A body positivity sötét oldala – avagy miért lehet toxikus a testpozitív mozgalom

Aki napjainkban szalonképes akar maradni az influenszer fronton, az nehezen engedheti meg magának, hogy kritizálja a body positivity (testpozitív) mozgalmat. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a törekvés mondanivalóját, nem kevés negatív hatásra lehetünk figyelmesek.

A mozgalom pozitív oldala

A történelem során mindig volt egy bizonyos fajta test-kép, mely kívánatosabbnak számított, mint a többi. Ez nem feltétlenül a nádszálkarcsú, törékeny alkatot jelentette. Egyes korokban a plusz kilók a társadalom szemében kifejezetten vonzóak voltak, mivel a gazdagságot jelképezték. Egy azonban biztos, évszázadok óta szenvednek attól nők és férfiak egyaránt, hogy nem az éppen aktuális trendnek megfelelően néz ki a testük. A felmérések szerint az amerikai nők több mint nyolcvanöt százalékának van valamilyen problémája fizikai kinézetével és nyolc százalékuk már az öngyilkosságot is megfontolta emiatt.

Az első, kimondottan testpozitív üzenettel elindult kampányt az amerikai Dove vállalat tudhatja magáénak. 2004-ben jelent meg az Ogilvy and Mather reklámügynökséggel közösen jegyzett Real Beauty nevű koncepciójuk, melynek célja az volt, hogy kellő diverzitást mutasson arról, hányféleképpen nézhet ki a női test. Az elképzelés formabontó és hiánypótló volt, azonban az évek múltával deformálódott az üzenet és számos káros eszmét is plántált a társadalomba.

Minden test gyönyörű, kivéve…

A 21. században már majdnem evidencia, hogy kulturált ember nem szégyeníthet meg túlsúlyos személyt. Az viszont már kevésbé egyértelmű, hogy mi a helyzet a sovány emberekkel kapcsolatosan. Jóval kevesebben és kevésbé látványosan tűzik zászlójukra az alacsony testtömegindexszel rendelkező egyének problémáit. Rájuk nézve sértő megjegyzéseket tenni még mindig elfogadható. Sokaknak még mindig nem egyértelmű, hogy ugyanolyan szorongást élhetnek át a filigrán testalkattal rendelkező, társadalom által ideálisnak (ideálisabbnak) tartott felépítésűek is, mint elhízott társaik.

„Így néz ki egy normális test” – olvasható mostanában, és egyre gyakrabban egyes testpozitív véleményvezérek képeinél. Ezeken a képeken természetes pózokban, szerkesztés nélkül láthatjuk őket. Üdvözölendő lenne a magazinok mesterkéltségére nemet mondó hozzáállás, de a gyakorlatban nem mindenki fogadhatja el úgy a testét, ahogyan az van. Hannah Neese amerikai influenszert és body positivity aktivistát például élesen bírálták követői, amikor kirakott egy képet arról, hogy nem-tökéletes testét ő mégis elfogadja. Többen megjegyezték, hogy a lány túl vékony ahhoz, hogy a body positivity-t hirdesse, mivel sosem élhetett át olyan szintű megszégyenítést, mint egy kövér ember. Magyarul önmagunk elfogadására csak bizonyos súly felett vagyunk felhatalmazva.

Akiknek tiltott az egészséges életmód

A testpozitív mozgalom egyik legnagyobb hibája, hogy nem hívja fel a figyelmet arra, hogy a testsúly nem csupán egy esztétikai tényező, amivel meg kell barátkoznia az embernek, hanem komoly egészségügyi kockázatot is rejthetnek magukban a felgyülemlett plusz kilók.

Az elhízott embereknél nagyobb a valószínűsége a szív- és érrendszeri betegségeknek vagy a kettes típusú diabétesznek is.

Ezt felismerve sokan a testpozitív véleményvezérek közül is egészséges életmódot kezdenek el követni, aminek eredménye egy idő után természetesen kilókban is mérhető. Ez az a pont, ahol a publikum gyakran elveszti tisztánlátását. Nem egy esetben vádoltak életvitelt váltókat azzal, hogy ellentmondásba kerültek régi önmagukkal és azzal az üzenettel, amit egykor képviseltek. Például Adele esetében rajongó tábora igencsak megosztott lett, látva jelentős fogyását. Többek szerint az énekesnő már nem önmaga, behódolt a társadalmi elvárásoknak, illetve biztosan étkezési zavarokkal küzd.

Sokan azt állítják, hogy az egészség bármilyen méretű ember számára elérhető, mellyel az orvosok nyilván vitatkoznának, hiszen a morbid obezitás egy igenis valós betegség. Corissa Enneking, 34 éves blogger szerint még csak egészségre sincs ahhoz szükségünk, hogy szerethessük a testünket. Véleménye szerint semmivel sem jobb egy egészséges test egy egészségtelennél, és sokaknak alább kéne adniuk az erre való törekvésből. Ezt az üzenetet már testpozitív fronton sem tűrhették sokan, de Enneking továbbra is kitart meggyőződése mellett.

Az önelfogadás kérdése

Legnagyobb tévedése a mozgalomnak talán az önelfogadás kérdésében alakult ki, mivel önmagunk szeretetének tárgyában csupán a test elfogadását hangsúlyozzák. Ezzel sokan arra az igen felszínes álláspontra helyezkedtek, hogy csupán a külső tulajdonságok fejezik ki egy személy esszenciáját. A tény, hogy valaki testileg elégedett önmagával, még nem jelenti azt, hogy ez az elégedettségi szint számos más területen is jelen van az életében. Továbbá azoknál, akik nem fogadják el a testüket gyakran sokkal mélyebben gyökerezik a probléma és valódi segítségre lenne szükségük a hangzatos szlogenek helyett.

Miért van mégis létjogosultsága a body positivity mozgalomnak?

Annak ellenére, hogy a megmozdulás sok elképzelése toxikus lehet, mégsem szabad azt teljes mértékben kiszorítani a társadalomból. A média ugyanis még mindig elérhetetlen elvárásokat támaszt nők és férfiak tömegei felé. Leggyakrabban ezt a közösségi média világában érzékelhetjük. Az influenszerek nagy része továbbra is tökéletesen beállított és jelentős mértékben retusált képeket tölt fel oldalaira, mely alapján sokan azt gondolhatják, hogy bennük van a hiba, amiért nem így néznek ki. A tinédzserek körében az anorexia, a bulimia és más étkezési rendellenességek az egész generációt érintő problémaként vannak jelen.

Ezenkívül nem szabad azokról sem megfeledkeznünk, akik valamilyen egészségügyi okból nem tudnak a normális súlytartományba kerülni.  Nem hagyhatjuk ugyanis figyelmen kívül azt a tényezőt, hogy a genetika igenis nagy szerepet játszik testfelépítésünkben, inkább meg kellene tanulnunk együtt élni a tudattal, hogy csak bizonyos határokon belül tudunk változtatni testünkön (az esztétikai és szépészeti plasztika lehetőségeit most hagyjuk figyelmen kívül), és az állandó testőrület helyett inkább belső értékeinkre koncentrálhatnánk. Ennek ellenére nem szabad túlzásokba esni és dicsőíteni a krónikus elhízást, hiszen azzal inkább ártunk mintsem használunk azoknak, akik ezzel küzdenek.

A legideálisabb megoldás persze az lenne, ha hátat tudnánk fordítani a testközpontú kultúrának, azonban erre több ezer év alatt még nem került sor.

Források: 1, 2, 3, 4

JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS