Mezőn ülve pillantottuk egymást,
Rám mosolyogtál mintha tudnád,
Barátságunk titkát
Dunánál megfogtuk egymás kezét,
És oly természetesen és szépen néztél,
Tudtam volna miért
Miért, aztán hirtelen elröpült egy félév,
Hazafelé csaknem rám esteledvén,
Tudom nem fogsz, de bárcsak rákérdeznél –
Bárcsak lennék olyannak mint amilyennek te szeretnéd.
Együtt bolyongunk, mégis én fázok,
Mintha a gödörben miben állok,
Felettem már nem vagy, nem látom
De akárhogy legyen én melletted leszek,
És esnék gödörbe veled,
Hisz hiányzik, hogy nem vagy már velem
Sajnálom, hogy nem lehettem ott,
Hogy nem hívtál mikor bajod volt,
Én igazán megtenném újra –
Rád mosolyognék a mezőn túlra.
Kép forrása: Pin by Gabriela Martins on Sky in 2021 | Art painting, Art, Sunset painting (pinterest.com.au)
