A hennafestés az elmúlt ötven évben egyre nagyobb népszerűségnek örvend a nyugati kultúrákban. A mögötte rejlő történelmi, kulturális háttér ennek ellenére kevéssé ismert. Mióta használják? Hol terjedt el eleinte a használata? Milyen alkalmakon kap különleges jelentőséget?
A növényről
A henna Afrika szubtrópusi területein, Dél-Ázsiában és Észak-Ausztráliában őshonos növény. Indiában, Bangladesben, Pakisztánban és Marokkóban termesztik főként kereskedelmi célból. Akár 4-5 méter magasra is megnőhet, virága apró, tölcsérszerű, mézillatú. Levelei tartalmazzák a lawsone nevű festő hatású anyagot, ami vöröses-barnás színűre fogja be a hajat, bőrt, körmöt, de a testfestésen kívül alkalmazzák még gyapjú vagy selyem színezésére is. A hennalevélben található előanyagok enyhén savas anyaggal érintkezve hozzák létre a festőanyagot. A legismertebb receptek citromlevet adnak a hennapasztához, a megfelelő oxidáció elérése érdekében.
Testfestés hennával
A testre felvitt hennapaszta a bőr felső sejtrétegeit festi meg. A szín fokozatosan mélyül a festést követően, kezdetben narancssárgás, majd egyre inkább vörösesbarna árnyalatot ér el. Sötétebb színhatás eléréséhez hosszabb ideig szükséges a bőrön hagyni a festéket, illetve némi cukor és citromlé használata is fokozza a szín mélységét. Minimum négy órát szükséges várni a hennafesték száraz kendővel való eltávolítására. Fontos, hogy erre ne vízzel kerüljön sor, mert az a minta elmosódását eredményezné. Miután elérte a legsötétebb színárnyalatot, a felvitt anyag egyre inkább halványulni kezd a bőrön. Az, hogy milyen hosszú idő a hennafesték eltűnése, attól függ, hogy milyen mélységben festette meg a bőr hámrétegét.
Létezik fekete színű henna is, ennek előállításához főként indigót, illetve a para-fenilén-diamin (PPD) nevű anyagot vagy más, bőrön való használatra nem engedélyezett szert alkalmaznak. Az így létrehozott hennapaszták súlyos allergiás reakciókat válthatnak ki, ilyen a viszketés vagy a fokozott bőrirritáció, illetve égéshez hasonló sebeket is okozhatnak. Nem minden esetben jelennek meg rögtön a tünetek. Abban az esetben, ha a hennafestő a száradási időre mindössze fél-egy órát javasol, illetve a massza sötétbarna vagy fekete színű, okkal gyanakodhatunk arra, hogy fekete hennát kíván használni a bőrön, amit az említett allergiás reakciók miatt érdemes elkerülni.
A hennafestés hagyománya
A különböző kultúrák eltérő megnevezéssel illetik az általunk főként hennának ismert testfestési módszert, amiből arra következtethetünk, hogy nincs egy jól körülhatárolható eredete, használata több irányból indult el. A henna kifejezés az arab világból származik, az al-hinna (arabul: الحناء al-ḥinnāʾ) szóból, amit alapvetően a növényre értenek. Az indiai szubkontinensen a testfestés művészetét a mehndi szóval jelölik.
Feltehetően már a bronzkorban is alkalmazták fiatal nőkön a hennát, történészek szerint legalább 5000 éve használják kozmetikai és gyógyászati célra. Archeológiai kutatások alapján már az ókori Egyiptomban is használhatták a fáraók mumifikálása során. Az ókori egyiptomiak és különböző bennszülött népek világszerte úgy hihették, hogy a vér és a henna rendelkezik olyan tulajdonsággal, ami által a Föld energiáihoz, spiritualitásához jobban tudnak kapcsolódni.
A „henna” kifejezést először egy házassággal és termékenységgel kapcsolatos szövegben találták meg Szíriában, amelyből kiderült, a nemes hölgyek a férjükkel való találkozásukra való készülődés részeként hennával díszítették magukat.
Bizonyos ünnepeknek is elmaradhatatlan része a hennafestés. Vallásban betöltött szerepe világszerte közismert. A „Henna estéje” kifejezés például a muszlim, a hindu és a zsidó hagyományok szerint a házasságkötés előtti estét jelöli, amikor a menyasszonyra, esetenként a vőlegényre tradíció szerint valamelyik közeli női hozzátartozója szertartásszerűen hennával fest. Özvegy nők az indiai hagyományok alapján ezen az eseményen nem vehetnek részt. Úgy tartották sokáig, hogy minél sötétebb színű lesz a bőrön a festés, annál mélyebb lesz a szerelem a házasság során. Hennafestést alkalmaznak még purimkor, azaz annak ünnepekor, amikor a zsidók megemlékeznek a perzsa uralom alatt élő közösség megmeneküléséről; az iszlámban a ramadán időszak végén; dívali alatt, ami a fény ünnepe a dzsainizmusban, a szikhizmusban és a hinduizmusban; a Karva Chauth alatt, ami a házas nők hindi ünnepe; pészahkor; perzsa újévkor; továbbá maulid alatt, ami az iszlámban a próféta születését jelöli.
Henna az indiai kultúrában
Indiában rengeteg hagyomány kapcsolódik a hennához. A hindu vallás isteneit, istennőit is sokszor hennafestéssel díszítve ábrázolják. Esküvő előtt a menyasszonyokra gyakran festik vőlegényük nevét. Hagyomány szerint a jövőbeli anyós festi fel az első vonásokat, ezzel kifejezve azt, hogy áldását adja a fiatal párra. Rendkívül változatos motívumokat használnak, többek között különféle állatokat, emberi alakokat, virágokat, geometriai formákat.
Henna az iszlám kultúrában
Az iszlám hennaművészet leginkább a kezek és a lábak díszítésére korlátozódik. Általában az egész kezet befedi a hennafestés, a körmöket is beleértve. Amíg Indiában az emberek, madarak és más állatok figuratív ábrázolása kifejezetten gyakori, addig az iszlám kultúra ezt a szigorú vallási szabályai miatt teljesen elkerüli, emiatt a nagyobb virágok, geometrikus formák számítanak közkedvelt motívumoknak.
Henna művészet Szudánban és Észak-Afrikában
Szudánban és Észak-Afrikában rendkívül változatos minták fordulnak elő, de főként a geometriai formák közkedveltek. A kezeken elterjedtnek számít a csipkekesztyűre emlékeztető hennafestés.
Egyes jellegzetes motívumok jelentései
Bizonyos motívumokhoz határozott jelentést lehet társítani. Például a pávák ábrázolása rendkívül elterjedt Indiában, ez a henna művészetben a szépséget jelképezi, és úgy hiszik, hogy viselőjének jólétet hoz. A pillangók az átalakulást, átváltozást, újjászületést testesítik meg. A kasmírminta a termékenységet jelképezi.
A legelterjedtebb minták között vannak a virágok, amelyek magukban hordozzák a szépség és az új kezdet jelentését, továbbá szimbolizálják a kegyelmet, a tisztaságot és a szívet.
Az indák és a levelek a hosszú életet és az erőt reprezentálják. A szem-motívumok megvédik viselőjüket. A kör alakú minták kifejezik az élet körforgását és a végzet teljességét.
A henna népszerűségének terjedésével sokan úgy vélik, hogy a hennafestés nem kapja meg azt a tiszteletet, amit az évezredek óta tartó tradíciók miatt megérdemelne. Aki nem ismeri igazán a hennaművészet hátterét, akár egy trendnek, múló divatnak is tekintheti azt. Ebben az esetben félő, hogy a túlzott vagy meggondolatlan használat miatt egy ekkora kulturális háttérrel rendelkező hagyomány veszíteni fog értékéből.
