A 2020/2021-es Monroe E. Price Media Law Moot Court Competition regionális fordulójában a ELTE ÁJK csapata negyedik helyezettként végzett, mely eredményükkel biztosították helyüket az oxfordi világdöntőben. A nagy megmérettetést követően a pontszámaik alapján a 16. helyezést érték el a végső összesítésben. Interjúnk első részében a csapat tagjait – Benyovszki Lili Annát, Horváth Réka Mercédeszt, Huszár Daniellát, Pásztor Csabát, Pribula Esztert és Szabó Patrikot –, illetve felkészítő oktatójukat, Dr. Gosztonyi Gergelyt kérdeztük a motivációikról és a felkészülés menetéről.
Motivációk
Jurátus: Számos nemzetközi és hazai versenyen részt tudunk venni az ELTE ÁJK keretein belül. Nektek miért pont a Monroe E. Price Media Law Moot Court Competitionre esett a választásotok?
Csaba: Elsős korom óta tervezek valamelyik Moot Courton részt venni, de egészen mostanáig nem jutottam el addig, hogy jelentkezzek is. Több versennyel szemezgettem, melyek közül az egyik a Media Law Moot Court volt, ahol Gosztonyi tanár úr készíti fel a versenyzőket, aki nekem nagyon szimpatikus oktató volt, már első évben a magyar alkotmány- és jogtörténeti órákon is. Másrészt a verseny témáját is érdekesnek tartottam. Első körben idén sem vettem a bátorságot a jelentkezéshez, de végül Gosztonyi tanár úr pótjelentkezést hirdetett. Ekkor úgy éreztem, hogy ez egy jel, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Daniella: Én harmadévben kezdtem el médiajoggal foglalkozni és Gosztonyi tanár úrral együtt dolgozni különböző versenyeken. Innentől egyértelmű volt számomra, hogyha perbeszédversennyel próbálkozom, akkor az a médiajogi lesz. Jelenleg ötödéves vagyok, így úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy minél több tudást megszerezzek még az egyetem keretein belül.
Réka: Én elsőéves vagyok most, és egy Neptun-üzenetből értesültem arról, hogy létezik ez a verseny. Nem ismertem sem Gosztonyi tanár urat, sem pedig a versenyt, ezért kicsit utánanéztem, majd mivel szimpatikusnak találtam, jelentkeztem.
Melyek azok a képességek, amikkel rendelkeznie kell egy hallgatónak, ha részt szeretne venni a versenyen?
Csaba: Szerintem a feltétlenül szükséges képességek köre nem túl tág, mivel ez az egész verseny egy óriási tanulási folyamat. Nyilván kell egy jó angol nyelvtudás, hiszen az egész verseny angolul zajlik, de az egyéb képességek nagy része szerintem nem baj, ha nincs meg a jelentkezés pillanatában, mivel megtanulhatók a verseny során is.
Lili: Én annyival egészíteném ki, hogy mivel ez egy csapatverseny, így szerintem fontos a csapatmunkára való készség és hajlandóság.
Egyedül egyikünk sem tudott volna eljutni oda, ahová együtt eljutottunk.
Patrik: Szerintem úgy lehetne kifejezni, hogy több emberi kvalitás szükséges, mint szakmai. Két és fél hónapunk volt, hogy nulláról megírjuk a két beadványt, ekkor nagyon sokat kellett velük dolgozni. Így én még a stressztűrő képességet, az akaraterőt és az elhivatottságot tenném hozzá, a többi már csak befektetett munka kérdése.
Gosztonyi Gergely: Szerintem semmi más nem kell a jelentkezéshez, mint bátorság. Az embernek egyszerűen föl kell gyűrnie az ingujját, és teljesen mindegy, hogy melyik Mooton indul, az kell hozzá, hogy bízzon önmagában. Szerintem az emel ki minden Moot Courton részt vevő joghallgatót az átlagból, hogy képesnek érzi magát arra, hogy ezt meg tudja csinálni.
Felkészülés
Hogyan zajlott a felkészülés? Milyen hatással voltak rá a Covid–19 okozta korlátozások?
Daniella: A felkészülés során először az írásbeli beadványt kellett megírnunk, aminek az egyes részein kisebb csoportokban és rotációban dolgoztunk. Szerintem a felkészülés ezen fázisában még nem jelentett kifejezett nehézséget a Covid-19 miatt bevezetett egyik korlátozás sem, hiszen ekkor még be tudtunk ülni például egy kávézóba, vagy bementünk az egyetemre. A készülés második felében volt rosszabb a helyzet, amikor a szóbeli fordulóra gyakoroltunk, ugyanis akkor már nehezebben lehetett megoldani az élő találkozókat, így sokszor online tartottuk meg a próbákat. Ez viszont abból a szempontból volt jó, hogy mivel maga a verseny is online zajlott, így erre a részére is tudtunk készülni.
Eszter: A szóbelire való felkészülés az online próbák miatt még azért is volt nehéz szerintem, mert nekem a csapat jelenléte, bátorítása nagyon sokat segített. Így nyilván, amikor otthon ültem a saját gépem előtt, akkor nem volt meg ez az érzés, és ez nehezítette a helyzetet.
Daniella: Az online készülés pozitívumának mondanám viszont, hogy Gosztonyi tanár úr a régiónkból továbbjutott másik két csapat coachával is jóban van, és ennek köszönhetően lehetőségünk nyílt barátságos meccseket játszani velük. Így tudtunk egymásnak segíteni és tanácsot adni, hogy mit, és hogyan kéne fejleszteni még. Emellett a korábbi évek Moot Court csapatai is támogattak bennünket. Éppen emiatt – ahogyan a tanár úr is mindig mondja –, a mi sikereink az előző évek csapattagjainak sikerei is, mert ők is segítettek és egymás munkájára támaszkodva készültünk fel a versenyre.
Hogyan zajlott a munkamegosztás? Milyen szerepkörök voltak a csapatban?
Patrik: Mint minden jó szervezetnek, a mi csapatunknak is volt egy feje, Gosztonyi tanár úr személyében. Keretjelleggel koordinálta, hogy mikor minek kell történnie, határidőket szabott, amiket próbáltunk betartani. Ő volt az, aki már akkor látta a fényt az alagút végén, és vezetett minket a helyes irányba, amikor mi még a sötétben tévelyegtünk. Tudta, hogy mennyi idő alatt mit kellene elérnünk, és ennek érdekében mit kell tennie a csapatnak. A mi feladatunk pedig az volt, hogy megvalósítsuk.
Lili: Az írásbeli részen egy alperesi és egy felperesi beadványt kellett írnunk, a szóbelin pedig ezeket az oldalakat kellett képviselnünk. Amíg az írásbeli beadványokat írtuk, addig nem döntöttük kifejezetten el, hogy ki melyik oldalt képviseli, hanem mindenki együtt dolgozott. Utána választottuk ki, hogy ki lesz az alperes és ki a felperes, illetve hogy ki fog beszélni a versenyen, és ki lesz az, aki of counsel szerepet fog betölteni. A csapatunk felosztása végül úgy alakult, hogy a felperesi oldalt képviselte Eszter, Patrik és Daniella, az alperesi oldalt pedig Réka, Csaba és jómagam.
Mesélnétek kicsit bővebben az of counsel szerepéről?
Réka: Legfőbb feladatuk a beszélők segítése, konkrétan a válasz és viszontválasz előkészítésében fontos szerepük. Hatan vagyunk a csapatban, ebből négyen beszéltek a verseny alkalmával, először a felperes képviseletében ketten, utána pedig az alperes képviseletében ketten. Ezt követően jött a válasz és viszontválasz mindkét fél részéről. Mi kis kártyákra felírtuk azon eshetőségeket, amikre számítottunk, hogy fel fognak jönni a válasz-viszontválasz részben. Az of counselnek pedig ezek közül a kártyák közül kellett a relevánsakat odanyújtania a beszélőnek, így nagyon fontos volt, hogy a jogeset első és második részét is egyben látta (ugyanis a jogesetet több részkérdésre bontva jártuk körbe).
Daniella: Még annyit hozzátennék, hogy – habár mindegyik szerepkörnek megvan a saját nehézsége – az of counsel feladata még a téren is bonyolult, hogy amit a versenyen hall, arra reflektálva kell hirtelen a saját érveit összeraknia és felfűznie, hogy jól tudjon a csapattársa reagálni az ellenfél által elmondottakra.
A csapat tagjai évfolyamaikat tekintve egy elsőéves, két másodéves, egy negyedéves és két ötödéves. Milyen volt úgy együtt dolgozni, hogy szinte az összes évfolyam képviseltette magát?
Patrik: Eleinte nem volt zökkenőmentes, de a sok gyakorlás és együtt töltött idő segített összecsiszolódni. Egy szintre kerültünk, megtaláltuk a közös nyelvet, és a munka során is hatékonyan tudtunk összedolgozni. Amit külön pozitívumként kiemelnék, hogy érzéseim szerint ezáltal türelmesebbé váltam.
Réka: Én nem éreztem úgymond kicsinek magam, vagy olyannak, akinek folyamatosan fogni kéne a kezét csak azért, mert elsőéves vagyok. Ennek hátrányát sem tapasztaltam, csak azt, hogy kicsit jobban kell igyekeznem.
Eszter: Így másodévesként még szeptember környékén úgy éreztem, hogy ez egy nagyon nagy vállalkozás nekem, és úgy gondoltam, talán később fogok arra a szintre érkezni, mint a többiek. De szerintem végül mindenki nagy fejlődésen ment keresztül, és nagyon pozitív hatással volt rám az egész csapat.
Daniella: Szerintem itt is nagy szerepe van annak, hogy meg kell tanulni csapatként együtt dolgozni. Valakinek a jogi tudása volt jobb, valakinek a nyelvtudása, és ezáltal kiegészítettük egymást. Tudtunk támaszkodni a másikra, és együtt építettük fel ezt az egészet. Szerintem a végére abszolút összeértünk, és nem okozott problémát az, hogy különböző évfolyamokról jöttünk.
Gosztonyi Gergely: Számomra a válogatásnál a diverzitás egy nagyon fontos szempont. Ráadásul minden évben tapasztalom, hogy nagyjából egy hónap után mindenki megérkezik ugyanarra a szintre.
Eddig soha nem volt olyan, hogy bárki lemaradt volna, de az tény, hogy bele kell fektetni az energiát.
Információim alapján ketten is részt vettetek az OTDK-n (ahol nem mellesleg kiemelkedő eredményt értetek el) és még záróvizsgáztok is. Röviden meséltek arról, hogyan tudtátok összeegyeztetni ezt a három önmagában is komoly megmérettetést?
Patrik: Tudatos időmenedzsmenttel. Nekem ez már a második OTDK-m volt, így tudtam, hogy mire számítsak. A dolgozatomat úgy adtam le a kari fordulóra, hogy keveset kellett rajta aztán igazítani az országos döntőre. Illetve – mivel olyan volt a témám, amivel már régebb óta dolgoztam –, körülbelül azt is tudtam már, hogy mi lesz az előadásomban. A záróvizsgák kapcsán pedig Gosztonyi tanár úr mindig megértő volt, amikor időpontütközés történt, és a többiek is toleránsak voltak.
Tehát nem csak azon múlt, hogy én hogyan osztottam be az időmet, hanem azon is, hogy a csapat hogyan viszonyult ehhez.
Daniella: Én általában pont a másik véglet vagyok. Szeretem túlvállalni magam, és amikor már “ég a ház”, akkor vagyok a leghatékonyabb és a legaktívabb. Számomra kicsit nehéz volt kezdetben összeegyeztetni a dolgokat, mert a verseny írásbeli beadványával párhuzamosan írtam az OTDK-dolgozatomat is. Koncentrált és fegyelmezett munkát igényelt az írás, mivel egy napra esett mindkét munka leadási határideje. Így nappal az egyiket írtam, éjszaka a másikat. A záróvizsgákra való készülés pedig a verseny szóbeli fázisa mellett jelent meg, így akkor azt a kettőt váltogattam. Összességében ugyanakkor, egy megfelelő időmenedzsmenttel szerintem abszolút összeegyeztethetők ezek a feladatok.
Az interjú második részében többek között kiderül, hogy milyen élményeket szereztek a csapattagok a megmérettetés során, és miért éri meg egy Moot Courton részt venni. Emellett megtudhatjátok, Gosztonyi tanár úr véleményét arról a kérdésről, hogy mitől függ egy csapat sikere egy versenyen.
