A szerb popkultúra legvitatottabb alakja kétségkívül a „turbofolk koronázatlan királynője”, Svetlana „Ceca” Ražnatović. Habár a „nemzet csalogányának” története szorosan egybefonódik az ország életét átszövő szerb maffiával, egy 2015-ös felmérés szerint Ceca a szerb fiatalok egyik legnagyobb példaképe.
Noha Szerbia határos hazánkkal, Kelebiától délre egy teljesen más világ tárul elénk. Az egykori jugoszláv tagállam neve gyűjtőfogalom lehetne mindarról, amit a Balkán-félszigetről gondolunk. Van itt minden, ami „kell”: mindent átszövő korrupció, burek, csevapcsicsa és gyűlölet olyan népek irányába, amelyekkel kölcsönös érthetőségi szintig megegyezik az ország hivatalos nyelve. Kigyúrt, öregedő maffiózók és meglepően szép barátnőik, általában feltöltött ajkú, keblű énekesnők. Svetlana „Ceca” Ražnatović is ez utóbbi kategóriába sorolható. Az énekesnő a pop-folk és a turbofolk műfajban tevékenykedik, melyek a balkáni népzene és az amerikai popzene bizarr keverékei. Cecának több mint egymillió feliratkozója van a YouTube-csatornáján, egymillióan követik a Facebook-oldalán, több mint 1 millió Instagram-követője, és eddig tizenhat kiadott albuma jelent meg.
Svetlana 1973. június 14-én született a dél-szerbiai Žitorađában, Slobodan és Mira Veličković gyermekeként. A fiatal lány tízéves korától kezdve énekelt a helyi esküvőkön és kocsmákban, tehetségét egy montenegrói családi nyaraláson fedezte fel Mirko Kodić szakmabeli 1986-ban. A zenész meglátta Cecában a lehetőséget, olyannyira, hogy segítségével az alig tizenöt éves lány önálló albumot adott ki Cvetak zanovetak (Zsémbelődő virág) néven, és még abban az évben megnyerte az Ilidžai Népdalfesztivált, mellyel Balkán-szerte ismert lett. Egy évre rá újabb albuma jelent meg, a Ludo srce (Őrült szív), és Jugoszlávia-szerte adott koncertet.
Karrierjét az 1991-ben kitörő délszláv háború sem tudta megfékezni. Büszke szerbként bejárta a boszniai és a horvátországi szerb diaszpórákat, ezzel is tartva a lelket az új államrend ellen felkelő szerbekben. Nacionalizmusa miatt Szerbiában hatalmas népszerűségre tett szert, ám a népe brutalitásától szenvedő szomszéd országokban már kevésbé, Horvátország például nemtetszését az énekesnőnek az ország területéről való kitiltásában (persona non grata) fejezte ki. Ám ez a barátságtalan lépés mindössze gúnyos fintorokat váltott ki az énekesnőből:
„Ha tudom, hogy horvát fiatalok fogják hallgatni a dalaimat, sosem kezdek el énekelni.” – nyilatkozta.
1994-ben Cecának már kapcsolatba került az alvilággal, randevúzott Dejan Marjanovićtyal (egészen a férfi meggyilkolásáig). A háború, mely több mint egymillió ember életét tette tönkre, Ceca számára meghozta a szerelmet; 1995-ben megismerkedett élete szerelmével, a „mindössze” huszonegy évvel idősebb Željko Ražnatovićtyal. Habár korábban Európa-szerte körözött bűnöző volt, Ražnatović a Szerb Önkéntes Gárda elnevezésű szabadcsapata által vált hírhedté, mellyel a délszláv háború alatt végzett etnikai tisztogatást a horvát-, bosnyák- és magyarlakta területeken. Máig ismeretlen a módszer, amellyel az Arkanként elhíresült negyvenhárom éves „fiatalember” elcsábította a pop-folk huszonkét éves, ragyogó csillagát, de kétségkívül hatásos volt; öt hónap együttélés után egybekelt az ifjú pár. Az esküvőt – melyet a média csak a „szerb tündérmeseként” emlegetett – közvetítette a helyi televízió is (de követte a BBC és a CNN is), így a köznép is úgy érezhette, részese ennek a varázslatos pillanatnak. A pár megtestesítette az akkori szerb nacionalista mentalitást, az emberek rajongtak értük. 1996-ban fiuk született, Veljko, aki jelenleg bokszolóként keresi kenyerét, 1998-ban pedig lányuk, Anastasija, akiből modell és énekes lett (dalait anyja zenekiadója, a Ceca Music adja ki).
Ceca és Arkan mondhatni a királyi pár funkcióját töltötte be az országban (ez nem túlzás, még koronát is viseltek az esküvőjükön), melyet a később szintén háborús bűnösnek nyilvánított Slobodan Milošević vezetett. Arkan az Obilić futballcsapat tulajdonosa lett, amely rögtön bajnok lett Szerbiában. (Ugyan ki merne győzni a szerb alvilág egyik vezetőjének csapata ellen?) A házaspár bizonyítottan jó kapcsolatot ápolt a zimonyi klánnal, mely Szerbia egyik legnagyobb maffiaszervezete volt. A párt félelemmel vegyes tisztelet övezte, Cecáról a bulvárlapok csak jókat írtak, úgy látszott, semmi sem törheti meg az idillt. Ám Arkan elkezdett távolodni Miloševićtől, akivel eddig jó viszonyt ápolt, és a reformista Zoran Djindjićhez közeledett, aki Milošević legnagyobb ellenfelének számított. 2000. január 15-én – valószínűleg Milošević parancsára – ismeretlen fegyveresek a belgrádi Intercontinentalban lelőtték Arkant, aki állítólag Ceca karjaiban halt meg. Ceca – ahogyan az egy jó özvegytől elvárható – tizenöt hónapig gyászolta. „Egy részem meghalt aznap. Mindig szeretni fogom őt, és csakis őt, ezt biztosan tudom…” – nyilatkozta 2001 áprilisában, amikor először lépett nyilvánosság elé. Arkan halálával Ceca ölébe hullott férje birodalma.
Miután 2000 októberében lemondatta és a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elé állíttatta Slobodan Miloševićet, Zoran Đinđić lett Szerbia miniszterelnöke. Az új kormányfő stabilitást, fejlődést és a szervezett bűnözés visszaszorítását ígérte, ám 2003. március 12-én meggyilkolták, mellyel a Milorad Luković, ragadványnevén „Legija” által vezetett zimonyi klánt vádolták. A rendőrség szerint Ceca bújtatta Legiját, és részt vett a merénylet kitervelésében, ezért házkutatást tartottak nála. A házkutatás során huszonegy különféle gyártmányú és kaliberű géppisztolyt, több zsáknyi lőszert (pont olyat, amilyennel Đinđićet megölték), távcsöves célzóberendezést, lézeres távolságmérőt és hangtompítót találtak a művésznő villájában, melyekre nem volt engedélye. Ceca körülbelül négy hónapot töltött börtönben, amely állítása szerint megtörte lelkileg. Végül hazaengedték, hogy a gyermekeivel lehessen.
2011-ben Cecát és a húgát, Lidiját nyolc év nyomozás után bíróság elé állították, ugyanis kiderült, hogy 2000 és 2003 között az Obilić fociklub elnökeként húga segítségével tíz focijátékost (köztük húga férjét, Predrag Ocokoljićot) adott el különböző csapatoknak, és ellopott több mint kétmillió euró adózatlan átigazolási pénzt, emellett megint csak találtak nála tizenegy engedély nélküli fegyvert.
Ceca végül vádalkuval nyolc hónapos házi őrizetet kapott, és nővérével fejenként 1,5 millió euró befizetésére kötelezték; az engedély nélküli fegyvertartásért pedig már meg sem büntették, hiszen az előzőből sem tanult.
Sokakat felháborított az enyhe ítélet, hiszen a Ceca által elkövetett hivatali visszaélés büntetési tétele 2–12 év közötti szabadságvesztés Szerbiában.
2016-ban Jelena Karleuša énekesnő beperelte Cecát szerelme, Zoran Davidović Ćanda alvilági szereplő meggyilkolásának kiterveléséért, de 2019-ben kibékültek egy mediáció során. Mindazonáltal viszonyuk továbbra sem felhőtlen, Karleuša Nanogicának nevezi nyilatkozataiban, utalva a nyomkövetőre, mely sokáig Ceca lábán ékeskedett.
Az énekesnő ugyan Szerbia egyik legvitatottabb megítélésű celebje, népszerűsége mégis mindmáig töretlen. Cecának hatalmas szerepe volt abban, hogy országa működésének minden területét máig megbénítja a maffia és a korrupció. Habár korántsem ő az egyetlen maffiakapcsolatokkal rendelkező énekesnő Szerbiában, kiemelkedik, hiszen az övé a leghosszabb bűnlajstrom mind közül. A kérdés, hogy mindezek után hogyan lehet a szerb nemzet „caricája” (császárnője), máig megválaszolatlan.
Források: x
Ceca VS Karleuša: Kako je počelo najveći estradni rat? Pero Jovović, nova.rs, 2016
Ceca volt a főnök, BETA, magyarszo.rs, 2012
