Egy másodperc jutott nekem azon a kora estén
Mint egy rég felbontott csokoládé letört kockája
Epekedve fogtam kézhez azt az egy darabját
a rég-vártat
Az íze bánat -karamella és szerelem-mogyoró volt, ahogy lassanként olvadt számban
Míg végül egész lényem átjárta aromája
Az Egynek is az egyetlene már az a szétolvadt falat
Ám én azóta is ezt a csokoládékockát majszolom
azzal a ragacsos mosollyal, mely az elmúlt időkhöz tapad
Fénykép készítője: Habulin Hanna Katinka
