A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) idén februárban tizenötödik alkalommal szervezte meg mediációs versenyét. A Párizsban megrendezett nemzetközi megmérettetésen egyetemünk csapata harmadik helyezést ért el, ami minden korábbi ELTE-s eredményt felülmúl. A versenyzőkkel: Nagy Andreával, Papp Lucával és Völgyesi Andréval, valamint felkészítőikkel: Inzelt Éva tanárnővel és Hajas Tamás Boldizsárral beszélgettem a felkészülési időszakról, a verseny filozófiájáról és legszebb élményeikről.
A mediáció fogalma lehet, hogy csak kevesek számára cseng ismerősen. Miről szól ez a verseny tulajdonképpen?
IÉ: A verseny központi témája a gazdasági mediáció. Magáról a mediációról azt kell tudni, hogy egy olyan alternatív vitarendezési forma, ami több ponton is különbözik a bírósági eljárástól. Sokkal gyorsabb és költséghatékonyabb, illetve teljes mértékben bizalmas. Az üléseket egy mediátor vezeti, akinek nem feladata, hogy döntést hozzon, a megállapodás tartalmát a feleknek kell meghatározniuk. Ezek mind olyan előnyök, amik egy céget arra sarkallhatnak, hogy pereskedés helyett inkább mediáció útján próbáljon kezelni egy felmerülő vitás helyzetet.
A versenyen mindig két egyetem csapatának két-két hallgatója szimulál mediációs üléseket. A csapatok egyik tagja az ügyfél – gazdasági mediációs esetekről lévén szó, általában az ügyvezető vagy a pénzügyi igazgató –, a másik pedig a jogi képviselő szerepébe bújik.
VA: Luca végig jogi képviselő, Andi pedig ügyfél volt, viszont úgy alakult, hogy én mindkét szerepben kipróbálhattam magamat. A két pozíció nagyon sok mindenben különbözik egymástól. Ügyfélként aktívnak kell lenni, sokat reagálni, és irányítani a beszélgetést. Bármit mond a másik fél, legyen az bármilyen meglepő, szemrebbenés nélkül meg kell találni rá a legmegfelelőbb választ. Jogi képviselőként leginkább támogatást kell nyújtani az ügyfélnek a session során, és ügyelni arra, hogy az ellenfél ne vigye el olyan irányba a beszélgetést, ami a csapat számára kedvezőtlen lehet. Meg kell tanulni, hogy mikor érdemes megszólalni, és mikor érdemes inkább hallgatni, mert az sem szerencsés, ha a jogász túldominálja a tárgyalást.
NA: Az egész verseny az improvizáció köré épül. Az ülésszimulációkhoz ugyanis mindenki előre megkapja az eset általános leírását, de mindkét félnek adnak olyan bizalmas információkat is, amiket a másik csapat nem ismer. Pont emiatt a tárgyalásokon elkerülhetetlen az, hogy kialakuljanak váratlan helyzetek. Egyszer sem volt olyan, hogy a felkészülés során kidolgozott stratégiánkhoz végig tudtuk tartani magunkat élesben, mert folyamatosan alkalmazkodni kellett a másik csapathoz.
Mennyiben modellezik a verseny mediációs ülései a valóságot?
IÉ: A mediáció speciális keretrendszere abszolút érvényesül. A kommunikációs és moderációs technikák, a független, pártatlan mediátor, a bizalmasság és az érdekfelmérés folyamata mind jelen vannak, ezenkívül az eseteket is úgy alkotják meg, hogy minél valószerűbbek legyenek. Ugyanakkor mégiscsak egy versenyszituációról beszélünk, és emiatt nem teljesen ugyanúgy zajlanak az események, mint egy valódi mediációs ülésen. Nem is ez a lényeg azonban, mivel a versenynek elsősorban az a nem titkolt célja, hogy népszerűsítse a mediációt mind a joghallgatók, mind a közgazdaságtan-hallgatók körében.
Sikerrel járt a szervezőknek ez a törekvése?
HTB: Szerintem teljes mértékben. Tavaly versenyzőként, idén pedig coachként is meggyőződhettem arról, hogy a mediáció gondolkodásmódja alapvetően a társadalom jobbítását célozza.
Egy ülés során a másikkal való konfliktusom forrását akarom megismerni és megérteni, és arra keresem a módot, hogy hogyan jöhetünk ki jól mindketten abból a nehézségből, amibe közösen belekerültünk. Ezt a szellemiséget a mindennapokban, az élet bármely területén jó lenne alkalmazni, mert szerintem túlmutat a mediáción, tulajdonképpen ez a jó élet alapkövetelménye.
Összesen hét ülésen vett részt a csapat a verseny során. Melyik eset mediálása volt a legélvezetesebb?
VA: Az én kedvencem a selejtezők utolsó esete volt, amit a kanadai York University csapata ellen mediáltunk. Ugyanakkor tény, hogy angol anyanyelvi csapatokkal egyáltalán nem könnyű versenyezni. Amíg a nem anyanyelviek egy gondolatukat két-három mondatban fejezik ki, addig egy angol anyanyelvi versenyző egy nagyon tömör mondatban is képes rá, így nekünk nem marad annyi gondolkodási időnk, sokkal gyorsabban kell reagálnunk. Ennek ellenére számomra ez volt az a pont, amikor – látva, hogy még velük is fel tudjuk venni a versenyt – úgy éreztem, hogy reális esélyünk van arra, hogy továbbjussunk a legjobb tizenhat közé, sőt akár ennél is szebb eredményt érjünk majd el.
A selejtező utolsó esete: Piacra lép egy új cég, amely sérült csomagolású és hibásan címkézett termékek eladásával foglalkozik. Egy élelmiszereket, tisztítószereket és írószereket értékesítő vállalat attól tart, hogy az új konkurencia torzító hatással fog bírni a termékei piacán, sőt idővel ellehetetleníti majd a működését. A kettejük közötti vita mediálásában Luca és André feladata volt az új cég képviselete.
PL: Én a negyeddöntő és az elődöntő eseteit emelném ki kedvencemként. Ezek ugyanazon a napon kerültek megrendezésre, tehát igazán feszes volt a tempó, ráadásul már öt mediációs session volt a hátunk mögött. Mindezek ellenére én ezen a napon voltam a leginkább felszabadult, végig nagyon jól éreztem magam a mediálások közben.
A negyeddöntő esete: Egy utast – akinek az érdekeit Luca és André képviselte – leszállítanak egy repülőről, miután többszöri felszólításra sem foglalja el az ülőhelyét. Ezek után új repülőjegyet kell vásárolnia, és szobát kell foglalnia egy szállodában. Azért nehezményezi a vele szembeni eljárást a légitársaságnál, mert halláskárosodásban szenved, és azt állítja, hogy azért nem reagált a kérdéses pillanatban, mert nem működött megfelelően a hallókészüléke. Emiatt szeretné, ha megtérítenék a vagyoni kárait.
IÉ: Lucát és Andrét Boldi kísérte el a negyeddöntőre, mi Andival a szálláson maradtunk, és a délutáni esetre készültünk. Mindezt úgy, hogy nem tudhattuk, vajon továbbjutunk-e egyáltalán. Elkezdtük kiírni a tényállást, áttekinteni az érdekeket, kidolgozni a stratégiát, pedig csak az eset általános információi voltak a birtokunkban, nem tudtuk, hogy melyik oldal szerepét kapjuk, és azt sem, hogy mik lesznek a bizalmas információink. Abban azonban biztosak voltunk, hogy a 11 és délután 3 óra közötti szűk négy óra meglehetősen kevés lenne arra, hogy bármire is jussunk, így aztán meghoztuk ezt a taktikai döntést, ami végül sikeresnek is bizonyult.
PL: Az eredményhirdetésen ugyanis kiderült, hogy bekerültünk a legjobb négy közé. Nekem személy szerint csak a két mediálás közötti idő állt rendelkezésemre, hogy felkészüljek, mégis teljesen nyugodt voltam, mert éreztem, hogy összeért a csapat, és nincs mi miatt aggódnom. Olyan könnyedén tudtunk együttműködni egymással, ahogy korábban soha nem gondoltuk volna, ennek köszönhető, hogy délután meg tudtuk mutatni Andival, hogy mire vagyunk képesek. Bár nem jutottunk tovább a döntőbe, nagyon szoros volt a verseny, ráadásul az új-zélandi University of Auckland csapata volt az ellenfelünk, akik végül az első helyezettek lettek.
Az elődöntő esete: Egy vállalat – Andi és Luca képviseletében – egy évvel ezelőtt nyitott egy magánkórházat, hogy a befolyó bevételekből díjmentesen gyógyítsa a környék szegényeit. Ebben az akadályozza meg, hogy a kórház kivitelezésével és fenntartásával megbízott cég nem végzi rendesen a munkáját. A helyzet azért különösen érzékeny, mert az épület rossz állapotából fakadó károk nemcsak a kórház tulajdonosait és dolgozóit, hanem az ingyenes ellátástól eleső rászorulókat is érintik.
NA: A legkiemelkedőbb élmény számomra – ahogy Luca és a tanárnő számára is – az elődöntő volt, illetve az azt megelőző felkészülés. Igazán felemelő volt megélni azt, hogy mind az öten egy közös célért dolgoztunk, nevezetesen azért, hogy délután háromkor Lucával helyt tudjunk állni.
HTB: Az utolsó nap – coachként talán fogalmazhatok így – igazi diadalmenet volt a csapat számára. Nagyszerű érzés volt látni, hogy beért a közös munkánk gyümölcse, hogy Andi, Luca és André könnyedén vették az akadályokat, és még a későbbi győztes csapatot is képesek voltak megszorongatni. A tanárnővel együtt rendkívül büszkék voltunk mindhármukra.
PL: Nemcsak mi öten dolgoztunk azért, hogy ezt a szép eredményt elérhessük, hanem a korábbi évek versenyzői is, akik közül januárban és februárban többen visszajöttek az egyetemre, hogy segítsenek minket, és próbamediációkat tartsunk. A verseny közben is végig velünk voltak: például, amikor a negyedik napon este tizenegykor kiderült, hogy ott vagyunk a tizenhat továbbjutó között, akkor elérhetőek voltak online, lelki és szakmai tanácsokkal láttak el minket. Ez rengeteget jelentett nekünk, nélkülük egyáltalán nem biztos, hogy idáig jutottunk volna.
Mit kell tennie a következő félévben azoknak, akiknek felkeltettük az érdeklődését? Hogy zajlik a jelentkezés folyamata?
IÉ: Az utóbbi években általában többszörös túljelentkezés volt, ezért aztán kidolgoztunk egy többfordulós kiválasztási rendszert. Először íratunk a jelentkezőkkel egy angol nyelvű tesztfeladatsort, hogy felmérjük a nyelvtudásukat. Utána három héten keresztül három korábbi versenyeset 20-30 perces mediációs szimulációján vesznek részt a továbbjutott hallgatók. Itt azt próbáljuk megállapítani, hogy milyen attitűddel és készségekkel rendelkeznek, hogyan dolgoznak együtt párban és csapatban, és kik azok, akik féléves kitartó és szorgalmas munkával valószínűleg kiemelkedő eredményeket lesznek képesek elérni. Reméljük, hogy a fent ismertetett kiválasztási rendszer nem riaszt el senkit, hiszen az elmúlt évek tapasztalata alapján elsőéves hallgatók is bekerültek a csapatba, és fantasztikus eredményeket értek el (2017-ben tizenkettedik, 2019-ben hatodik és 2020-ban harmadik helyezés).
Szeptemberben szeretettel várjuk minden érdeklődőnek a jelentkezését!
Az elért eredményhez ezúton is gratulálunk!
(Az interjúban szereplő esetleírásokat a csapat által rendelkezésünkre bocsátott élménybeszámoló alapján írtuk.)
