A 2020-as év alapvetően a koronavírus miatt marad emlékezetes, azonban nem szabad megfeledkeznünk a labdarúgó válogatott kiváló őszi eredményeiről sem. A kirakatban természetesen a játékosok és az edzők szerepelnek, a mögöttük lévő háttér kevésbé ismert. Kétrészes cikksorozatunkban Tömő Attilát, a válogatott csapatmenedzserét, kérdeztük a munkájáról, a válogatott meghívóról, a válogatott labdarúgókról, de szóba került az idei Európa Bajnokság is.
Az interjú 2020. 11. 30.-án készült.
Jurátus: Mielőtt mélyebben belevágnánk az interjúba, először is szeretnék gratulálni a kijutáshoz az Európa Bajnokságra, valamint a Nemzetek Ligája A-csoportjába való feljutáshoz! Hogyan ünnepelték meg?
Tömő Attila: Köszönjük szépen! Nagyon. Ez a kijutás az előzőhöz (a 2016-os EB kijutás – a szerk.) képest speciális volt: 2015-ben elmentünk a csapattal közösen egy helyre, barátokkal, ismerősökkel. Most a meccs után elmentünk Telkibe (a válogatott edzőközpontja – a szerk.), és ott ünnepeltük meg bensőségesebb módon, mindenki a maga vérmérséklete szerint. Volt, aki reggel hétig bírta, volt, aki lefeküdt korábban. Én kitartottam reggelig.
Milyen a viszonya a csapattagokkal? Ha jól tudom, egészen régóta dolgozik a válogatott mellett.
Jó a viszony a csapattagokkal, végigkísérem a válogatottban a pályafutásukat. Kicsit már idősebb vagyok a jelenlegi generációnál, de ez nem probléma akkor, amikor meg kell beszélni valamit. Összességében jóban vagyok mindenkivel,
sőt egy-két játékossal barátság is kialakult az évek alatt, például a jelenlegi keretben Szalai Ádám régebb óta válogatott, (nekem a második meccsem volt a válogatottnál, ami neki az első volt) vele is ilyen a viszony.
Mióta dolgozik a válogatott mellett?
Az MLSZ-hez 2007 januárjában kerültem: akkor volt egy pályaépítési program, az OLLÉ-program, abban dolgoztam egy fél évet. Onnan átkerültem az utánpótláscsapatokhoz, ott kezdtem ezt a csapatmenedzseri munkakört betölteni. 2008 novemberétől dolgoztam a válogatott mellett, akkor még Szekeres Tamás volt a technikai igazgató, neki segítettem tíz-tizenhárom meccsen keresztül. Utána jött egy váltás, Erwin Koeman helyett Egervári Sándor lett a szövetségi kapitány, akit az U-21-es válogatott éléről neveztek ki, ő pedig hozta magával a saját stábját. Ennélfogva én visszakerültem az utánpótlásválogatottakhoz, 2011 óta vagyok újra megszakítás nélkül a csapat mellett.
Mivel foglalkozik egy csapatmenedzser, ha általánosságban kellene megfogalmaznia?
Mindennel. Összefoglalva, onnantól kezdve, hogy a játékosokat kikérjük a klubjuktól, őket hazareptetjük. Ha már itthon vannak, álljon rendelkezésre csapatbusz, amivel közlekedünk, legyen szállásunk, ott legyen mit enni, külföldre való utazáshoz szintén – ezeket mind én intézem. Ez nagyon átfogó, az a lényeg, hogy minden zavartalanul működjön, akár egyéni, akár csapatszinten. Alapvetően egyedül csinálom, de a 2016-os EB-n volt segítségem. A legnehezebb feladat az, hogy minden sínen menjen: természetes nekünk, hogy van mit ennünk a szálláson, de ha egyszer nem adnám le a hotelnek, hogy vacsorázunk, és úgy megyünk vissza, hogy nincs mit enni, akkor az elég kellemetlen lenne.
Néhány kulisszatitkot esetleg megosztana velünk? Mely szövetségi kapitánynál mire kellett különösen figyelni, mire fordított nagyobb figyelmet?
Nehéz bármit is kiemelni. Inkább azt érdemes rögzíteni, hogy mindegyikük, akikkel együtt dolgoztam, eltérő stílusúak. A lényegi különbség közöttük az, hogy ki mennyire ad szabad kezet a szervezésben, mennyire bízik meg bennem. Van, aki nagyobb teret ad nekem, és azt mondja, hogy „ez a te feladatod, te csinálod már régóta, úgyhogy bízom benned”, van, aki pedig elég részletesen megmondja, hogy mit hogyan szeretne, ezt kapitánya válogatja. Azt azonban elmondhatom, hogy szerencsére eddig jól kijöttem valamennyi szövetségi kapitánnyal. Természetesen van néhány kulisszatitok, de azokat nem szívesen vinném ki az öltözőn kívülre.
A sajtóban olvasható rendszeresen, hogy a szövetségi kapitány meghívta X játékost a válogatottba. Tulajdonképpen mit érthetünk válogatott meghívón?
A válogatott meghívó gyakorlatilag az, amikor a játékost kikérjük a klubjától, hogy szerepeljen a nemzeti csapatban. Ez régen még faxon működött, most már e-mailben.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) rendelkezik egy szabályzattal, amely a játékosok transzferjeire és státuszára vonatkozik. Ebben elég precízen leírják, hogy ezt a kikérőt, értesítőt mikor kell kiküldeni: 15 nappal a nemzetközi periódus (amikor a nemzeti csapatok játszanak – a szerk.) kezdete előtt. A FIFA nem tesz különbséget ezen a téren barátságos vagy tétmeccs között. Az adott időszakra szóló nemzetközi FIFA-dátumokra a klubnak kötelező elengednie a játékost, de ha például kitaláljuk, hogy januárban akarunk játszani egy edzőmeccset, oda már nem köteles elengedni. Ez már vonatkozik az U-21-es válogatott játékosokra is, annyira megerősödtek a klubok. Nagyon sűrű a naptár, hatalmas pénzek forognak kockán, hogyha valaki megsérülne egy meccsen, az nagyon nagy veszteség a klub számára, ezért mindenki próbálja az érdekeit védeni.
Van különbség aközött, amikor hazai vagy külföldi klubot kell értesíteni a játékos behívásával kapcsolatban?
Alapvetően nincs. A FIFA nem különböztet meg hazai és külföldi csapatot. A klubokkal van egyfajta jó viszonyunk. A hazaiak kapcsán ez abban nyilvánul meg például, hogy az értesítés előtt megvárjuk az utolsó fordulót, hogy történt-e sérülés. Ez a jó viszony szükséges is, hiszen, ha sérülés következik be a válogatottnál, a hazai klubokból tudjuk pótolni a kiesett játékost. Ők pedig jellemzően segítenek ilyenkor: ha szólunk, délután már a Telkiben is van az új játékos.
Ha egy klub nem engedi el a játékost, akkor mit lehet tenni?
Panasszal lehet élni az UEFA-nál (Európai Labdarúgó-szövetség), ami a fegyelmi ügyekkel foglalkozó bizottságuk elé kerül, és megbüntetik a klubot. Egy konkrét esetre emlékszem még 10-12 évvel ezelőttről, ott egy játékost késve engedtek el, mert volt még egy bajnokijuk, ezért levontak egy vagy két pontot a csapattól. Keményen szankcionálnak, ha valaki nem tartja be ezt a kötelességét.
Hogyan értesítik a játékost?
Csak 1-2 nappal a kerethirdetés előtt tudom meg én is a végleges keretet, szóval ők is ugyanakkor tudják meg körülbelül, mint a klubjuk.
Arra azonban odafigyelek, hogy előbb értesítsem a játékost, minthogy a klubja elmondja neki. Amikor valaki először bekerül a válogatott keretébe, akkor felhívom őt telefonon, hogy ne az újságból vagy az internetről tudja meg, hogy kiválasztásra került, és gratulálok neki.
Volt is félreértés egy játékossal kapcsolatban: kerethirdetés napján délelőtt felhívtam, gratuláltam, majd megkértem, ne mondja el senkinek, hogy beválogatásra került. Ezt olyan komolyan is vette, kerethirdetés után az újságírói kérdésekre azt válaszolta, hogy az internetről tudta meg, holott én értesítettem erről.(nevet) Ezután elküldöm a kikérőt az adott határidőig. Amikor már többszörös válogatott valaki, és rutinszerű a dolog, akkor csak üzenetet váltunk, különböző módokon, de mindenképpen értesül.
Elég jó viszonyban vagyok a játékosokkal, heti szinten váltunk üzenetet, már nem olyan hivatalos, amikor egy „régi motorossal” beszélek. Ezt követően egy csevegőapplikáción csinálok egy közös csoportot, amibe bele teszem a kerettagokat, ott szoktam praktikus információkat megosztani. Egyszerűbb ezt a közös csoportot használni.
Ismét kulisszatitokra kérdeznék, bulvár-jelleggel. Van olyan játékos, akinek vannak extra igényei? Például, hogy pizzával várják a reptéren, amikor megérkezik?
Szerencsére nem nagyon vannak ilyen sztárallűrök. A pizzáról jutott eszembe, hogy arra például odafigyelünk az étkezésnél, hogyha valaki laktózérzékeny, gluténérzékeny, vagy vegán életmódra tért át. Ismerjük a játékosokat, automatikusan mennek a dolgok egy idő után. A kollégáim is (mivel stábban dolgozunk), a szertárosok, a fizioterapeuták is úgy állnak egy játékoshoz, hogy tudják, hogy ki mit szeret.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Az interjú következő részében megvizsgáljuk a válogatott labdarúgók kötelezettségeit, és megtudhatjuk, mennyiben változtatta meg a játékosok életét a koronavírus, végül a nyári Európa Bajnokságról is ejtünk pár szót.
