Rendőrségről pro és kontra – Avagy milyen a rendszer gyakornoki szemmel

Mondanom sem kell, mekkora meglepetés ért, amikor rádöbbentem, hogy a Gyilkos elmék sorozatban szereplő esetek nyomozati háttere mennyire eltér a magyarországi büntetőeljárások milyenségétől. Minden ember szeme előtt egyetlen kép lebeg, melyben a nyomozó a multifunkcionális csapatával egy hiperveszélyes ügyön dolgozik mindaddig, amíg a bűnöst elő nem kerítik. A halasztás és a meghosszabbítás fogalmát nem ismervén, akár az életük árán is, de az ügyet lezárják.

A mai Magyarország bűnüldözési rendszerét csakis akkor láthatjuk át igazán, ha személyesen éljük át, akár egy szakmai gyakorlat letöltése során. Tudni illik, hogy a rendőrség munkáját mindinkább nehezítő bürokratikus rendszer teljes egészében akadályoztatott és fejlődni képtelen hálózatot alkot. Emiatt a rendőrség rendszere a maga dependenciazavarával képtelen más szervezetekkel szemben autonóm módon működni. Az innovációhiány okaként megemlíthető elsősorban az újonc rendőrök utasításra nevelése, akik a saját logikájuk és gondolataik kinyilatkoztatása helyett mások elvárásai szerint cselekednek. Ennek folytán a rendőrök rászoknak az utasításos rendszer működésének elveire. Mire egy rendőr nyomozói pozícióba kerül, képtelen utasítások és engedélyek nélkül dolgozni, igaz, a rendszer továbbra sem követelni meg az önálló, innovatív gondolkodást. Nem egy olyan fiatal nyomozóval, illetve osztályvezetővel sikerült találkoznom a kerületi rendőrkapitányságon, akinek voltak újszerű ötletei az ügyek hatékonyabb kezelésére, valamint a munka eredményesebb kivitelezésére, viszont ezeket senki sem vette figyelembe.

Inkább gépnek éreztem a rendőrök többségét, mint embernek, amit nem önmaguknak, hanem az elmaradott rendszernek köszönhetnek.

Legnagyobb hátrányként az Ügyészség felülvizsgálatát és a kevés munkaerőt említeném. Mivel csekély negyven ügy esik egy nyomozóra, és sajnos az osztályvezetőre sem kevesebb, fogalmazhatunk úgy, hogy túlterheltek a nyomozók. Egyszerű lenne még több rendőrt felvenni, de sajnos az is szabályhoz kötött, hogy melyik osztálynak átlagban mennyi nyomozóra van szüksége. E kritériumok miatt ismerhetjük meg a havi hosszabbításos ügyeket, melyekre egyszerűen nem jut idő a tömérdek eset mellett.

Ha mindez kevés lenne, felettük áll még az Ügyészség színe-java, akik a már lezárható ügyekre is újabb nyomozati eljárást indíttatnak, mellesleg a szigorú időhatárok megszabásával is nehezítik a felderítések helyes eljárását. Gondoljunk hát bele, hogy milyen nyugodt munka folyik olyan környezetben, ahol a nyomozót, az alosztályvezetőt, az osztályvezetőt és a kapitányt is egyazon ügy miatt kerestet az Ügyészség.  esetleges félreértés miatt. A túlterhelt Robotzsaru rendszerének „tökéletességéről” már nem is beszélve.

Azt viszont nem mondhatjuk, hogy a rendőrség maga nem hatékony, hiszen egyre több bűncselekményt tárnak fel egyre kevesebb idő alatt. Az eltűntek megkeresésének és megtalálásának statisztikája azt mutatja, hogy a célkörözéses osztályok is hatékonyan működnek. Mindezen sikereket az informatika fejlődésének is köszönhetik, hiszen az internet segítségével bárkit gyorsabban és hitelesebben tudnak leellenőrizni. A rendőrség maga egy komplexumnak fogható fel, melyben a különféle osztályok más és más területre szakosodnak, mint a célkörözéses, rablási, értékelő, térfigyelő, életvédelmi, ifjúságvédelmi, gazdaságvédelmi és bűnmegelőzési osztályok. Minden osztálynak megvan a maga feladata, mellyel más osztály nem foglalkozik, és minden nyomozónak a maga területe, melyben a leghatékonyabb. E hatalmas szervezet miatt sokszor elcsúszhat a kommunikáció, és esetleg hibák is létrejöhetnek, melyekért csakis az embert, mint tökéletlen halandót okolhatnánk, értelmetlenül.

Legérdekesebb az osztályok közül az életvédelmi, mely összehasonlítható a Gyilkos elmék sorozatban szereplő nyomozati eljárásokkal. Magyarországon ez az osztály egy vezetővel és két csapattal rendelkezik. Az egyik csapat az ismert, a másik az ismeretlen tettesekkel foglalkozik. Mindkét esetben a bizonyítás a legfontosabb, de nem mindegy, hogy miképp.

A sorozatban látottak alapján azt hinnénk, hogy a nyomozati eljárás java része terepen történik, holott ez legfőképp irodai munkát jelent.

A nyomozó ritkán megy ki terepre kérdezősködni, felderíteni, leginkább telefonon, e-mailben és adatlekérdezéssel – ha kap engedélyt az adatlekérdezésre – követi a tettest. Két alkalommal mindenképp terepre megy, ha holttestet kell megtekinteni, és ha boncoláson kell részt venni. Sajnos minden más információ a jegyzőkönyvből és a szakértői véleményekből, papíralapon jut el a nyomozóhoz. A kihallgatások legtöbbje egy irodában történik, amely ugyancsak különbözik a sorozatban látottaktól, csakis a veszélyesebb elkövetőket hallgatják ki külön helyiségben.

Hátránya a kihallgatásoknak, hogy nem készülnek felvételek, illetve hogy egyetlen ember végzi a meghallgatást és a feljegyzést is, így nem tud kellően odafigyelni a tanú vagy az elkövető magatartására. Tehát a mai nyomozati eljárások legizgalmasabb része, a terepmunka elveszni látszik, viszont az elkövetők felderítése egyre hatékonyabbnak bizonyul. Tudni illik, hogy a rendőrség maga, mint minden más intézmény, nem elektronikus formában juttatja el az információt például az Ügyészséghez, hanem papíralapon, eredeti és több másolatban, amely cseppet sem gazdaságos.

Minden felhozott negatívum és pozitívum mellett tudnunk kell, hogy a rendőrök és a nyomozók végzik a legnehezebb munkák egyikét.

Ahol félelemmel és izgalommal párosulnak álmatlan éjszakáik – mert ha egy rendőrnek éjszakai szolgálata van, nem mondhatja, hogy most nem megyek, mert alszom –, melyek életük hátralevő részét megpecsételik, és végérvényesen felforgatják, mindezt csakis társadalmunk biztonsága érdekében. Munkájuk során megfagynak értünk egy rendezvényen – ne gondoljuk, hogy a ruhájuk bélelt –, biztosítják a bűntett helyszínét több órás várakozással, napokon át megfigyelnek egy elkövetőt, éjjel-nappal készen állnak a szolgálatra, s mindezt étlen-szomjan – hiszen az új törvényeknek köszönhetően rendőrautóból még ételért sem szállhatnak ki.

Remélhetőleg így a rendőrök megítélése talán kevésbé lesz negatív, hiszen amíg ők értünk dolgoznának, addig rendszerbeli problémákkal is meg kell küzdeniük, melyek egyre inkább gátolják őket a sikeres bűnüldözésben.

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Pop Elsa Evelyne

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.