A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés 1929-ben című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában a nyár nagy dobása volt. Attól függetlenül, hogy a tárlatot már nem lehet megtekinteni, sok mindent lehet tanulni a szürrealista mozgalomról az akkor készült műveken keresztül.
A kiállítás a párizsi Pompidou Központtal együttműködésben került megrendezésre. A képek, grafikák, festmények, szobrok és filmek mellett nagy hangsúlyt fektettek a szürrealizmus, mint művészeti ágakon átívelő irányzat bemutatására is. Az odalátogatók láthatták Salvador Dalí, Max Ernst, Joan Miró, Yves Tanguy, René Magritte, Pablo Picasso és Alberto Giacometti műveinek egyes darabjait is. A kurátorok az új irányzat megszületésére, kialakulására helyezték a hangsúlyt.
A szürrealizmus a XX. század elején szép lassan alakult ki mind az irodalom, mind a képzőművészet terén választ adva a korabeli politikai, kulturális és szellemi válságra, a dadaista irányzattal karöltve, majd azt továbbgondolva és jóval szélesebb rétegeket megszólítva. A szürrealizmus szó elsőként a francia költő, Appolinaire 1917-ben kiadott Theiresziasz című drámájának műfaji meghatározásaként jelent meg. Az irányzat képviselői nagy jelentőséget tanúsítottak az álmoknak, az egyéni szimbólumoknak és a különböző impulzusoknak.
A mozgalom vezéregyénisége André Breton, francia költő és író volt, aki 1919-ben megalapította a kor nagy művészeit tömörítő Littérature című folyóiratot, melyben publikálta az I. szürrealista kiáltványt is. Ebben fejtette ki, hogy:
„A Szürrealizmus a léleknek olyan zavartalan működése, melynek célja szóban, írásban vagy bármi más módon kifejezni a gondolkodás valódi működését. Tollba mondott gondolat, függetlenül az érintett bármiféle ellenőrzésétől s minden esztétikai vagy erkölcsi törekvéstől”.
A folyóirat a mozgalom egész ideje alatt az alkotók fő szócsöve volt. Ebből is több kiadást megcsodálhattak a kiállításra látogatók.
A kezdeti sikerek után azonban 1929-ben az új irányzat válsága következett. A kiállítás nagy részét is ennek az időszaknak a bemutatása töltötte ki. A kettészakadásban nagy része volt a Le Grand Jeu, vagyis A Nagy Játék nevű csoportnak, melynek vezetője a cseh származású Josef Sima. A válságot részben a kommunizmus idézte elő, ugyanis a művészek között voltak, akik támogatták a rendszert, és a pártba belépve próbáltak tenni a hazáért, azonban hamarosan kitiltották őket a politikai életből.
Ebben az évben tűnt fel Salvador Dalí, katalán művész, akiről kijelenthető, hogy a mai napig az egyik legismertebb alakjaként maradt fenn ennek a kornak. Neve a Louis Bunuellel közösen készített Andalúziai kutya című filmnek köszönhetően vált ismertté, ami a szürrealista irányzat első mozgóképe volt, melyből szintén vetítettek részleteket a kiállítás során.
Az említett eseményeket követve azonban az irányzat újabb felemelkedése következett. A világ egyre több pontján kezdték megismerni ezt az új stílust, már New Yorkban is kiállításokat rendeztek az ikonikus művekből, és további folyóiratok hirdették az álmok és látomások képi megjelenítését.
A szürrealizmus a mai napig az egyik legérdekesebb és legrejtélyesebb stílusirányzat, ami az utóbbi években újra felkapott lett. A Magyar Nemzeti Galéria is igyekszik lépést tartani a műkedvelők igényeivel és a tavalyi Frida Kahlo kiállítás után elhozták a szürrealizmus főbb képviselőit is Magyarországra. Kíváncsian várjuk a folytatást!
