A Message to Europeans program célja a fiatal korosztály véleményének kikérése, és a hallgatók bevonása az EU jogalkotási, kulturális és egyéb folyamataiba. A projekt megalkotói a jövő generációira helyezték a hangsúlyt, mivel bennünk látják a fejlődést. Diákvezetőként az a feladatunk, hogy különböző programok szervezésén keresztül becsatornázzuk hallgatótársaink, ismerőseink, végső soron pedig az általunk képviselt ország lakosságának véleményét, illetve EU-val szembeni fenttartásait, esetleges félelmeit a döntéshozatalba.
A kezdet: ezért kell elolvasni a hírleveleket
Életre szóló kalandom egy egyszerű szeptemberi napon kezdődött: szokásos reggeli kávé, telefonnal a kezemben, hiszen ma már máshogy nem megy. Mégis, ez az alkalom más volt: megláttam ugyanis egy hírlevelet a Neptunban, amin megakadt a tekintetem. Első olvasásra tudtam, hogy a Message to Europeans nekem való projekt lesz, hiszen lelkes, elkötelezett fiatalokat kerestek egy Európai Unióval és annak problémáival foglalkozó konferenciasorozatra. Neki is álltam összeszedni a felvételihez szükséges anyagokat, itt azonban a szokásos önéletrajz és motivációs levél összeállításon kívül még egy feladat várt a jelentkezőkre: egy videót kellett készítenünk saját magunkról, elképzeléseinkről, jövőképünkről.
Az esélytelenek nyugalmával adtam le a jelentkezést, és már-már el is felejtettem az egészet, amikor néhány héttel később megérkezett az üzenet: felvettek, diákvezető lettem!
Részletek a digitális naplómból
Diákvezetőként kétheti, havi rendszerességgel be kell számolnunk az erre létesített elektronikus felületeken keresztül arról, hogy mi is zajlik a projektben – álljon itt néhány részlet ezekből a digitális naplóbejegyzésekből.
Varsó: a kezdet
Mit jelent diákvezetőnek lenni? Mi a diákvezető feladata? Hogyan érheti el célját? Mi a motiváció kulcsa? Ezek azok a kérdések, amelyekre válaszokat kaptunk a Message to Europeans tavalyi első, varsói rendezvényén.
Csodálatos volt találkozni a többi diákvezetővel, akiknek az arcát eddig csak a konferenciahívásokon keresztül láttam. Az volt az érzésem, hogy a mi kicsi, de erős csapatunk lesz a szíve és a lelke ennek a missziónak…
Budapest: hazai pályán
A konferenciasorozat második ülésszakának helyszínéül az ELTE ÁJK szolgált. Az összejövetel témája a migrációs válság, valamint annak lehetséges kezelési módjai voltak, így olyakor-olykor heves viták is kialakultak. Bár az utazás szerelmese vagyok, kimondhatatlanul jó érzéssel töltött el, hogy annak az épületnek a falain belül köszönthettem az addigra már egészen összeszokott csapatot, ahol napjaim jelentős részét töltöm. A diákvezetők imádták az ELTE-t, és persze a városnézésre sem volt panasz. A konferencia zárásaként még a Széchenyi fürdőbe is elkalauzoltam vendégeimet, ami minden korábbi programnál nagyobb sikert aratott.
Hága: a város, ahol mindig jó helyen járok
A szeptember óta eltelt időszakban voltak pillanatok, amikor elbizonytalanodtam, hogy jó irányba halad-e a programunk, arra haladunk-e, amerre szeretnénk, de a mai nappal minden kétségem elszállt. Ma, életemben először úgy éreztem, hogy hasznos vagyok: hogy ér valamit a szavam. A diákvezetők csapata elkezdte megfogalmazni azt a szöveget, amelyet 2019 februárjában személyesen helyezünk majd le a Bizottság asztalára.
Narratívánkat három kisebb bizottságban készítjük: a politikai, a gazdasági és a kulturális delegációban. Én a kulturális szekció tagjaként vehettem részt a tervezet megfogalmazásának első lépéseiben. Magam sem gondoltam volna, hogy mennyi mindenre képes tizenöt egyetemi hallgató. A beszélgetés során érintettük az oktatás, a kisebbségvédelem, valamint az európai sajtó kérdéskörét, és még számos olyan témát, amely nagy kihívás elé állítja az Európai Uniót.
Megfogalmazhatatlan és rendkívül felemelő érzés volt számomra, hogy részese lehetek egy ekkora súlyú kezdeményezésnek, és olyan ügyekről fejezhetem ki a véleményem, amelyek valóban fontosak a Bizottság számára. Ami ennél is csodálatosabb, hogy valóban hallani akarták a véleményem. Számított, amit mondtam, ezáltal pedig úgy érezhettem, hogy tényleg teszek valamit az Európai Unióért, egy jobb Európáért.
Strasbourg: az a bizonyos ráadás
Micsoda hét! Nyolcezer ember, workshopok, lelkes fiatalok és lélegzetelállító helyszín – dióhéjban így jellemezném az elmúlt néhány napot.
Az Európai Parlamentben szervezett Európai Ifjúsági Esemény (European Youth Event, EYE) kétségtelenül az egyik leglenyűgözőbb alkalom a fiatal európaiak számára. Minden egyes programon öröm volt érezni a szenvedélyt, a közös szenvedélyünket: láttuk a biztonságos és virágzó jövőt, és ami még fontosabb, nem féltünk felszólalni érte.
Az EYE 2018 mindannyiunk számára csodálatos alkalmat adott arra, hogy még inkább részt vehessünk az EU döntéshozatalában, hiszen még arra is lehetőségünk nyílt, hogy találkozzunk a tényleges döntéshozókkal.
Ljubljana: mindig többen leszünk
Simon Tamás beszámolója
A projektre Lilla hívta fel a figyelmemet, a körülményeim pedig úgy alakultak, hogy részt tudtam venni a ljubljanai konferencián. Ez az állomás a populizmus jelenségéről szólt. Témába vágó szakmai előadásokat hallgattunk meg többek között az EU szlovén képviseletének vezetője, valamint a Ljubljanai Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének professzora részéről. Az előadásokon a politikus és a vezető közti különbséget hangsúlyozták, valamint a Brexittel kapcsolatos jövőképre is kitértek.
Nem csupán hallgatói, hanem aktív résztvevői is voltunk a konferenciának. Brit parlamenti stílusú vitában érvelhettünk arról, hogy mi okozza a populizmus erősödését Európában: gazdasági, elszámoltathatósági problémák, vagy éppen a következetesen végrehajtott vízió hiánya az európai politikusokban. Izgalmas volt látni, ahogyan a nemzetek fiatal képviselői elemeznek és értelmeznek egy Európa-szerte érzékelhető politikai irányt.
Részt vettünk olyan kezdeményezésekben is, ahol a helyi lakosság véleményét kérdeztük az európai politikákkal, valamint az unió jövőjével kapcsolatban. Megannyi álláspont, vélemény és érvrendszer hangzott el a megkérdezettjeinktől, igen színes képet rajzolhattunk fel a válaszok alapján. Ezen véleményeket is elemezzük és kivonatoljuk ahhoz a készülő dokumentumhoz, amelyet a Bizottságnak fogunk benyújtani.
A magam részéről az ilyen nemzetközi eseményeken a kötöttebb szakmai programok mellett nagyon értékesnek találom azokat a pillanatokat is, amikor a történelmi belvárosban egy tányér helyi specialitás fölött osztjuk meg egymással a véleményünket és a világnézetünket mi, politika iránt érdeklődő fiatalok. Sokan sokfélének látjuk az Európai Uniót, más-más jövőt jósolunk neki, de nyitottan és érdeklődve kérdezzük egymást a tapasztalatainkról, elképzeléseinkről.
Következő megállók: Róma és Brüsszel
A munka korántsem ért véget: még előttünk áll két konferencia. A következő utunk Rómába vezet majd októberben, ezt pedig februárban a projekt záróeseménye követi Brüsszelben, ahol személyesen nyújthatjuk majd át elkészült műveinket a Bizottság képviselőinek.
Nehéz pontosan leírni azokat az érzéseket, amelyek megfogalmazódtak bennem a projekt kapcsán. Egyszerűen csak büszke vagyok arra, amit teszünk, és készen állok a kihívásra, amely az elkövetkező hónapokban előttem és a projekt előtt áll.
szerző: Bartuszek Lilla
