Francia elnökválasztás

_95783463_frafprivalscombo23apr

Franciaország az Európai Unió és az ENSZ alapítótagja. Az EU második legnépesebb, területileg pedig legnagyobb tagállama. A kontinens legtöbb atomerőművel rendelkező állama, egyben a világ negyedik legjelentősebb fegyverexportőre. Turisztikai szempontból a világ legkeresettebb országa. Az EU politikai, gazdasági, illetve biztonságpolitikai vérkeringésének kardinális csomópontja, ennél fogva vezetőjének döntései és személyisége 66 millió fős lakosságánál sokkal több ember életét befolyásolja. Eme hatalmasság legmeghatározóbb személyéről döntenek idén tavasszal a franciák.

Franciaországban többségi választási rendszer működik, tehát a választókerületekben egyéni jelöltek (konkrét személyek) indulnak, akiknek a választópolgárok szavazatainak többségét kell megszerezniük. Az angolszász rendszerrel szemben a jelöltnek abszolút többséget kell szereznie a győzelemhez (50% + 1).

A 2017-es választás első fordulóján Marine Le Pen és Emmanuel Macron győzedelmeskedtek (előbbi 21,3%-ot, utóbbi 24%-ot ért el). Május 7- én, a döntő fordulóban közülük fog kikerülni Franciaország új államfője. Az összesen 47,58 millió szavazásra jogosult polgárból 37 millió vett részt a választáson, 22% maradt távol, és 2,5% nem szavazott érvényesen.

Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front (NF) volt elnöke és államfőjelöltje, aki saját magát a nép Franciaországa jelöltjének titulálja a pénzvilág bal- és jobboldalával szemben, az első forduló után néhány nappal mondott le az NF vezetéséről.

Döntését azzal indokolta, hogy az elnökválasztás további részében a pártpolitika fölé szeretne emelkedni.

Le Pen édesapjától vette át a párt irányítását 2011-ben. A szélsőjobboldali formáció (Le Pen ezt a jelzőt határozottan elutasítja) másodszor jut be az elnökválasztás második fordulójába, ez korábban csak Marine apjának, Jean-Marie Le Pennek sikerült 2002-ben, de ezt az eredményt azóta is abszolút véletlenként tartják számon.

Programja

  • Gazdaság: kivonulás az euróövezetből, a frank újbóli forgalomba hozatala, nemzeti preferencia (francia vállalatok favorizálása).
  • Munka világa: harmincöt órás munkahét, a nyugdíjkorhatár hatvan évre való leszállítása, újfajta adó kivetése a külföldieket alkalmazó munkaadókra.
  • Európai Unióhoz fűződő viszony: Frexit (referendum a Brexit mintájára).
  • Bevándorlás: a bevándorlók számának drasztikus redukálása (évi 10 000 főre), a menekülttáborok mielőbbi felszámolása, a külföldi bűnelkövetők azonnali deportálása a radikális iszlamista csoportokhoz köthető személyekkel egyetemben, menedékjog megítélése kizárólag azon személyek számára, akik valamely francia külképviseleti szervnél kérelmezik azt.

Vele szemben megfogalmazott kritikák: az evidenciákon túlmenően (soviniszta, xenofób, rasszista, stb.) is felmerült pár súlyos kérdés. A korrupciós botrányaira nem érdemes szót pazarolni, hiszen tudjuk, ilyesmi minden politikussal megeshet. Sokkal érdekesebb revizionista szemlélete, amellyel sok ellenérzést váltott ki a francia zsidóság szemében (nyíltan letagadta a francia állam felelősségét a II. világháború alatti zsidóüldözés egyik közismerten tragikus párizsi epizódjában). Az első forduló után komoly összefogás realizálódott Le Pennel szemben. Jean-Claude Juncker, Francois Hollande, illetve a teljes ellenzék egy emberként figyelmeztette a franciákat, hogy legyenek észnél május 7-én.

Plakát Montpellier-ben by Szilágyi Berta

Plakát Montpellier-ben by Szilágyi Berta

Emmanuel Macron a 2016-ban általa alapított En Marche párt elnöke, Hollande volt minisztere, és befektetési bankár. Ő képviseli a status quót, különösebb világmegváltó terveket nem vizionál. Ígéretei között szerepel, hogy felszabadítja a gazdaságot, a munkát és magát Franciaországot, illetve, hogy egy új alapokon nyugvó, erős, polgárait megvédeni kész Unió megteremtésén fog munkálkodni. Macron elveti a bal- és jobboldal folytonos csatározását, az ideológiai hadviselés fölé kíván emelkedni, pragmatizmussal akarja átitatni a politikát.

Programja

  • Gazdaság: a társasági adó 33%-ról 25%- ra való csökkentése.
  • Munka világa: a vásárlóerő növelése, harmincöt órás munkahét, a többletmunka beszámítása a szociális ellátás igénybevétele során, a nyugdíjkorhatár 62. életéven történő megtartása a nyugdíjazási szabályok egyesítése mellett.
  • Európai Unióhoz fűződő viszony: az eurózóna fejlesztése (külön minisztérium létrehozása e célra), Macron 100%-ig EU-párti.
  • Bevándorlás: a francia profán értékekről szóló átfogó továbbképzés a vallási vezetők számára, a francia állampolgárság megszerzésének legfőbb feltétele: a francia nyelv folyékony kommunikációs szinten történő elsajátítása, 5000 fős EU határvédő alakulat létrehozása.

Vele szemben megfogalmazott kritikák: valódi változást nem helyez kilátásba, programja inkább hasonlít egy jó taktikai érzékkel felépített kommunikációs vállalkozáshoz, ahol hangzatos hívószavak és pozitív érzelmek helyettesítik a konkrét elképzeléseket, mint egy kidolgozott programra építő politikai projekthez. Nagy valószínűséggel Hollande politikáját vinné tovább, a társadalmi elitnek kedvezve. E kapcsán nyilatkozta Antoine Deltour (a LuxLeaks-botrány kirobbantója), hogy Macron az ideális recept a plutokrácia hatalmának megerősítésére és az egyenlőtlenségek megnövelésére.

Lássuk meg az erdőt a fától: a választások megnyerése bagatell feladatnak fog tűnni a leendő elnök ötéves ciklusa viszonylatában. Franciaországban borzasztóan sok a tennivaló.

A legfontosabb releváns adatok: 10 %-os munkanélküliségi ráta, ami az eurózona átlagánál jóval magasabb, Németország és Anglia értékeinél pedig kétszer nagyobb.

Az állami adósság a GDP 90%-át teszi ki, egy évtizeddel ezelőtt ez 58% volt. Az ország GDP-je az egyik leglassabban növekedő az EU-ban, 2016-ban a várt 1,8%-os növekedés helyett csupán 1,2%-ot produkáltak. Fokozódó terrorveszély. A menekülttáborok fenn(nem)tartása. Társadalmi elégedetlenség főként a munkanélküliek részéről, de a nővérek, diákok és en bloc a politikai elit elleni tüntetők is utcára vonultak már az elmúlt egy évben.

A közvélemény-kutatások szoros harcot predesztinálnak, Macron végső győzelmével. Figyelemre méltó a közösségi platformokon megjelenő #SansMoiLe7Mai (nélkülem május 7-én) hashtag, illetve „Neither Macron nor Le Pen” (Sem Macron, sem Le Pen) szlogen.

Többen hangoztatják, hogy a neoliberalizmus (alias Macron) ugyanolyan káros, mint a fasizmus (alias Le Pen).

Egyesek amellett érvelnek, hogy egy idei Macron győzelem szavatolja Le Pen 2022-es győzelmét. Mások viszont attól félnek, hogy a fent említett hozzáállás anomáliát szül, hiszen az absztinencia magával vonhatja Le Pen 2017-es győzelmét.

A nagy egészet szemlélve adja magát a kérdés: vajon egy újabb Donald Trump jelenséggel állunk szemben? A politikai elitből kiábrándult szavazók jobb választási lehetőség híján egy meggondolatlan nacionalista karjaiba rohannak? Milyen hatással lesz ez a közelgő német választásokra, a Brexitre vagy a magyar gazdaságra?

borítókép

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Szabó Lilla

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.