Vöröslő nap színlik az égen
Vöröslik hogyan lelkemben égnek
Égnek az emlékek rólad
Madárka szól a fán magasan ülve
Szól ahogyan bírja lelke
Lelkéből a dal a színesre kelve
Nézték az eget az emberek a téren
Ahogyan a nap lenyugszik az égen
S ahogyan a sötétség bekerít mindent
