Címke - művészsarok

Miután befejeztem panaszaim részletezését, az eddig nyugodt, barátságos főorvos tekintete megváltozott, jéghideg pillantása szinte rémisztő volt. Egy mély sóhajtást követően komoran közölte a lehető legrosszabb kimenetelt: kórházban kell maradnom megfigyelésre. Ez nem is lenne olyan helyzet, amely bárkinek gondot okozna vagy félelemre adna okot, de teljesen más képet fest annak fényében az ítélet, hogy a szóban forgó főorvos pszichiáter. Az arcom elsápadt, a frissen meszelt falnál is fehérebb árnyalatot vett fel, a mellkasom összeszorult, minden egyes lélegzetvétel emberfeletti erőt igényelt. A főorvos, miután hagyta, hogy konstatáljam a tényt, elmondta az instrukciókat, hogyan történik a betegfelvétel, kit keressek. Mielőtt a téglákkal tarkított ,,E’’ épület felé vettem volna az irányt, felhívtam édesapámat és megkértem, hogy hozzon nekem ruhát több napra, ugyanis sokáig nem megyek haza.

A betegfelvétel után egy fiatal ápolóval beszéltem, ő mutatott be új szobatársaimnak, akiktől először kicsit féltem. Szerencsére az emeleten kaptam ideiglenes szállást, utólag belátva nagyon örülök ennek. Az ápoló mondta, hogy adnak nyugtatót, injekció formájában, de ezt a lehetőséget visszautasítottam és inkább tablettaként vettem be. A srác elmondása szerint ki kell hogy üssön, vicceskedve hozzátette: „jó cucc”. Két órával a Rivotril elfogyasztása után meglátogattam az ápolói pihenőt, beszélgettem a gyógyszert adó ápolóval és mondtam, hogy nem ütött ki egyáltalán, de a szorongásomon javított, könnyebben össze tudtam barátkozni sorstársaimmal.

Az első éjszaka utáni reggel gyógyszerosztás volt. Ekkor egy számomra ismeretlen, fehér kapszulát kaptam a reggeli Rivotril mellé. Utólag kiderült, hogy kariprazin, ami egy antipszichotikum. Akkoriban még nem voltam tisztában ennek hatásaival. Szokásom utánanézni azoknak a gyógyszereknek, amiket szedek. Nagyon elővigyázatos és érdeklődő vagyok ebben a tekintetben.

Nagyjából 4. nap. Folyamatos vizsgálatok, vizitek. Vért is vettek tőlem. A vérképem egészséges. Különböző teszteket kellett kitölteni. Ezek között volt egy 500 pontos kérdéssor is. Eredménye kimutatta, nem vagyok pszichopata, csodás. Találkoztam néhány földszintivel is. Ők a durvább arcok. Köztük volt Gyuri. Mérnök, fizikus, zseni, őrült. Figyelmeztettek, óvatosan bánjak vele. Ingerlékeny, agresszív néha. Én nagyon jókat beszéltem vele.

Egy hét eltelt. A napok összemosódnak. A gyógyszeradag emelkedik. Még mindig vizsgálnak. Látogatás csak napi 1 óra. Rájöttem, mozognom kell. A körfolyosón keringek. Zenét hallgatok. Nehéz épeszűnek maradni. A cigi jó barát. Értek a technológiához. Betegtársaimnak segítek. Ők hálásak. Nagyon jól esik. Szeretek segíteni. Cigizéskor beszélgetünk. Megismerem mások sorsát. Nagyon szomorú történetek. Hasonlítanak rám. Nagyon sok okos ember.

9. nap. Kánikula. Nem akarom! Engedjenek ki! Kezelőorvosom. Könyörgöm. Makacs. Nem enged. „Bírd ki!” -mondja. Gyógyszer. Több. Elviselhetetlen. Rosszullét. Lemosdatnak. Jobb. Felfrissülés.

11. nap. Nagy. Zaj. Földszint. Üvegcsörömpölés. Főorvos. Rohan. Elszabadult. Ápoló. Megtámadták. Másnap. Ablak. Lent. Bejárat. Betörve. Rettegés.

12. nap. Soha. Nem. Ér. Véget. Reménytelenség. Megőrülök.

14. nap. Édesapám. Jön. Szabadság. Ez. A. Valóság?

Borítókép forrása: 1

---

JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS