Jelen írásom címe hasonló ugyan, de nem a jelenleg az Apple TV-n futó amerikai thriller, az Ártatlanságra ítélve című sorozatban lévő eseményeket dolgozza fel, (jóllehet a sorozat nem is egy téves ítéletről szól). Írásomban sokkal inkább olyan valós bűncselekményeket szeretnék röviden összefoglalni, amelyek a 2000-es évek elejétől egészen napjainkig foglalkoztatják a közbeszédet. Vannak ügyek, amely közel tizenhárom év után kerültek lezárásra- az alábbiakban elsőként ezt az ügyet mutatom be röviden.
Balla Irma ügy
2007 tavaszán Balla Irmát, volt debreceni önkormányzati képviselőt, különös kegyetlenséggel, lakásában gyilkolták meg.
A képviselő holttestét másnap fia, Schönstein Sándor találta meg, aki azonnal értesítette a rendőrséget, majd rövid időn belül a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság őrizetbe vette a fiatalembert, ezután két évet töltött előzetes letartóztatásban ártatlanul.
Az elkövetés idejét tekintve kiemelendő, hogy nem a hatályos Be., a 2017. évi XC. törvény, hanem az 1998. évi XIX. törvény volt hatályban, így az eljárás kezdetén a korábbi Be. szerint zajlott az ügy. A hatályos Be. szerint: ”A vádemelés előtt elrendelt letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart. A letartóztatás legfeljebb egy évig tart, ha a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb, két évig tart, ha a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb, három évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél nem súlyosabb, négy évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél súlyosabb, öt évig tart, ha a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.”(Be.297-298. §) A vádat a bíróság arra alapozta, hogy a hatóságok értesítésekor a gyanúsított higgadtan kommunikált, majd ezután az első fokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Schönstein Sándort tizenkét év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt. Az ügyben kétszer tett beismerő vallomást D.Lajos, aki korábban büntetett előéletű személy volt, a beismerő vallomást az elsőfokon eljáró bíróság nem vette figyelembe, valamint később vallomásait D. L. visszavonta. A másodfokon eljáró bíróság több tanút és szakértőt is meghallgatott az ügyben, majd az elsőfokon eljáró bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljáró bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A sértett fiát 2012-ben a másodfokon eljáró bíróság bizonyítékok hiánya miatt felmentette, azonban még ekkor sem a bűncselekmény elkövetésének hiánya miatt született a kedvező ítélet – az ítéletet 2013-ban a Debreceni Ítélőtábla helyben hagyta. 2015-ben új bizonyítékot találtak, a nyomozást átvette az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK), majd emberölés bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen rendelt el nyomozást. Ugyanebben az évben D.L-t nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki. Terhére szóló bizonyíték volt, hogy az új gyanúsított büntetett előéletű volt, anyagi gondokkal küzdött, többször volt ellene eljárás vagyon elleni bűncselekmények miatt, továbbá a sértett szomszédságában lakott és kihallgatásakor is az egyik büntetését töltötte. Az új bizonyítékok alapján D.L. vált gyanúsítottá, akinek a DNS-ét meg is találták a sértett egyik ruhadarabján, ráadásul a bűncselekmény elkövetésekor eltűnt mobiltelefont is pontosan ugyanott találták meg, amelyről korábban D.L. beismerő vallomást tett. 2019-ben az elsőfokon eljáró Nyíregyházi Törvényszék nem jogerősen tizenöt év fegyházbüntetésre ítélte és tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla a bizonyítási eljárás lefolytatása után a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a büntetés súlyosbításáért, életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. 2020-ban a Debreceni Ítélőtábla helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés helyett nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntett miatt jogerősen tizenöt év fegyházbüntetésre ítélte a vádlottat. 2021-ben az elítélt perújítást nyújtott be új bizonyítékokra, valamint arra hivatkozva, hogy nem ő volt a tettes és szemtanúja volt annak, hogy a sértett fia volt az elkövető. A perújításnak a hatályos Be. alapján több oka is lehet, ezek a Be. 637.§ (1) bekezdésben felsoroltak, jelen esetben az (1) a) pontja alapján, “a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni…”
A perújítási kérelmet a Debreceni Ítélőtábla megalapozottság hiányában elutasította. Az ártatlan Schönstein Sándor és ügyvédje 27 millió forintra kiterjedő kártalanítási igényt nyújtott be a Magyar Állammal szemben, arra hivatkozva, hogy ártatlanul tartották fogva két évig, valamint hogy a fogva tartása idején keletkezett vagyoni kárai keletkeztek. Erről a hatályos Be. CVIII. fejezete is rendelkezik, a Be. 844.§ alapján “a meghatározott feltételek fennállása esetén kártalanítás jár a terheltnek, ha a büntetőeljárásban vagy annak eredményeként a szabadságát alaptalanul korlátozták, illetve elvonták. A kártalanítás kizárólag a szabadság korlátozásának, illetve elvonásának a ténye és a tartama miatti hátrányok orvoslására szolgál.” Schönstein Sándor elsőfokon a Debreceni Törvényszéken kártalanítási pert nyert a Magyar Állammal szemben, a Törvényszék a kártalanítási igény összegét eltúlzottnak találta, azonban S. Sándor részére 10.367.000 Forint kártalanítási összeget ítélt meg.
A Debreceni Ítélőtábla
Móri bankrablás
A móri bankrablás több, mint húsz éve történt, 2002. május 9-én. Ezt az ügyet nem csak bankrablásként, hanem móri mészárlásként is szokták emlegetni, hiszen a bűncselekmény elkövetése során nyolc ember vesztette életét. Aznap a nemzetközi média vezető hírei között is szerepelt az ügy, május 17-re pedig nemzeti gyásznapot tartottak az országban. A rendőrség 25 millió forintos nyomravezetői díjat tűzött ki, majd a bűncselekmény elkövetése után két hónappal került letartóztatásba Kaiser Ede és Hajdú László, akik az ügyben gyanúsítottakvoltak, előbbi társtettesként, utóbbi bűnsegédként, ugyanakkor a harmadik gyanúsított személye nem derült ki. 2004-ben a Fővárosi Törvényszék tárgyalta az ügyet, K. Edét tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetésre, H. Lászlót tizenöt év fegyházbüntetésre ítélte a bíróság, úgy, hogy a K. Ede bűnösségére közvetlen bizonyíték nem volt, az elkövetők ujjlenyomatai és DNS-ek nem egyeztek a vádlottakéval, nem mellesleg a közvetlen bizonyítékok alapján H. László a bűncselekmény elkövetésekor nem tartózkodott Móron. A másodfokon eljáró Fővárosi ítélőtábla K. Ede esetében az ítéletet helyben hagyta, H. László esetében új eljárást rendelt el. Két évvel később Szebenyi István, hadszíntérkutató, aki háborús sírokat keresett, egy Tarjánhoz közeli területen talált elásva ruhákat és fegyvereket. 2007-ben fogták el N. László tettest, akinek lakásán a bankrablás során használt fegyvereket is megtalálták. Két nappal később került őrizetbe W. Róbert, aki vallomásában N. Lászlót nevezte meg tettesként az ügyben. 2007-ben N. László fogva tartása során öngyilkos lett, W. Róbertet a bíróság 2010-ben jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. K. Edét a perújítás után felmentették, aki ekkor már két és fél évet töltött szabadságvesztésben, K. Ede a Magyar Állam ellen kártérítési pert indított, arra hivatkozva, hogy tévesen ítélték életfogytiglan szabadságvesztésre, valamint nyomozati hibákra hivatkozott, amelyet a Szegedi Ítélőtábla jogerősen elutasított, ezután a Strasbourgi Bírósághoz fordult.
Vissza a 80’as évekbe: A Magda per
1983-ban különös kegyetlenséggel öltek meg egy hét éves gyermeket a szolnoki temetőben, akit élve helyeztek egy sírboltba. A gyermekkorú sértett holttestét másnap találta meg a rendőrség, ezután a feltételezett gyanúsítottat Magda Jánost, őrizetbe vették, majd 1984-ben M. Jánost a megyei bíróság elsőfokon aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt halálbüntetésre ítélte, később másodfokon a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokon eljáró bíróság ítéletét, arra hivatkozva, hogy a korábbi bizonyítékok nem voltak megalapozottak és új eljárás lefolytatására kötelezte azt.
A Fővárosi Bíróság előtt M. János továbbra is tagadta, hogy ő az elkövető, az ügyben számos tanú, köztük M. Kálmánné is meghallgatásra került, aki M. János korábbi élettársa volt. M. Kálmánné megváltoztatta a vallomását, amelyet korábban tett, ezúttal az igazat mondta. Mondhatni, hogy az ügyben ez hozta a változást.
Vallomásában elmondta, hogy az először tett vallomása nem felel meg a valóságnak, elmondása szerint találkozott a bűncselekmény elkövetése napján M. Jánossal. Egy másik tanú, akinek vallomása alapozta meg az elsőfokú ítéletet, miszerint M. Jánost aznap este látta a temetőben. A Fővárosi Bíróság bizonyítási kísérletet folytatott le a tanú vallomása alapján, amelyben sem az időpontok, sem a vallomása nem egyezett meg a bizonyítási kísérletben. A tanút a bíróság jelenlétében megkérték, hogy jelölje meg azt a helyet, ahol látta az elkövetőt. Azonban ugyanazt a helyet teljes sötétségben szinte lehetetlen volt észre venni, így a tanú beismerte, hogy valójában nem látta a feltételezett helyen M. Jánost. A bíróság a többi tárgyi bizonyítékot is megvizsgálta, amelyről nem lehetett egyértelműen megállapítani azt, hogy M. János követte el az emberölést. 1985-ben a Fővárosi Bíróság bizonyítottság hiányában felmentette M. Jánost.
Magda János, a szolnoki gyermekgyilkosság gyanúsítottja.
Röviden a Pusoma-ügyről
Alig akad olyan személy, aki ne hallott vagy olvasott volna az 1993-as ivádi bűncselekményről, ahol egy idős özvegyet bántalmaztak az otthonában, aki később sérüléseibe belehalt az egri kórházban. Szomszédját, Pusoma Dénest először tanúként hallgatták meg az ügyben, később lett gyanúsított, amikor lakóhelyén többeket is tanúként hallgatott meg a hatóság, akik azt állították, hogy a gyanúsítottat látták a sértett lakása körül a bűncselekmény elkövetése napján. P. Dénest 1995-ben hat év szabadságvesztésre ítélte első fokon a bíróság halált okozó testi sértés miatt, figyelmen kívül hagyva az ártatlanságát bizonyító körülményeket. Ugyanebben az évben a terhelt perújítást kért arra hivatkozva, hogy az ügyben ártatlan. Egy évvel később a Heves Megyei Főügyészség terjeszt elő perújítást az ügyben, mivel egy másik ügy kapcsán olyan információkhoz jutott, amely összefüggésbe hozható az üggyel – ez alapján nem biztos, hogy P. Dénes a valódi tettes. A Heves Megyei Bíróság 1996-ban P. Dénes szabadlábra helyezését rendelte el és jogerősen felmentette. A bíróság 1997-ben emelt vádat a tényleges elkövetők ellen, P. Dénes ezután alkalmi munkákból élt, az elhelyezkedés nehéz volt tekintettel arra, hogy büntetett előéletű volt, védőjével kártérítési pert indított a Magyar Állam ellen, de a keresetet az Egri Városi Bíróság elutasította, majd ugyanebben az évben P. Dénes öngyilkosságot követett el.
Pusoma Dénes és lakókörnyezete Ivádon
Nemzetközi kitekintés
Téves ítéletek nem csak hazánkban születtek már, vannak erre nemzetközi példák is, ilyen például az 1970-es években történt IRA-ügy, amikor egy London melletti kisvárosban bombamerényletet követtek el. A hatóságok az ír Köztársasági Hadsereget gyanúsították az akció elkövetésével, mely alapján Gerry Conlont és apját letartóztatták, majd életfogytiglan szabadságvesztésre ítélte a bíróság őket. Arra, hogy ártatlanok az ügyben, tizenöt év múltán derült fény. Az ügyről készült egy Oscar-díjas film is Apám nevében címmel. De hasonló az az 1989-es Los Angelesi ügy, amikor diákokra lövöldöztek egy iskolai futballmeccs után. Az ügyben gyanúsított Daniel Saldanát 1990-ben életfogytiglan szabadságvesztésre ítélte a bíróság, úgy, hogy a férfi a helyszínen sem tartózkodott az elkövetés idején harminc év múltán sikerült bizonyítani, hogy ártatlan.
Ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás milyen kriminalisztikai hibái, milyen ténybeli tévedések vagy a bizonyítási eljárás során keletkezett hibák vezettek a téves ítéletekhez egy külön írást igényelne, mindenesetre az igazságszolgáltatás hazai és nemzetközi viszonylatban is reformokra szorul, hiszen a bemutatott elítélt ártatlan embereknek kis túlzással fél életébe került ártatlanságuk bizonyítása, életük újrakezdése. A Balla Irma ügy kapcsán gondoljunk a képviselő fiára, akinek több évbe telt, mire el tudott helyezkedni, újrakezdeni pályáját onnan, ahol abbamaradt, és ő még a szerencsésebbek közé tartozik.
Borítókép forrása: x
