Mindenkinek megvan a maga zenéje, mely köré történetet sző, mely egy életszakasz eseményeit hordozza, meséli el és melyet ennek okán többször végighallgat, úgy, mintha sohasem lehetne betelni vele. A korszakok változásaihoz a zenehallgatás és -fogyasztás is hozzásimult, kialakítva ezzel saját evolúcióját. A cikksorozat első része a fejlődéstörténet technikai előrelépéseit kívánja bemutatni.
A zenéről
Természetessé vált napjainkra, hogy ha valahová megyünk, akármit végzünk vagy bárhol is tartózkodunk épp, ott a zene valamilyen formában jelen van, körülölel, átkarol. Szinte már elképzelhetetlennek számít a zeneszó hiánya, érezzük az elmaradását és a nemlétét. Beleszületünk ebbe az állapotba, ez lesz az egyetlen érzet, melyet tapasztalunk, és megismerünk, amely végül létezhet számunkra. Azonban elgondolkodtató az a kérdéskör, hogy vajon miért, miként lett a muzsika megjelenése ennyire nyilvánvaló és nélkülözhetetlen életünkben?
A zene az egyetlen világnyelv, melyet bármilyen különbség ellenére, mindenki ért és megért. A dal a kapocs az Egyén és a Mindenség között. A zene hagyja, hogy hallgatója, szerzője vagy játékosa befurakodjon a hangjegyek közti rés mélyedéseibe, hogy ott a belsőt megmarkolja. Időt ad dallamvonala ívén az ujjak végigfuttatásának, hogy kitapintható és végigcirógatható legyen minden, ami csak érzelmet vált ki. Ez örök és állandó volt és lesz mindig is.
Ahogyan Márai Sándor is fogalmaz Füves könyvében:
„A zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölködni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani. Megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk. A gyönyörűségben, melyet a zene ad, a halálvágy kéjes megsemmisülésének beteg érzései hullámoznak. A zene támadás. Zene nélkül sokkal szegényebb az élet.”
Így tehát a zene az egyedüli univerzális érték, mely megalapozza és felerősíti a tartozásérzetet, a megértést és a megértettséget. Egy ajándék, mely a nyelveken egyformán cseng. Más fogalmi meghatározást és kötöttséget nem tűr és nem visel, ezáltal lesz mindenkié egyenlően és egyformán.
A technikai evolúció: a hangutánzástól a modern elképzelésekig
A zene szinte egyidős az emberiséggel. Már őseink életében is fontos szerepet töltött be, hiszen egyes források szerint hamarabb kezdtünk el énekelni és zenélni, mint épkézláb mondatokat formálni. Az egyik legrégebbi hangszer, amit találtak egy 43.000-82.000 éves fuvola. A talált fuvolát a neandervölgyiek készíthették, tehát nem is homo sapiensi magatartás a muzsika szeretete, hanem az egész homo fajra kiterjed a zenei viselkedés. A zenélés feltehetőleg a természetben hallható állathangok utánzásából vagy a munkafolyamatok ritmusából alakult ki, hiszen a fáradtságos munka közben gyorsabban repült az idő egy dal társaságában. A korabeli zenék nyilvánvalóan közel sem hasonlítanak a 21. század megszokott ritmusaihoz. Az ősi „zeneművek” jellemzően morgásból és tárgyak püföléséből építkeztek. Mai füllel ezt a legnagyobb jóindulattal sem neveznénk zenének, legfeljebb zajongásnak vagy zsivajnak. Hosszú évszázadokba telt, míg a mindenféle rendszert mellőző, rímtelen és ritmustalan hangzavarból kifejlődött az, amit ma zenének hívhatunk.
A 18. században lángra kapó ipari forradalom az élet valamennyi területét felforgatta. A találmányok és technológiai újítások soha nem látott fejlődést és a lehetőségek végtelen tárházát teremtették meg. Kétségtelen, hogy a zenehallgatás is ez idő tájt vett teljes fordulatot, hiszen a zene rögzítését megvalósító eszközök megjelenésével a zene élvezete már nem kívánt meg fizikai jelenlétet. Habár korábban is voltak próbálkozások a zene rögzítésére és visszajátszására, az igazi áttörést a fonográf 1877-es megjelenése hozta el. A fonográf eredményei a tipikus, 3 percnyi popslágerek lettek. Thomas Edison a telefon működési elvéhez hasonló tervekkel próbálkozott, míg egyik alkalommal rögzítette, majd visszajátszotta saját hangját. Az eszköz tesztelésekor Edison a Mary had a little lamb kezdetű gyermekdalt énekelte fel a kézikar, tölcsér, acéltű és egy forgó henger segítségével funkcionáló eszközre. A találmány kezdeti verziója csupán néhány szó megörökítésére volt alkalmas, a rögzített anyagot egyetlenegyszer lehetett meghallgatni és a hangminőség is hagyott némi kívánnivalót maga után. Az viszont kétségtelen tény, hogy a fonográf kikövezte az utat a zeneipar további fejlődése számára.
Az előrelépés következő hullámát a gramofon jelentette, melynek prototípusa Alexander Graham Bell nevét dicséri, noha tökéletesítése Emilie Berlinerhez fűződik. A gramofon több tekintetben is újítást hozott: a fonográf esetében megszokott, hengerekre való rögzítés helyett megindult a hangok lemezen való tárolása. Az új módszer sikeresnek bizonyult, ugyanis a korongok jóval helytakarékosabbak voltak a hengereknél, és a sokszorosításuk is egyszerűbben valósulhatott meg. Nem csoda tehát, hogy ebben az időszakban kezdődött meg a hanglemezek tömeggyártása, egyebek mellett a bakelit lemezeké is. A lemezeket először egy öt hüvelykes, majd egy hét hüvelykes, egy tíz hüvelykes és végül egy tizenkét hüvelykes változatban adták ki 1903-ban. (1 hüvelyk=25,4 mm)
Az 1900-as évek az első tömegmédium megszületését eredményezték, így a század legjelentősebb találmányai közé joggal sorolhatjuk a rádiót. Az első rádióműsort 1914-ben, Belgiumban sugározták. Kezdetben élő koncerteket közvetítettek, ezek helyét azonban hamarosan a rögzített felvételek lejátszása vette át. A rádiók otthoni, privát célra való vásárlása azonban csak később, a 20-as években indult meg. A lakosságot valósággal elvarázsolta a rádióhullámok nyújtotta szórakozás és az információkról első kézből való értesülés. Az emberi hang – kezdetben jórészt férfi által megszólaltatott – és a változatos zenei felhozatal lenyűgözőnek hatott, így a 20-as évek végére Japántól kezdve, Norvégián át, de még a Szovjetunióban is hódítottak a rádióközvetítések.
Óriási újítást hozott a zenehallgatás evolúciójában a magnókazetta, melynek 1962-es megjelenésével a zene hordozhatósága, mozgathatósága valósult meg. Jelentősége abban áll, hogy a zenehallgatás megreformálásán túl az emberek közötti interakciókat is átalakította. A kazetta megjelenése lehetőséget adott arra, hogy amatőr zenészek viszonylag olcsón rögzítsék és népszerűsítsék kezdeti szárnypróbálgatásaikat. A zenék megoszthatóságának köszönhetően a magnóhallgatás a társasági élet egy meghatározó jellemzőjévé vált. Végül pedig a lejátszók hamarosan az autók nélkülözhetetlen kellékévé váltak, így a kor slágerei közlekedés közben is hallhatóak, hallgathatóak voltak. Valójában azonban sokkal több mindent nyújtott a világnak ez az eszköz, mint szórakozást és a zene élvezetét. A kazettákon nemcsak zeneszámokat rögzítettek, gyakran oktatási célokra vagy politikai ideológiák terjesztésére is használták őket, sőt ez tette lehetővé a katonák számára, hogy hazaüzenjenek otthon maradt szeretteiknek. Ugyanakkor fontos említést tenni a kazetták negatív oldaláról is, ugyanis az illegális sokszorosítás is ez idő tájt vált elterjedtté.
A 80-as évek vége felé közeledve a digitális fejlődés hatására a kazetták veszíteni kezdtek népszerűségükből, méghozzá a CD-lemezek javára. A CD-k Európában és Japánban hódítottak teret. Közel nyolcvan percnyi zenét voltak képesek tárolni, és egy CD-lejátszóba helyezve működtek. Bár a kazetták méretükből adódóan könnyebben hordozhatóak voltak, a CD-lemezek megadták annak a lehetőségét, hogy a felhasználó az éppen hallgatni kívánt zenéhez ugorjon. Népszerűségét remekül példázza, hogy 2007-ig több mint kétszáz milliárd darab kelt el belőlük szerte a világon. A CD-k szárnyalásának a 2000-es évek vetettek véget, ekkor ugyanis egy újítás gyökeresen átalakította a zeneipart.
Korántsem kimerítő jelleggel, 2003-ra tehető az iTunes megjelenése, amely hatalmas port kavart, és visszafordíthatatlanul elindította a zenehallgatásnak egy addig ismeretlen formáját. Az Apple által kifejlesztett médialejátszó lehetővé tette az önálló zenék megvásárlását, így többé nem volt szükség egy teljes album beszerzésére. Ez a művészeket is arra ösztökélte, hogy albumok készítése helyett egy-egy slágerre fókuszáljanak. Talán nincs még egy olyan platform, amely annyira színes lehetőségeket és változatos skálát kínál fogyasztóinak, mint a YouTube: önmegvalósítás, véleménymegosztás, szórakozás, sport, oktatás, politika. Mára már sokkal többről szól, mint a zenehallgatás.
Manapság pedig az egyik legnépszerűbb zenefogyasztási felületeként a Spotify-t említhetjük, mely már a streaming szolgáltatások kategóriájába sorolható. A svéd fejlesztésű platform a zenehallgatás kultúráját egészen kifinomulttá tette.
A Spotify-on lehetőség van hangulat, stílus vagy korszakok alapján kategorizált lejátszási listák hallgatására,
vagy akár testreszabásra. A szolgáltatás az újdonságok felfedezését is támogatja a Discover Weekly playlistekkel, így a felhasználók zenei ízlését addig ismeretlen stílusokkal is bővíti. Hovatovább kiváló potenciált nyújt a feltörekvő előadók számára és a zeneszámok eltulajdonítása ellen is felveszi a harcot.
Korszerű újítás, időszerű problémák: technikai hatások, szerzői jog és a streaming
Jól érzékelhető és tapasztalható tehát, hogy a zene technikai-technológiai evolúciós íve hosszú és szerteágazó utat járt be, mire elérkezhetett a jelen állapotához. Mindenképpen említésre méltó azon körülmény, hogy napjainkra a zenefogyasztás, -hallgatás és a zeneművelés igen fejlett műszaki tudományos szintre kapaszkodhatott fel. Ám ezen előnyök élvezése mellett, nem mellőzhető az a tény, hogy a korunkbeli vívmányok naprakész nehézségeket hívnak létre, kiváltképp a technikai hatások, a szerzői jog és a streaming terén.
Mostanság generációs problémává nőtt, hogy egy régi magnókazettára csodálkozó szemek pislognak, hogy ez mi is lenne, mit is kéne, kellene szolgálnia? A CD-lemezek elavultnak számítanak, és csupán néhány fiókban vagy az autók kesztyűtartójában porosodnak, őrizve egy letűnt kor szép emlékeit, hiszen a beépített CD-leolvasók eltűntek világunkból. Ahogyan hasonló sorsra jutottak a DVD-lemezek és a DVD-lejásztók is. Ebben a gyökeresen átalakult korban bőven felébredhet a nyomasztó hiányérzet ezen régiségek iránt.
Az érzelmi értékeken túlmutatóan, az úgynevezett technológiai kényelem kihívásaival is fel kell vennie a harcot a zenefogyasztásnak, -hallgatásnak. A technológiai kényelem alapelve:
ha fent van az interneten, akkor bizonyára ingyenes.
Akár véletlenségből, akár szándék vezérelte tettből ez a rosszul vagy félreértelmezett díjtalanság számos bonyodalmat idéz elő.
A felhasználók oldaláról sokáig lehetne boncolgatni a zenefogyasztás és -hallgatás változását a különböző technológiák megjelenésének hatására, de összefoglalóan elegendő annyi ismeret erről, hogy amíg az otthoni körülmények közötti sokszorosítás és a hordozhatóság nem vált trenddé, addig a házon belüli zenehallgatás sokkal közösségibb élmény volt. Az internet térnyerése révén pedig az mp3-kódolás és a fájlcsere a kétezres évek elején hatalmas méreteket öltött, majd a kalózkodás is elterjedt.
Az illegális letöltésekkel a szerzői jogi sérelmek is párhuzamosan felszínre törtek, és bár egy egész generáció számára a zene ingyenességét szinte alapértelmezésként ültette el ez az újszerű, letöltéssel elérhető irányvonal, azért a „warezolók” -– jogvédett tartalmak jogsértő terjesztői internetes úton – mindvégig tudtak arról, hogy jogsértő, amit tesznek. Ráadásul ezzel a tevékenységükkel károkat is okoznak a teljes lemezpiacnak, előadóknak, zeneszerzőknek és kiadóknak.
A CD-eladások mellett kezdett egyre erőteljesebben felbukkanni az internet adta lehetőség, amely nem csak a művek reklámozását segítette, hanem egy új terjesztési formaként jelent meg. A problémát az okozta, hogy felborult a felhasználók és a szerzői jogosultak (szerzők, előadók, hangfelvétel előállítók) közötti egyensúly. A kalóz oldalak használata gyorsabban terjedt el, mint ahogyan a jogszerűen működő szolgáltatások elindulhattak volna. Onnantól pedig, hogy az internet egyre szélesebb körben vált ismertté hazánkban is, és a megjelent hangfelvételek digitalizálása otthoni körülmények között is megtörténhetett, könnyen el lehetett juttatni a zenét bárkihez. Erre egy jelentős gazdasági kalóz vállalkozás ipar is kialakult, akik a bevételek tekintetében is messze megelőzték a legális szolgáltatásokat.
A jogszabályi háttér ugyan rendelkezésre állt, de sem a zeneipar, sem pedig a felvevőpiac nem tudta tartani a versenyt a technológiai fejlődéssel. A jelenség elsődlegesen a fizikai hordozók vásárlásának radikális csökkenésében volt tetten érhető, amelynek eredményeképpen napjainkra alig találunk lemezboltot országszerte. A szerzői jogi szabályok betartása pedig mindkét fél számára fontos: a zenésznek azért, mert ebből él, a közönségnek pedig azért, mert így kaphat minőségi szolgáltatást, és újat is.
Összegezve a fentieket kiemelendő tehát, hogy
a szerzői jogi szabályozás nélkül a zeneszerető hallgató számára már nem az lesz a fontos, hogy birtokolja kedvenc együttese albumát, hanem minél előbb hozzájusson a legfrissebb szerzeményhez nem jogkövető és nem jogkereső módon.
Többek között a szerzői jogról rendelkező előírások betartása és a legális formában végbemenő költségmentes zeneletöltés előmozdítása érdekében szolgálnak segítségül a streaming szolgáltatások, melyek a kor abszolút új hozadékaként, a kétezres évek legelején robbantak be. A streaming technológia lényege, hogy az információkhoz interneten keresztül, általában tömörített formában, azonnali adatfolyamként férünk hozzá, így az audio- vagy videófájl már az adatátvitel alatt hallgatható, illetve nézhető.
Egyszerűbben fogalmazva a streaming nem más, mint a médiaipar válasza a képlékeny zenei vásárlói szokások változására és a folyamatosan bővülő mobilkommunikációs eszközök terjedésére.
Nem vitás, hogy a szerzői jog védelme és a jogtiszta ingyenesség mellett még számos, egyéb kedvező hatással büszkélkedhet a streaming. Ezek ismertetésével külön is lehetne foglalkozni, ám a cikkben vizsgált problémakör szempontjából, elégséges annyit hangsúlyozni, hogy
a mai viszonyok között a streaming szolgáltatások azok, amelyek képesek kiszolgálni napjaink zenefogyasztási és -hallgatási kultúráját és amelyek a jelenünkben működéskész megoldásnak mondhatóak.
Mindezek ellenére nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a jelen helyzet és felállás állapota. Ahogyan a CD időszaka lejárt, úgy a streaming is azonos bánásmódban részesülhet az idő haladtával. Ez a látásmód pedig korántsem egy körültekintő jövőkép előrevetítése, ugyanis a streaming szolgáltatások jelentős és egyelőre többségben levő pozitívumai ellenére, bővelkednek kedvezőtlen sajátosságokban.
Jogos kritika a streaming szolgáltatókkal szemben, hogy a kifizetett jogdíjak egyelőre nagyon alacsonyak, de a kiugró érdeklődés és a progresszív terjeszkedés reménnyel tölti el a kiadókat, jogtulajdonosokat.
A kellemetlenséget a weben következésképpen, az azonos súllyal megjelenő jogosítás nélküli konkurencia jelenti, mivel a felhasználók számára nem látható a különbség a warez, a szürke – „félig” törvényes – és a teljesen legális megoldások közt, hiszen felhasználói élményben valójában nincs különbség.
Üzenet a jelenből a jövőnek
A kultúra és a tudomány-technológia egyre több területen alkot egy párt, jár kéz a kézben. Emiatt a kultúrális-tudományos érdekességek száma is növekszik, melyekről nem tanácsos megfeledkezni. Mindközül az egyik említésre méltó különlegesség: az 1977-ben a NASA által útnak indított Voyager-1 és -2 űrszondák. Ezek elhaladtak a Jupiter és a Szaturnusz mellett, majd 2012-ben elhagyták a Naprendszert, és azóta is folyamatosan, úgy 60 000 kilométer/óra sebeséggel távolodnak tőlünk. A küldetésük célja innentől kezdve, hogy hírt adjanak rólunk emberekről egy távoli talán létező civilizáció számára. Ennek okán a Voyager szondákon egy arany bevonatú rézlemezt helyeztek el, melyen több mint száz képet, számos hangfelvételt és huszonhét zenei részletet rögzítettek. A lemezen az emberi kultúra sokszínűsége hallható, többek között: Johann Sebastian Bach 3. hegedű partitája, a Navaho indiánok éjszakai dala vagy Chuck Berrytől a Johnny B. Good.
Zárszó
Összegzésképp elmondható, hogy a műsorhordozó technológiák fejlődése minden eddigi vészjelzés dacára sem értéktelenítette el a zenét.
Attól, hogy nem a fizikai lemezek és kazetták foglalják a helyet a polcokon, az emberek szívében még mindig előkelő helyet foglal el a zene szeretete. A zeneiparnak viszont meg kell tanulnia alkalmazkodni ehhez a gondolkodásmódhoz, hogy továbbra is olyan előadókat és zenészeket tudjon kitermelni magából, akikre érdemes odafigyelni, és időről-időre meg tudják örvendeztetni a hallgató közönséget, legyenek azok bármilyen távol is. A lépéstartás viszont fordítva ugyanúgy a kiadókkal, alkotókkal és a célközösséggel szemben is fennálló kötelezettség. A továbbiak pedig már a jövő zeneművének dallamaiban csendülnek majd fel, melyeket épp most is írunk jelenünk hangjegyeivel, és melyben a múltunk a karmester…
Képek forrásai: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
Borítókép: Habulin Hanna Katinka
