Ahogy a verseknél, úgy a dalszövegeknél is gyakran felmerül a kérdés: pontosan miről is szól az adott mű? Különböző értelmezések mindig is voltak és lesznek, ebben a kétrészes cikkben pedig ismert zenék szövegei mögé próbálunk bepillantani. Az első részben 5+1 angol nyelvű, majd a folytatásban ugyanennyi magyar dalszöveget veszünk górcső alá.
Megoszlanak a vélemények, de egyfajta egyetértés mégis van abban az állításban, hogy a dalszövegek ugyanúgy versek, mint a költészet örökbecsű darabjai. Ennek egyik legjobb igazolása, hogy az irodalmi Nobel-díjat 2016-ban Bob Dylan, az amerikai énekes-dalszerző kapta. Egy – igényes – dalszövegnek ugyanúgy lehetnek vegyes interpretációi, mint egy szépirodalmi költeménynek. Továbbá nem egyszer a háttértörténetük is van annyira érdekes, mint az irodalomkönyvekben összegyűjtött művek esetében. Lássunk erre néhány példát!
1.Purple Haze (The Jimi Hendrix Experience, 1967)
Jimi Hendrix (1942-1970) sokak szerint a valaha élt egyik, ha nem a legjobb gitáros. A zenész első nagysikerű dalainak egyikét gyakran a kábítószerrel kötik össze, mondván: a címben szereplő „lila köd” a különböző szintetikus drogok keltette kábulatra utal. Valójában teljesen más ihlette az 1967-ben az Egyesült Királyság slágerlistáján harmadik helyig jutó dalt. Hendrixet saját elmondása szerint eredetileg „egy tudományos-fantasztikus magazinban olvasott cikk” inspirálta a halálos, bíbor színű fényről. Őt idézve: „A dal egy srácról szól, aki nem tudja, hogy merre tartson az életben. Egy lány elcsavarta a fejét, a fiú pedig nem tudja, hogy ez most jó-e vagy rossz – ennyi az egész. (…) A számnak semmi köze a drogokhoz.
A kulcsmondat a szövegében az, hogy: „that girl put a spell on me!” („Az a lány megbabonázott engem!”) Ezek alapján nem is olyan meglepő a címválasztás, hiszen a magyar köznyelvben is bevett kifejezés a „rózsaszín/lila ködben jár” arra a személyre nézve, aki hirtelen nagyon szerelmes lett.
2. Gimme Shelter (The Rolling Stones, 1969)
A Rolling Stones igazán sajátos darabjának is megvan a maga háttértörténete. Bár a legtöbb számukat a Mick Jagger-Keith Richards páros jegyzi szerzőként, ez a dal teljes egészében Richards munkája. Önéletrajzi írása szerint egy esős délután londoni lakásában ült egyedül, nézte az egyre erősödő vihart és az az elől riadtan futó embereket, közben pengetgette a gitárját, és így született meg a dalszöveg első két sora: „Oh, a storm is threatening, my very life today. If I don’t get some shelter, oh yeah, I’m gonna fade away…” (Szabadon fordítva: „Oh, egy vihar fenyegeti ma az életem. Ha nem találok menedéket, biztosan eltűnök.”) Később a kiforrott szövegben a „vihar” új jelentést nyert.
A kifejezés összefoglalta a zenekar akkori hangulatát és az azt meghatározó körülményeket: gitárosuk, Brian Jones kilépését, majd tragikus halálát, a vietnámi háború vagy a Manson-ügy keltette vitás helyzeteket és a 60-as évek nagy álmainak bukását. Jagger szerint a megénekelt vihar azt is jelenti, hogy a háborútól való félelem mindig jelen van az életünkben.
A női vokált Mary Clayton énekelte fel, akit a visszaemlékezések szerint az éjszaka közepén hívtak el otthonából a stúdióba, ahová ezért pizsamában és hajcsavarókkal a fején érkezett, miközben terhes is volt! (A felvétel annyira jól sikerült, hogy hallani, ahogy Jagger belekiabál a háttérben.) Nem véletlenül választották a Maysles testvérek a Stones 1969-es amerikai turnéját feldolgozó dokumentumfilmhez a Gimme Shelter címet – az alkotásban szerepet kapott az Altamont Free Concert-en történt gyilkoság is, amikor egy fekete bőrű fiatal meghalt a közönség soraiban. Egy legendás dal egy legendás korszak sötét oldaláról.
3. Layla (Derek and the Dominos, 1971)
A brit bluesrock zenekar Layla and Other Assorted Love Songs című albuma címadó dalának egészen különleges eredettörténete van. A dal címében szereplő női név a Layla és Majnun című perzsa mondára utal, melyet 1188/1192 körül jegyzett le Nizami Ganjavi perzsa költő. A történet szerint egy Quays nevű ifjú beleszeret egy Layla nevű lányba, akihez verseket és dalokat kezd írni, és szerelmi tébolya miatt az „őrült” (Majnun) melléknevet kapja. A lány apja azonban nem engedi, hogy a fiatalok összeházasodjanak, Laylát egy gazdag nemesember veszi feleségül, az ifjú pedig a sivatagba szökik, ahol remeteéletbe kezd. Nem sokkal az esküvője után Layla meghal, majd Majnun holttestét is megtalálják, mellette utolsó szerelmes versét egy kőre vésve. A történet a be nem teljesült és viszonzatlan szerelem archetípusának tekinthető, melyet Lord Byron a „Kelet Rómeó és Júliája” -ként aposztrofált.
A dal szerzője, Eric Clapton (1945-) az 1960-as évek végén ismerte meg ezt a legendát, és ebben az időszakban ő is hasonló helyzetben találta magát: reménytelenül szerelmes volt Pattie Boydba, aki ekkor George Harrisonnak, a Beatles gitárosának volt a felesége! (Mellesleg a Beatles Something című dalának is Boyd volt az ihletője.)
A Layla végül közel nyolc perc hosszússággal és minden idők egyik legismertebb nyitó riffjével készült el, a címzett pedig egyből felismerte, hogy a dal neki szól. Az ő történetükben a mondával ellentétben beteljesült a románc: Boyd 1974-ben elvált Harrisontól, 1979-ben feleségül ment Claptonhoz, akitől egy évtizeddel később vált el. Egy későbbi interjúban úgy nyilatkozott, hogy bár mindkét férfit tudta teljes szívéből szeretni, élete nagy szerelme mégis George Harrison volt.
4. Every Breath You Take (The Police, 1983)
Az angol rocktrió, a The Police utolsó nagylemezén jelent meg talán legismertebb daluk – melynek a gitárbevezetőjéről egyesek úgy vélik, hogy Bartók Béla zenéje inspirálta. Az azóta világhírűvé vált slágert mind a mai napig egy őszinte szerelmi vallomásnak tartják a hallgatók, gyakran játsszák például esküvőkön is. A valóság azonban (részben) más: a zenekar énekes-basszusgitárosa, Sting (1951-) elmondása szerint a dalt melankolikus hangulatban, egyfajta összeomlásszerű állapotában írta. Akkoriban Sting első házassága már korántsem volt gondoktól mentes, kezdett eltávolodni akkori feleségétől, Frances Tomelty-től, akitől nem sokkal később, 1984-ben el is vált.
A dalszövegbeli narrátor próbál még valahogy kötődni ahhoz a valakihez, aki nemsokára már nem lesz az övé, egyúttal azonban be is vallja neki ambivalens érzéseit.
A dal tehát elsősorban nem egy szerelmi vallomásnak, hanem sokkal inkább egy belső vívódásnak a lenyomata!
A zeneszám mindig is népszerű volt, hiszen könnyű megjegyezni, lefordítani a szövegét. Az eredeti indítéka viszont teljesen más volt, mint ahogy azt sokan értették akkor és azóta is.
5. Money for Nothing (Dire Straits, 1985)
Az angol zenekar sok díjat elnyerő ötödik stúdióalbumán – mely egyúttal az első CD-kiadású lemezek egyike is volt! – szerepelt ez a dal, amely teljes mértékben egy megtörtént eseten alapul. A szövegíró, egyben a zenekar frontembere, Mark Knopfler épp New Yorkban vásárolt egy háztartási gépeket forgalmazó kiskereskedésben, amikor felfigyelt két bolti alkalmazott beszélgetésére, akik a kiállított tévéken nézték az MTV csatorna zenei műsorát. Knopfler titokban hallgatózva leírta az elhangzottakat, és így született meg a slágerlisták élén végző Money for Nothing dalszövege, benne azokkal a bizonyos amerikai szlengkifejezésekkel (pl.: Now look at them yo-yo’s vagy Lemme tell ya them guys ain’t dumb, stb.). Elég, ha elolvassuk ezt a monológszerű szöveget, és fel is ismerhetjük a szituációt: valaki erős cinizmussal kommentálja, már-már kritizálja a popszakma képviselőit. (Lefordítva a szöveg részleteit: „ezek csak játszanak a gitárjukon a tv-ben, a semmivel is pénzt keresnek és még a nőket is ingyen megkapják…”)
Sokan támadták is a szöveget a politikailag nem teljesen korrekt – egyesek szerint szexista – soraiért, de Knopfler kiállt amellett, hogy a szöveg így igazán autentikus, mondván, hogy egy hétköznapi melósnak sokszor elérhetetlennek tűnik a rocksztáréletforma. Végül még egy érdekesség: az MTV Europe-csatorna stílusosan a Money for Nothing videoklipjével kezdte meg adását sugározni 1987-ben – ha már annyiszor említik az MTV-t a dalban.
+1. Ordinary World (Duran Duran, 1993)
Az 1980-as évekbeli New wave-stílus egyik éllovasának számító Duran Duran együttes, amelyet a Brit pop képviselőjének is tekinthetünk, egy rövidebb kihagyás után visszatért egy komplex albummal az 1990-es évek elején. Ezen a lemezen szerepelt az Ordinary World is. A sokak által sokféleképpen értelmezett dalt a zenekar énekese, Simon Le Bon (1958-) már a 80-as évek végén megírta két másik művel együtt, egy nagyon közeli barátjának halála után. Ekképpen érthetőbb is, hogy miért szerepel például a „Where is my friend when I need you most? Gone away” sor a dalban. („Hol van az én barátom, amikor a leginkább szükségem volna Rád? Már elment.) A szöveg tökéletesen bemutatja az elválással és az elengedéssel járó fájdalom és szomorúság vegyesen kavargó érzéseit, melyhez némi halvány remény társul – ez persze a zene érdeme is, nem csak a szövegé. De emellett más, nehéz élethelyzetek által okozott érzelmek leírására is teljesen alkalmas. Mindenképp egy időtálló alkotást kapott vele a közönség.
Akinek felkeltette az érdeklődését a cikk, és szeretne hasonló történetekről, érdekességekről többet megtudni, annak jó szívvel ajánlom a Polyphonic és a Professor of Rock nevű YouTube-csatornákat.
Jimi Hendrix, Nulláról indulva, ford.: Pritz Péter, Helikon Kiadó, 2014.
