A család jelentése nem csak abban áll, hogy anya, apa, gyermek, valójában ez a fogalom ennél sokkal több és összetettebb tartalommal bír. A gyermek személyiségét, egészséges felnőtté válását valószínűleg nem a Facebookon, Instagramon gyűjtött lájkok száma fogja meghatározni, sokkal inkább a törődés, a befektetett energia, maga a szeretet.
Tagadhatatlan a család különleges szerepe az életünkben. A hagyományos családmodell anyából, apából és legalább egy gyermekből áll, de ez a modell napjainkban egyre inkább átalakulóban van. Úgy vélem, a szó meghatározásánál nem az számít, hogy a hagyományos családmodellről beszélünk-e vagy sem, sokkal inkább az, hogy számunkra mi tölti meg értelemmel ezt a szót. A család sokak számára az összetartozást, boldogságot, örömöt, nyugalmat, megértést, anyagi és érzelmi biztonságot jelenti. Az egyes országokban bár nagyon eltérő a kultúra, a társadalmi berendezkedés, a mindennapi élethez szükséges feltételek és az életkörülmények, ugyanakkor a családi kötelék, az érzelmi viszonyulás ugyanolyan erős.
A család egysége, épsége talán a gyermek számára a legmeghatározóbb. Gyermek mindenki, aki nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, számukra elengedhetetlen, hogy legyen egy olyan közeg, melyben otthon érezhetik magukat, ami támaszt nyújt. Az idén 31 éves Gyermekjogi Egyezmény – melynek Magyarország is részese – tartalmazza a gyermekeket megillető jogokat. Rögzíti többek között az élethez, életben maradáshoz, fejlődéshez, véleménynyilvánítás szabadságához való jogot. Gondoskodik továbbá arról, hogy a gyermeket – ha csak ez nem ellentétes érdekével – ne lehessen szüleitől akarata ellenére elszakítani. Továbbá kimondja, hogy az államnak meg kell akadályoznia a gyermek Magyarországról történő jogtalan elvitelét, így például, azt hogy az egyik szülő a másik szülő engedélye nélkül külföldre vihesse a kiskorút.
Az Egyezményt egyedül az Amerikai Egyesült Államok nem ratifikálta, így rengeteg gyereknek esélye sincs, hogy jogait érvényesítse, azokat a jogokat, melyek számunkra oly természetesek, hogy sokszor elfelejtjük értékelni, sokszor nem becsüljük meg eléggé őket. A gyermek jogainak, testi, lelki fejlődésének érvényesülése a mindennapokban leginkább a család, a szülők hozzáállásán, igyekezetén múlik. Hazánkban elterjedt szólás, hogy „Az alma nem esik messze a fájától”, illetve „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.” Ezek a frazémák nagyon sokat mondanak, hiszen, ha belegondolunk ezek is a családi mintákhoz, kötelékhez kapcsolódnak.
Az életünk korai szakasza későbbi, felnőtt létünk éltető talaja lesz. A gyermekkorban látott mintákból, tapasztalatokból, érzelmi közegből építjük fel jövőnket. Legnagyobb hatása és így talán felelőssége is a szülőknek van. Közhely, de mindannyian azt hozzuk, amit otthon láttunk, még akkor is, ha megfogadjuk, soha nem fogunk hasonlítani szüleinkre.
A múlt, a gyermekkor egyszerűen az ember jellemfejlődésének leglényegesebb szakasza.
Úgy gondolom, a szerető légkör megteremtésén túl a legfontosabb eszköze a jó szülő-gyermek kapcsolatnak, a család egysége kialakításának a kommunikáció. A személyes kommunikáció, a minőségi időtöltés, mikor a gyermek azt érzi, csak vele foglalkoznak. Tisztában vagyok vele, hogy egy felgyorsult világban élünk, hogy okoseszközök tömkelege vesz körül minket, hogy már a legkisebbek számára is fellelhető tévéműsor, és más interaktív eszközök, de szerető légkör és megfelelő kommunikáció nélkül nem megy, nem lesz egység, nem lesz meg az érzelmi biztonság. A megfelelő kulturális, morális, érzelmi feltételek hiányában a gyermek maga keres követendő ideálokat, cselekedeteit gyakran másoktól ellesett eszmék, ösztönös életérzések irányítják, ezek a gyerekek nagy eséllyel kívülállóvá válnak, a társadalom peremére kerülnek.
A Gyermekjogi Egyezmény lehetőséget teremt a családban nevelkedés és élés jogához, hogy minden gyermek tartozzon valakihez. Ezt segíti az örökbefogadás intézménye is, mely egyrészt lehetőséget ad azoknak a nőknek, illetve a férfiaknak, akik szülőkké szeretnének válni, másrészt esélyt ad az örökbefogadott gyermek számára, hogy egészséges, szeretetteljes légkörben nevelkedjen, így nem kell – akár tizennyolc éves koráig – nevelőszülőknél, intézetben lennie. Az örökbefogadás egy hosszadalmas, és bonyolult eljárás, melynek keretében vizsgálják például a szülők pszichés állapotát, környezettanulmányt készítenek lakóhelyükről, továbbá szaktanácsadáson, illetve oktatáson is részt kell venniük. Lehetőséget teremt ez az intézmény rengeteg ember számára. Esélyt ad, hiszen ezek a gyermekek örökbefogadás nélkül a magányosság, elhagyatottság, kirekesztettség érzésével magukra maradnának. Mind más és más okból válnak örökbefogadhatóvá, de ez nem jelenti azt, illetve nem is szabad azt jelentenie, hogy őket ne illetnék meg ugyanazok a gyermekjogok. Velük és általuk ugyanúgy megteremthető a szeretetteljes család.
A világon minden gyermek nemtől, bőrszíntől, vallási hovatartozástól függetlenül megérdemel egy esélyt, hogy tartozzon valahova, hogy legyen egy szeretetet adó, támaszt nyújtó biztonságos közeg, amiből később tud építkezni. Nem túlzó a kijelentés, hogy azt a mintát adjuk majd tovább, amit gyermekkorunkból hozunk. Szülőként valószínűleg felmerül a kérdés, honnan tudom, hogy jól csináltam? Nos, pozitív visszajelzés lehet, ha látjuk, hogy gyermekünk felnőttként egy ép és egész ember, aki tudja, bármit hozzon is az élet, a családja, a szülei azok az emberek, akikre mindig számíthat, akik az idő múlásával is támaszt nyújtanak. Valljuk csak be, attól, hogy betöltöttük a tizennyolcadik életévet még sokáig, talán bizonyos értelemben örökké gyermekek maradunk.
Források: x
A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény
