Analfabétákról mindenki hallhatott már. Néhányakban sajnálatot kelt, ha valaki nem tud olvasni és írni, míg mások ezt természetes kiválasztódásként fogják fel, és az élet velejárójának tartják. Azonban a funkcionális analfabetizmus fogalma egy jóval árnyaltabb képet fest erről az egész társadalmat érintő, mégis kevésbé ismert jelenségről.
Csoma Gyula és Lada László – a hazai andragógia kiemelkedő alakjai – meghatározása szerint a funkcionális analfabetizmus olyan műveltségi állapot, amelyben az írás-olvasás képességének a szintje egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és közlését, az új tudás megszerzését, feldolgozását és kezelését, a személyközi interakciók lebonyolítását. Ebből indul ki az elnevezés is, ami az írás-olvasás funkcionális ellehetetlenülésére utal.
Azonban ez nem jelenti ezen képességek teljes hiányát, csupán színvonalának csökkenését, az olvasott és leírt információk megértésének és felfogásának nehézségét, amelynek következtében az adott személy kifejezésmódját tekintve is csökkent képességgel rendelkezik.
Sok esetben az ilyen állapottal küzdő illető nem képes még egy olyan egyszerű logikai művelet elvégzésére, probléma megoldására sem, mint például annak megállapítása, hogy két útvonal közül melyik a rövidebb.
A funkcionális analfabetizmus mint megnevezés először az 1970-es években tűnt fel ennek a műveltségi állapotnak a leírásaként, melynek alapja a tanulási képtelenség. Ebből alakult ki ez az összefüggés mint az írni-olvasni tudás működési elégtelensége. Kezdetben ez a jelenség a fejlett ipari országokban alakult ki, de hamar átterjedt Európa és Észak-Amerika valamennyi kultúrájába.
Magyarországon az 1990-es években vált jelentőssé ez a probléma. Az 1990-es népszámlálási adatok alapján a felnőtt lakosság 20,6%-a nem végezte el a nyolcosztályos általános iskolát, és 36,8% csak azt járta ki. A munkanélküliség és a tartós munkanélküliség a rendszerváltozást követően ezt a csoportot érintette először és legerőteljesebben. Mivel alapvető gondolkodásbeli, megértési és tanulási problémákkal rendelkeztek, nem tudott segítséget nyújtani számukra az átképzés és a továbbképzés sem.
A probléma komolyságát mutatja, hogy 1989-ben az Európai Parlament is megalkotott egy definíciót, mely szerint
funkcionálisan analfabéta az a személy, aki nem képes az írás, olvasás, számolás alapvető műveleteire, és ennek következtében nem tud integrálódni a társadalomba, annak egyenlő, egyenrangú tagjaként.
E meghatározás a társadalom és az egyén viszonyát helyezi a középpontba, mivel aki nem használja a már említett képességeket, a demokrácia által nyújtott jogokkal sem képes élni. Nem tud részt venni a választásokban, valamint jóval nagyobb mértékben befolyásolható, egyrészről azért, mert szűkebb lehetősége van a tájékozódásra, másrészt nem látja át a politikai célokat, propagandákat.
A jelenség hátterében meghúzódó okok többfélék lehetnek. Az UNESCO szakemberei az elektronikus-vizuális tömeghatást, mint például az internet és a televízió, valamint a közoktatás zavarait említik kiváltó okként. Más tanulmányok az iskolarendszerek szerkezeti tagolását, az iskolahálózat területi elosztását, az iskolai kurdarcokat vagy a szociokulturális helyzetet tekintik magyarázatnak.
A fiatalkorúak az általános iskolás éveik alatt elsajátítják az írás, olvasás és számolás művészetét, azonban ettől függetlenül az iskolából kikerülők 30%-a funkcionális analfabéta marad.
Megdöbbentő adat lehet, hogy a fiatalok körében sokaknak már egy egyszerű adatlap kitöltése vagy önéletrajz megírása is komoly problémákat jelenthet.
Az érintett rétegek és pontos számok megismerését célozza meg a PISA teszt, mely kimondottan az alkalmazott tudást méri a 15 éves diákok körében. A felmérés háromévente zajlik. A 2017-es mérés során, mely a kollaboratív problémamegoldást vizsgálta, megállapítást nyert, hogy lényegesen a gazdasági potenciálunk alatt teljesítünk, a régióban is többen megelőzték diákjainkat.
Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy a magyar oktatás tudásközpontú, kevés gyakorlati elemmel, a teszt megoldása pedig csak és kizárólag a problémamegoldó készségeket vizsgálja. Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy a TIMSS nevű nemzetközi teszt elvégzése során (ami azt vizsgálja, hogy a tanulók mennyire tudják azt, amit tantervük alapján tudniuk kell), hazánk jól teljesít.
A fent kifejtett probléma sokrétű és szerteágazó, és komoly gondokat okozhat a munkavállalás során is, ugyanis a legtöbb szellemi munka elvégzéséhez szükséges a logikai műveletek alapvető alkalmazása, az összefüggések megállapítása és a jó problémamegoldó képesség. A megoldás nehézsége, hogy sokszor az érintettek sem ismerik el hiányosságaikat, azt természetesnek tartják, aminek következtében sokszor leküzdhetetlen különbségek adódnak.
