Vajon a forró tea tényleg segít megelőzni a koronavírust? Budapestet vesztegzár alá fogja vonni a kormány? Napjainkban rohamos ütemben árasztják el az internetet hihetetlenebbnél hihetetlenebb hírek. De mi is az álhír, és hogyan ismerhetjük fel? Hogyan próbálják világszerte visszaszorítani térhódítását? Mai cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
Mi az álhír?
Az álhír fogalmára nem alakult még ki általánosan elfogadott definíció. Nagyjából úgy lehetne a jelenséget összefoglalni, hogy az álhír (fake news) olyan cikk vagy hír (akár a közösségi médiában terjedő), ami hamis, nem bizonyított információkra épül, és célja emberek nagyobb csoportjának félrevezetése.
A mögötte álló motiváció sokféle lehet, a leggyakoribbak közé tartozik a politikai propaganda terjesztése, pánikkeltés a lakosság körében, vagy például gazdasági előny szerzése egy valótlanul beállított termék által (pl. „tanuljon meg 8 óra alatt bármilyen idegen nyelven”).
A történelem során mindig megjelentek különböző formái a fake news gyártásának, de az utóbbi években a jelenség igencsak elharapódzott. Ennek oka arra vezethető vissza, hogy az online újságírás szerepe jelentősen megnövekedett, a hírportáloknak mindig friss és naprakész információkat kell közölniük, hiszen ha ők nem írják meg, akkor megírja más, és azt fogják sokan olvasni.
Újságírói körökben egyébként alapvető elvárás lenne, hogy legalább két forrásból legyen megerősítve egy információ hitelessége, de ebben a hírversenyben ez az elvárás erodálódni látszik.
A fake news az irodalomban
Az irodalomban is többen foglalkoztak már a témával, köztük Umberto Eco A prágai temető című művében. Készített is egy három kritériumból álló listát, aminek teljesítésével fake newsunk célt fog érni olvasóinknál:
1. Az írásunkban szereplő jelentéktelen tények legyenek igazak, ezzel is megalapozva szavahihetőségünket.
2. Az általunk kitalált részek legyenek kellően figyelemfelkeltők, de azért ne annyira, hogy ne lehessen elhinni őket.
3. A harmadik, talán a legfontosabb szempont, hogy olyat mondjunk az embereknek, amit szeretnének elhinni.
Hazánk jogi szabályozása
Magyarországon a rémhírterjesztés és a közveszéllyel való fenyegetés büntetendő. A rémhírterjesztés tényállási elemeit az valósítja meg, aki: közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére.
A közveszéllyel való fenyegetés esetén pedig az elkövető azt állítja, illetve azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget. A rémhírterjesztésért kiszabható maximális büntetési tétel három évig terjedő szabadságvesztés, míg az utóbbi bűncselekmény esetében akár az öt évet is elérheti a büntetés, ha súlyosan megzavarta a köznyugalmat a fenyegetés.
Az utóbbi hetekben a lakosság nagy részéhez elért az az álhír, hogy Budapestet le fogja zárni a kormány, de mint kiderült, az információnak nem volt valóságalapja, és a hírt terjesztő bloggert közveszéllyel való fenyegetés vádjával hallgatták ki.
Az álhírekkel kapcsolatban megszólalt Varga Judit, igazságügyi miniszter is. Szerinte a magyar jogi szabályozást szigorítani kéne, az általa javasolt jogszabályszöveg a következő:
„Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Itt többletként jelentkezik az a tényállási elem, miszerint a védekezés gátlásában való részvétel is büntetendő különleges jogrend idején, illetve a rémhírterjesztésért kiszabható maximális szabadságvesztés három évről öt évre módosulna.
Politikai kacsák a koronavírussal kapcsolatban
Jelenleg világszerte több kormány terjeszt olyan politikai álhíreket, melyekkel gyengíteni kívánják ellenfeleik pozícióit, illetve sok esetben manipulálni szeretnék a másik állam állampolgárait.
Ebben a tevékenységben Oroszország élen jár: angol, francia, német és spanyol nyelven terjeszt gyakran egymásnak teljesen ellentmondó híreket. Több országról, köztük Amerikáról, Kínáról és az Egyesült Királyságról állították, hogy ők vettették be biológiai fegyverként a vírust.
Más forrásokban az az információ is feltűnt, hogy a bevándorlók miatt alakult ki a világjárvány, illetve amerikai katonák cipelték be magukkal Kínába. Orosz dezinformátorok azt is híresztelték, hogy Peter Pellegrini, Szlovákia előző miniszterelnöke is elkapta a betegséget, és egy brüsszeli csúcstalálkozó keretében számos más európai vezetőt is megfertőzött vele.
Az Európai Unió védekezési potenciáljának gyengítése céljából azt is sikerült elhíresztelni, hogy a járvány nem is létezik, csupán az embereket próbálják becsapni vele. Egyébként az Unió maga is szót emelt az álhírekkel kapcsolatban. Szerintük ugyanis téves az az állítás, miszerint az EU nem vesz részt a védekezésben, az igazság az, hogy jelentős anyagi forrásokkal támogatja azokat a kutatásokat, amelyek az ellenszeren, illetve védőoltás előállításán dolgoznak. Ezenkívül az EU már a vírus utánra is gondol, hosszabb távú terveket dolgoztak ki a gazdaság helyreállítására a vírus lecsengését követően.
Az antiszemita állítások is felütötték fejüket több ország sajtójában. Akárcsak annak idején a pestisjárvány során, most is megjelentek olyan elméletek, hogy a zsidók okozták a katasztrófát. Szélsőséges nézetek szerint a zsidók célja, hogy a járványt követően kirobbanó gazdasági válság közepén irányításuk alá vonják a pénzügyi szektort, és meggazdagodjanak általa. Törökországban egy tévéműsorban szó szerint elhangzott a következő mondat:
„A zsidók és a cionisták fejlesztették ki ezt az újfajta vírust, hogy biológiai fegyverként vessék be, akár a madárinfluenzát. Ezzel akarják a maguk képére formálni a világot, országokat elfoglalni, és semlegesíteni a világ lakosságát.”
Irán szerint Izrael ellenük hozta létre a vírust vegyi fegyver gyanánt. A Kínából és Iránból érkező álhíreket az oroszok előszeretettel veszik át, hiszen a tévesen terjedő információk száma anélkül nő, hogy abban nekik felelősségük lenne.
Megelőzés
Tekintve, hogy a hírek többsége a közösségi médiában terjed, az Európai Unió felszólított több multinacionális céget (pl. Facebook, Twitter, Google, Microsoft), hogy igyekezzenek visszaszorítani ezeknek a híreknek a terjedését. Erre a célra a Google 6,4 millió dollárt különített el. Mind gépi, mind pedig emberi munkaerővel igyekszenek kiszűrni az efféle híreket, illetve támogatják azokat az oldalakat, amik ezzel foglalkoznak (Full Fact, maltida.es).
A Facebook felajánlotta a WHO-nak, hogy annyi hirdetési felületet biztosít számára, amennyire csak szüksége van az egészségügyi világszervezetnek. Sokan még így sem elégedettek a közösségi oldalak mechanizmusaival, hiszen akár ha rövid idő is, ameddig elérhetőek a téves információkat tartalmazó cikkek, elég lehet ahhoz, hogy azok emberéletekben kárt tegyenek.
Futótűzként terjedt az a feltevés is, hogy megállapíthatjuk saját magunknál is, hogy fertőzöttek vagyunk-e koronavírussal. A hír szerzője szerint elegendő tíz másodpercig bent tartanunk a levegőt, és amennyiben ez sikerül, nem kaptuk el. Amellett, hogy a módszer teljesen alkalmatlan, hiszen jelenleg csupán a laboratóriumi vizsgálat állapíthatja meg a betegség jelenlétét szervezetünkben, veszélyes is.
Ha az emberek öndiagnózist próbálnak felállítani, nagy a kockázata annak, hogy a valóban beteg polgárok nem fognak orvoshoz fordulni, illetve a téves diagnosztika miatt egészségügyi erőforrásokat tévesen egészségesekre fordítanak.
Hogyan ismerhetjük fel az álhíreket?
Bár a hamis gyógymódokra vonatkozó álhírek kiszűrése sokkal egyszerűbb, mint a politikai kacsáké, mégis érdemes mindkettőre odafigyelnünk. Az állítólagos hírek leggyakrabban a közösségi médiában terjednek, névtelen forrásra vagy esetleg orvosok egy csoportjára való hivatkozással (pl. „kanadai orvosok megállapították…”).
Azoknak a híreknek érdemes hinni, amelyeket kifejezetten egy neves orvos, például egy ország tisztifőorvosa vagy a WHO tesz közzé. Az álhírek gyártói gyakran végeznek kontármunkát, nem figyelnek a megadott adatok helyességére. Ha gyanakszunk arra, hogy amit olvasunk, hazugság, nem árt a visszakövethető adatokat ellenőrizni.
Ezenkívül számos weboldal foglalkozik az álhírek kiszűrésével (politifact.com, bbc.com/news/reality-check, factcheck.org/), amelyeken könnyen utánanézhetünk, hogy az olvasott hírről kiderült-e esetleg, hogy csak kitaláció.
Arra kérnénk mindenkit, hogy amennyiben nem biztos egy hír megbízhatóságában, inkább ne ossza meg másokkal. Ahogy Peter Stano, az Európai Bizottság szóvivője fogalmazott, aki ilyen típusú híreket terjeszt, emberéletekkel játszik.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
Varga Judit Facebook bejegyzése
A Bűntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény
