A Global Legal Hackathon lényege, hogy a versenyzők innovatív elképzeléseikkel a LegalTech, azaz a jogi technológiák piacára hozzanak létre új termékeket egy maratoni ötletelés során. A budapesti forduló nyertes csapatának két tagjával beszélgettem a versenyről és az általuk megalkotott QuickPactről.
A csapat tagjai: Horváth Anna Zsófia, Paseczki Loránd, Rózsavölgyi Márk, Olajos Marcell és Veress Péter
Szabó Lilla: Hogyan álltatok neki a munkának az első napon?
Paseczki Loránd: Egész egyszerűen úgy indítottunk, hogy leültünk egy körbe, és megnéztük ki mit hozott, mire gondolt, és ezeket az ötleteket olvasztottuk össze a QuickPactben. Az individuális ötletfoszlányokon kívül semmilyen konkrét elképzelésünk nem volt a verseny kezdete előtt. Ezen felül maga a csapat is formálódott, Annával csak a helyszínen ismerkedtünk meg.
Rózsavölgyi Márk: A verseny lényege, hogy a versenyzők az ötleteiket a helyszínen találják ki és valósítsák meg. Ilyen helyzetben csak az korlátozza az ember kreativitását, hogy mi az, amit egy-két nap leforgása alatt képes megvalósítani. Korábbi terveket is fel lehet használni abban az esetben, ha azok még érdemben nem kerültek fejlesztésre.
P.L.: Természetesen mondhattunk volna a piacon jól pörgő buzzwordöket, de mi inkább egy olyan dolgot akartunk létrehozni, ami reálisan középtávon is működőképes lehet.
Sz.L.: Mit gondoltok, milyen készségek kellenek egy ilyen speciális versenyen való szerepléshez?
R.M.: Úgy vélem, az egyik legfontosabb a piaci rés megtalálása, méghozzá jogi szempontból. Ebben a tekintetben szükséges konkrét jogi tudás is. Emellett egy bizonyos fokú gazdasági hátteret is oda kell tenni, látni kell mitől lesz működőképes a dolog. A verseny lényege, hogy olyan terméket kell alkotni, ami nemcsak szóban, elméleti síkon hangzatos, hanem meg is valósítható – hatalmas anyagi ráfordítás nélkül. Fontos a jogi, informatikai és design tudás is, de úgy gondolom, az első kettő az igazán kardinális.
P.L.: Ezek mellett elengedhetetlen, hogy az ötleteidet megfelelően tudd lekommunikálni. Amiben a mi csapatunk erős volt, az az, hogy amellett, hogy mindannyiunknak volt üzleti, gazdasági háttértudása – és ezáltal komplexen tudtuk kezelni a problémát –, és mindezt össze tudtuk rakni egy mindenki számára érthető prezentációba. Utóbbira öt-öt percet kaptak a csapatok, amiben benne kellett lennie az ötleten kívül az üzleti koncepciónak is.
Sz.L.: Szóval mi is az a QuickPact?
R.M.: Megpróbáltunk egy olyan piaci résre lőni – mind üzleti, mind jogi szempontból –, amit az informatika adta lehetőségekkel le lehetne fedni. Ilyennek találtuk a kkv szegmensben tömegesen előforduló kis értékű szerződéskötést, amit általában teljesen laikus feleket érint.. Ugyanis a szerződések megszövegezése ezen személyeknek gyakran gondot jelent, és ezért gyakran nem is foglalják írásba az ilyen kis értékű megállapodásaikat. Több mentorral beszéltünk a verseny alatt, akik a saját vállalati környezetükben is tapasztalják ennek a helyzetnek a negatív hatásait.
A QuickPact olyan kis értékű szerződéseknél lehet releváns, ahol nem vonják be a jogászokat, mert nem érné meg egy ügyvédi irodát megfizetni az adott szerződés megszövegezésére. Például kisebb beszállítók esetében, ahol gyakran emiatt nem is foglalják írásba a szerződéseiket. Ezt próbáltuk áthidalni egy olyan alkalmazás készítésével, amelynek a fő funkciója az, hogy egy hétköznapi felhasználó könnyen és gyorsan tudja elkészíteni a kívánt szerződést mindössze pár kattintással. Az alkalmazás szinte bármilyen szerződéstípust képes létrehozni a benne foglalt template-ek alapján, amiket korlátlanul lehet a jövőben bővíteni..
P.L.: Próbáltunk törekedni a vizualizálásra, és egy olyan felületet létrehozására, ami a lehető legközelebb áll a felhasználóhoz, ami a legkönnyebben érthető azok számára is, akik egyáltalán nem mozognak komfortosan ebben a világban. A vizuális fejlesztéssel, interaktív felületek létrehozásával olyan platformot szerettünk volna prezentálni, ami egyszerűen, mindenki számára érthető módon magyarázza el az összefüggéseket egy adott szerződésben, majd a szerződés teljesítése után. Azt akartuk elérni, hogy a felhasználó ne vesszen el a fekete-fehér szerződéses elemek között, ne azon kelljen gondolkodnia, hogy most mi is történik, hanem laikusként úgy tudja használni a felületet, hogy az neki nem okoz semmilyen stresszt.
Sz.L.: És hogyan működik ez a gyakorlatban?
P.L.: A gyakorlati megvalósulást kétfelé lehet osztani. Az első körben flashcard-felületek segítségével, gyors kérdezz-felelek jelleggel a program begyűjti a szükséges adatokat, majd generál egy szerződést, anélkül, hogy a felhasználónak teljes kontextusában kéne látnia, hogy milyen konkrét jogi helyzettel áll szemben. Ezután a létrejött szerződést el is magyarázza egy vizuális felületen. Itt jön létre maga a kötelem.
Második körben olyan interaktív megoldásokkal találkozik a felhasználó, amik a szerződés megkötése után, a teljesítés során is végigkísérik az ügyletet. Ekkor olyan flashcardok megalkotására törekedtünk, amik nemcsak a kötelem létrehozásában, de a működtetésben is segítséget nyújtanak. Például a lakásbérleti szerződésnél egy olyan felület, ami nemcsak azt mutatja meg, hogy mennyi lesz a bérleti díj, és annak milyen elemei lesznek az alapdíjon kívül, hanem arra is képes, hogy ezt aztán havonta beszedi egy e-mail generálásával, amit le is igazol a bérbeadó felé. Tehát a fizetési megoldások is a rendszer részét képeznék.
R.M.: A felhasználó a kérdések megválaszolásával megadja, hogy milyen típusú szerződést akar kötni. Az adatbevitel egyszerűsítése végett a program egyszerre csak egy kérdést tesz fel. Mindeközben tudja, hogy milyen kötelező elemei vannak az egyes szerződésmintáknak. Egy sima minta-kitöltő programtól már ez is megkülönbözteti az alkalmazást, hiszen utóbbi jogi szempontból is vizsgálja a problémát. Tudja, hogy az adott szerződéstípusnak milyen információkat kell feltétlenül tartalmaznia, mi az, ami kényes pont szokott lenni, amiben érdemes, célszerű megállapodni. Mintha azt mondaná, figyelj erre, mert később ez ezt meg ezt eredményezheti.
Sz.L.: Ez esetben kardinális kérdés, hogy milyen adatokat tápláltok be a rendszerbe, hiszen akár még jogi következménye is lehet egy általatok kevésbé fontosnak ítélt rendelkezés kihagyásának.
P.L.: Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy jogi szolgáltatás. A program nem ad személyre szabott tanácsot a felhasználónak, hogy szerinte mit lenne érdemes bevonni a szerződésbe. Így például nem ajánlja senkinek, hogy szerinte érdemes lenne határozott időben megállapodni határozatlan helyett. Ezekre a szolgáltatásokra külön szabályok vonatkoznak. Nem volt célunk egy „online ügyvéd” létrehozása. Ellenben egy olyan alkalmazás nyújtása, amely segítségével egy laikus ember úgy tud létrehozni egy szerződést, hogy nem kell az internetről – egy valószínűleg hiányos – template-et letölteni, vagy saját magának megszerkesztenie Wordben. Ehelyett csak feltölti az adatokat, és a szerződés le is van generálva. Egyébként pontosan ezért nem lett az alapbeállítás része szövegdoboz sem, ahova a felhasználó beírhatná, hogy ezt meg azt szeretne.
R.M..: A program egy védőhálóként funkcionál, mivel csak az általa bekért információkat teszi a szerződés részévé, ezzel nem hagyva lehetőséget a laikus felhasználónak, hogy akaratán kívül valamilyen jogilag aggályos rendelkezést írjon a szerződésbe. Amennyiben a felhasználó bármit beleírhatna, ott már a program nem tudná fogni a kezét, és előfordulhatna, hogy ellentmondásos rendelkezések kerülnek a szerződésbe, amik aztán kiütik egymást. De természetesen ha a felhasználó erre a funkcióra mégis igényt tart, be is kapacsolhatja azt.
Én úgy gondolom, az igazán innovatív rész a template kitöltése után jön a digitális alárással, a fizetési automatizálással és a hasonló szerződéskötés utáni eseményekkel. Itt már átevezünk az okos szerződések területére, hiszen egy önbeteljesítő folyamat indul el – amennyiben a felek így állapodnak meg. Például a fizetés során automatikusan levonja az egyiküktől az összeget, és átutalja a másiknak, vagy nemteljesítés esetén automatikus felmondást küld, ha úgy lett beállítva.
Elképzelhető az is, hogy nem havi fix összeg kerül beállításra, hanem csak egy fix lakbér, és a rezsit, illetve egyéb költségeket minden hónapban adott időpontig meg kell adnia a bérbeadónak, amely összegek automatikusan hozzáadódnak a levonandó összeghez.
Természetesen ezáltal számos új kérdés előtt nyílik meg az út. Például, ha elektronikus zár van a lakás ajtaján, megvonhatja-e a rendszer a bérlő hozzáférését nemfizetés esetén. Jogilag határterület, mit tehet meg a bérbeadó, pláne egy távoli felek között köttetett szerződés esetén, de technikailag az alkalmazás ezekre mind képes lenne.
A hitelesítés tekintetében az on-screen aláírás teljesen új dolog Magyarországon. Az új ügyvédi törvény már lehetőséget nyújt kommunikációs eszközön történő távoli azonosításra, ami – bizonyos feltételek fennállása esetén – egyenértékű azzal, mintha a felek személyesen jelentek volna meg. Az élő videókonferencia mellett feltétel még, hogy az ügyvéd korábbról ismerje a feleket, korábban azonosítsa őket valahogyan. Ezzel elérhetjük, hogy az alkalmazásban videókonferencián keresztül ügyvédi ellenjegyzéssel tudunk aláírni egy szerződést, úgy, hogy senkinek sem kell elhagynia a munkahelyét vagy otthonát.
Sz.L.: Terveztek még tovább dolgozni a QuickPacten a közeljövőben?
P.L.: Szerintem jelen állapotában, mint eszköz nem hozna nagy profitot. Azonban a startupok lényege pont az, hogy egy idő után a létrehozó kiszálljon belőle – hacsak nem egy világraszóló ötletről van szó, mint mondjuk a Prezi. A cél az, hogy létrehozd egy szolgáltatás működőképes csomagját, amit aztán egy nagyobb cég be tud építeni valamilyen szolgáltatásába. Az üzleti potenciál ebben az volt, hogy lefejlesztjük egy – valószínűleg veszteségesen – működő termékké, és aztán eladjuk egy nagyobb szereplőnek. Úgy gondolom, hogy a vizualizáció, az interaktivitás és az aláírás fejlesztése mellett akár egy nagy jogi szolgáltatót is érdekelhet az ötlet.
A csapat minden tagja más területen dolgozik jelenleg, amivel nagyon elégedett. Fontosnak tartom az ilyen lehetőségekkel kapcsolatban, hogy reálisan lássuk a bennük rejlő potenciált.
El lehet menni az eseményre, kapcsolatokat építeni, bemutatni mennyire innovatív vagy, de nem szabad mindjárt telkeket keresgélni az óceán túlpartján – hacsak nem vagy borzasztóan elhivatott.
R.M.: A QuickPact egy kezdetleges, de alapvetően innovatív és előremutató ötlet. Ugyanakkor át kellett gondolnunk, hogy hogyan fog ez bevételt termelni egy közép-kelet-európai piacon. Vegyünk egy 1-2 milliós szerződést egy kkv-nál: mi az a küszöb, amit még hajlandó kifizetni, és amit még nem ügyvédre költene? Több tanácsadóval folytatott konzultáció után arra jutottunk, hogy ez nagyon maximum 5-10 000 Ft, amire sajnos nem lehet működőképes vállalkozást alapozni.
Visszatérve a versenyre, ez egy játék: ki tud nagyobbat álmodni, és azt megvalósítani. Számunkra a budapesti forduló megnyerésével a befektetett energia már megtérült, úgyhogy teljes mértékben elégedettek vagyunk.
A csapat tagjainak gratulálunk és további sok sikert kívánunk!
