törvény nem védi meg semmilyen módon a sztrájkolókat, ha úgy döntenek sztrájkolnának.
Az Európai Unió ebben a kérdésben nem rendelkezik egyértelmű szabályozási keretekkel. Az Unió Alapjogi Chartája ugyanis elismeri 11. cikkében a sztrájkjogot, ám a Római Szerződés 137. §-a nem tekinti uniós szabályozási tárgynak a sztrájkhoz való jogot. Összefoglalva az előbbieket kijelenthető, hogy nagymértékben az Európai Unió bírósági gyakorlata határozza meg annak a kereteit, hogy meddig jogszerű egy munkabeszüntetés.
A sztrájkjog alapvető forrásai Magyarországon
A történeti és a nemzetközi kitekintés alapján könnyen megállapítható annak ténye, hogy a sztrájk jogszerűségének elismerése jelentősen függ az adott állam szabályaitól. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy Magyarországon a rendszerváltást megelőző időben a sztrájk jogi elismerésére nem került sor, pedig számos alkalommal követelték. Ennek az volt az indoka, hogy akkoriban úgy gondolták a munkára épülő szocialista rendszerben sztrájkra nincs szükség. Ennek ellenére a rendszerváltás során az első követelések között szerepelt ezen jog alapjogi státuszának elismertetése.
Az Alaptörvény ennek hozadékaként a XVII. cikk (2) bekezdésében mondja ki azt, hogy törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát is. Így az Alaptörvény a munkához való jog részeként elismeri a sztrájkhoz való jogot is, mint alapjogot, de csak annyiban, amennyiben ultima ratioként („végső érvként”) következik be. Az ultima ratio jelleg a már korábban említett társadalomra veszélyesség miatt alakult ki. Az Alaptörvény indokolása szerint ezzel a módszerrel szorgalmazható a békés út a munkáltatók és a munkavállalók között, mielőtt ilyen drasztikus lépésre kerülne sor.
A jogalkotók az észszerűségi tesztet, valamint a szükségességi- arányossági tesztet figyelembe véve más korlátokat is előírtak a sztrájkolás visszaszorítása érdekében. Ezen rendelkezések évek óta változatlanul megtalálhatóak a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvényben (továbbiakban: Szt.).
A magyar sztrájkjog alapvetései
A sztrájkjog részletes szabályaira terjedelmi okokból sajnos nincs lehetőségem kitérni, azonban pár alapvető ismeretet érdemes tudnunk, mielőtt rátérünk a konkrét vizsgálati tárgyunkra.
A sztrájkot az Szt. 1. §-a alapján csak a munkavállaló gazdasági és szociális érdekei miatt lehet meghirdetni. Nem beszélhetünk sztrájkról, ha valaki politikai célok érdekében kezdeményezik azt.
Mindezt azért szükséges szabályozni, mert a hatalom önkényes megszerzése érdekében egy ilyen esemény könnyen felhasználható. Ennek okán az Alaptörvény C) cikk (2) bekezdésébe ütköző lenne a sztrájk meghirdetése, és a jogalkotó erre nem akart lehetőséget teremteni.
A sztrájkról érdemes tudni még , hogy csak kollektív, a munkavállalók csoportjának egészét érintő érdek miatt szerveződhet. Ez is azt a célt szolgálja, hogy amennyiben csak egyes munkavállalók kapnak kevés munkabért, akkor ne lehessen direkt akcióval fellépni egyéni érdekek miatt.
A közalkalmazottak sztrájkhoz való joga
Az Szt. 3. § (2) bekezdése számottevően korlátozza mindemellett az államigazgatási szervek alkalmazottainak részvételét sztrájkokban. Ennek jogalapja egyébként a közigazgatás zavartalan működésének fenntartásán nyugszik. Jelen tanársztrájk azért is kuriózum jogi értelemben, mert a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 1. § (2) bekezdésében meghatározták, hogy a köznevelés közszolgálat. Emiatt a pedagógusokra is korlátozásokkal érvényesül a sztrájkhoz való jog.
A korlátozások megértése érdekében fontos tudnunk arról is, hogy az Alkotmánybíróság a rendőrök és más hasonló közfeladatot ellátó személyek esetében konkrétan kimondja a 88/B/ 1999 és a 673/B/ 1990-es számú határozataiban, hogy mivel az élet- és vagyonvédelem célja fontosabb, mint a sztrájkjog, ezért a rendőrök, határellenőrök, katonák, vagy a NAV alkalmazottai, sőt az őket kisegítő egyéb közszolgák sem élhetnek ezzel az alapjoggal.. Ez teljesen kizárja számukra a sztrájkjog alkalmazását. Arra azonban még nincs egyértelmű joggyakorlat, hogy egy orvossztrájk, vagy egy tanársztrájk során mi a teendő. Annyi azonban bizonyos, hogy az Szt. 3. § (2) bekezdése alapján csak akkor lehet szó jogszerű közalkalmazotti sztrájkról:
- ha nem közszolgálati tisztviselők vesznek részt rajta,
- ha a sztrájkot a szakszervezetek kezdeményezték,
- ha nem politikai célok érdekében indították, és
- ha eleget tesznek a munkabeszüntetők a szolgáltatás követelményének. (Ez kb. 50 százaléknyi munkakörellátást követel meg a munkabeszüntetőktől az eredeti mennyiséghez képest.)
A jogszabályok alapján tehát egy tanársztrájk is lehet jogszerű, ha ezeknek a feltételeknek megfelel.
A tanársztrájk jogi jelentőségéről
A pedagógussztrájk számos kérdést vetett fel mindenkiben a közalkalmazottak munkajogi lehetőségeivel kapcsolatban. Például, ha egy rendőr alig kap a megélhetéséhez szükséges fizetést, akkor is el kell-e látnia azt a fajta intellektuális és fizikai feladatot, amelyet megkövetelünk tőle? Amennyiben a sztrájk szabad az állami alkalmazottaknak, akkor az állam az ország egyik legnagyobb munkáltatójaként képes-e önmagával szemben védelmet nyújtani? Hol válik el egy állam ellen indított gazdasági jellegű sztrájk és egy politikai megmozdulás egymástól? Ezen fogós kérdések megválaszolásához ezen a ponton alkotmányjogászi szemüvegen keresztül kell szemlélni az eseményeket.
Alapjog-e a sztrájk?
Az Alaptörvényben foglalt szabályozásból következően egyértelműen alapjognak tekinthető. A sztrájk azonban történeti eredetéből, valamint nemzetközileg megosztó joggyakorlatából és hazai alkalmazásából fakadóan egy erősen korlátozott alapjogként jelenik meg. Jellegét tekintve pedig kettős természetű alapjogról beszélhetünk. Az egyik vonása a munkához való joghoz, míg a másik a gyülekezési joghoz (ezzel együtt a szólásszabadsághoz) kapcsolódik, melyek szintén emberi jogi vonzatúak.
A sztrájk a tisztességes munkához való jog részjogosítványa abban a tekintetben, hogy a munkahelyen elvárható feltételeket ezen jog útján is ki lehet kényszeríteni. (Az Alaptörvény is ezen fejezetben helyezi el rendszertani szempontból.) Mindenkinek joga van a munkához, amely jog azt jelenti, hogy mindenki számára biztosítandó egy olyan munkahely lehetősége, amelyből meg tud legalább a létminimumon élni. Ennek a kikényszerítésének eszköze a sztrájk. A munkához való jog a sztrájk – mint alapjog – tükrében ugyanakkor megfogalmaz egy problémakört. Hiszen a munkához való jog egy, a szociális alapjogok közül. Ilyen jogként pedig ismeretes, hogy az állam a saját gazdasági teljesítőképességének függvényében köteles azt biztosítani, és nem jár az emberi létezésből eredően abszolút jogként, melynek révén korlátozható is. Az Európai Szociális Charta 1. cikkének alkalmazása során sem elvárt az, hogy egy állam az általa hatékonynak megítélt módon túlmenően biztosítsa a munkához/bérhez való jogot.
A békés gyülekezéshez való jog kapcsán szintén elmondható, hogy a sztrájk ennek is egy különleges formájaként fogható fel. Egy munkabeszüntetés folytán is előre bejelentett, szervezett, gazdasági célért nyilvánosan kiálló emberek gyakorolják csoportosan a véleménynyilvánítási szabadságukat. Amennyiben pedig ez megvalósul, akkor a békés gyülekezést és a sztrájk tiltakozás jellegét csak a politikai cél választja el egymástól. Így a sztrájkjog korlátozása valahol a békés gyülekezéshez való jog szűkítését is jelenti, amelynek a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény keretei között kell megtörténnie.
Mindent egybevetve:
Az elhangzottak alapján összegezhető, hogy a magyar alkotmányos rendszerben a sztrájkot alapjogként ismerik el. Nem véletlenül szerepel az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésében, mint ultima rációként alkalmazandó jog. A Kormány sem tagadja a sztrájk alapjogi státuszát, csupán a jóval korlátozottabb közalkalmazotti jogviszonyok között értelmezve, az alkotmányjogi gyakorlat hiányában egyszerűen nem tartja jogszerűnek a tanárok fellépését. A Kormány álláspontja szerint ugyanis a tanárok a munkabeszüntetésüket a hatalom megszerzésének politikai célzatával (veszélyének okozásával), és pusztán egyes pedagóguscsoportok érdekei miatt indították.
A politikai és a gazdasági célok a pedagógussztrájk során az állam munkáltatói szerepét felismerve már nem választhatóak el ilyen egyértelműen. Ezen distinkciót pedig egy független Alkotmánybíróság dönthetné el véglegesen, ahová március folyamán több beadvány is érkezett a pedagógussztrájkkal kapcsolatban. Végső soron kijelenthetjük: az Alkotmánybíróság döntéséig ezen kérdéskör eldöntetlen marad.
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)
2012. I. törvény a munka törvénykönyvéről
1989. évi VII. törvény a sztrájkról
2011. évi CXC. törvény a köznevelésről
1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról
Gyulavári Tamás (szerk.): Munkajog tankönyv, ötödik átdolgozott kiadás, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2020
Kártyás Gábor (szerk.): Bevezetés a közszolgálati munkajogba tankönyv, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2015
Halmos Csaba (szerk.): Sztrájkjog Magyarországon, Complex Kiadó, Budapest, 2010.
