Idén került megrendezésre a XXXIII. Országos Tudományos Diákköri konferencia. A Konferencián 9 felsőoktatási intézményében kerültek megrendezésre a 16 tudományterületi szekció tagozati ülései. Budapest, Debrecen, Dunaújváros, Győr, Miskolc, Mosonmagyaróvár, Pécs, Szeged és Veszprém adott így otthont Magyarország legnagyobb tehetséggondozási fórumának 2017. március 23 és április 27 között. Az ELTE ÁJK idén is kimagasló teljesítményt nyújtott a versenyen, ugyanis több első díjat hoztunk el, mint a minket követő két jogi kar összesen.
Az alábbiakban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar hallgatóinak polgári jogi szekcióban részt vett műveit, azok rövid összefoglalásán keresztül közöljük.
A Polgári Jogi Tagozaton induló hallgatók is kiemelkedően sikeresek voltak:
Varga Yvett – Polgári Jogi Tagozat III. (kötelmi jog) – I. hely
Sárhegyi István – Polgári Jogi Tagozat III. (kötelmi jog) – II. hely
Vigh Márta – Polgári Jogi Tagozat I. – Különdíj
Bartkó Viktor
A felhő alapú szolgáltatások szerzői jogi megítélése – Magáncélú többszörözés a felhő tárhelyekben
A felhő alapú számítástechnika az utóbbi évtizedben vált szignifikáns informatikai trenddé. A felhő alapú szolgáltatások mindennapjaink szerves részét képezik, mégis több szempontból tisztázatlan jogi megítélése. A technológia veszélyezteti a szerzői jog azon alapelvét, miszerint annak célja a szerzők és a felhasználók közötti érdekegyensúly fenntartása. A felhő alapú tárhelyek a magáncélú másolás rohamos léptékű elterjedését tovább fokozzák, míg a szerzőknek járó méltányos díjazás elmarad e technika tekintetében.
Dolgozatom célja, hogy bemutassa, miként alkalmazható a magáncélú másolás után fizetendő díj a felhő alapú tárhelyekhez, valamint az, hogy a díj alkalmazása miért nem történt meg mindezidáig. A technológia újszerűsége miatt nincs a kérdést rendező jogszabály, ezért az Európai Unió Bíróságának esetjogát elemzem. Először a tárhelyekbe való feltöltést helyezem el a többszörözési cselekmények körében. E triviális megállapítást azt teszi szükségessé, hogy a jelenlegi reguláció nem rendezi egyértelműen a többszörözés mivoltát. Ezt követően a magáncélú másolás után fizetett díj alkalmazását vizsgálom, különös tekintettel arra, hogy mely adathordozóra alkalmazható. A felhő alapú tárhelyek esetében kétséges milyen adathordozóra vezethető be a díj. Három lehetőséget mutat be dolgozatom. A belső merevlemezeket, a dedikált hozzáférésű tárhelyet vagy a szolgáltatás igénybevételére alkalmas eszközt kell-e díj tárgyáva tenni? A belső merevlemezek problémáját az adja, hogy a díjat mind a mai napig nem alkalmazták, míg a külső merevlemezeket széles körben terheli díj. A belső és külső merevlemezek közti különbség nem indokolja a díj eltérő alkalmazását, a belső merevlemezek esetében gazdasági érdekek akadályozzák a díj bevezetését. A dedikált hozzáférésű tárhelyek esete alkalmas megközelítés lenne, azonban csak szigorú feltételek mellett. A feltételeknek való megfelelés ellenére, a szolgáltatók üzletistratégiája – marketing célú tartalom felhasználás – kizárja a díj jogalapját. A szolgáltatás igénybevételére, azaz internetkapcsolatra alkalmas eszköz helyzete abszurd, a 21. században nem lehet helye az internetet terhelő bármilyen díjnak.
A díj bevezetése többféle módon megoldható lenne, azonban azokat minden esetben valamilyen jogon kívül tényező gátolja. Dolgozatom befejezéseként az Unió felhő alapú szolgáltatásokkal kapcsolatos cselekvési stratégiáját mutatom be, mely a jövőbeni szabályozás irányát jelöli ki.
***
Sárhegyi István
A közösségi finanszírozás magánjogi aspektusai
Dolgozatom célja, hogy bemutassa a magánjog szemszögéből az amerikai és brit piacokat már meghódító, rendkívüli gazdasági sikereket elérő alternatív finanszírozási modellt, a közösségi finanszírozást („crowdfunding”). A közösségi finanszírozás a kis- és középvállalkozási szektor legújabb és egyik leghatékonyabb finanszírozási forrása lehet a jövőben Közép-Kelet-Európában.
Az USA-ban idén lépett hatályba a közösségi finanszírozást szabályozó JOBS Act, Németországban pedig a szövetségi jogalkotó már megtette az első lépéseket annak érdekében, hogy megteremtse ennek az atipikus gazdasági modellnek a jogi alapjait. Ezzel párhuzamosan az Európai Unió is komolyan foglalkozik a közösségi finanszírozással, és megjelentek közösségi szinten az első jogalkotói szándékok arra nézve, hogy egy közös európai szabályozás alá vonják ezt az intézményt. A közösségi szabályozás oka elsősorban, hogy napjainkban az Európai Unió legtöbb országában a szigorú piaci szabályok következtében kimondottan nehéz egy olyan webhelyet üzemeltetni, amely ilyen típusú pénzügyi tevékenységet végez.
Négy fő típusa (i) a donation, (ii) a reward, (iii) az equity és (iv) a lending, amelyek különböző finanszírozási modelleket valósítanak meg. A donation esetében a befektető ingyenesen adományoz a projektgazdának egy meghatározott mennyiségű – jellemzően kisösszegű – támogatást. Ezzel szemben egy reward jellegű finanszírozásnál a támogatásért cserébe jár egy jutalom, ami adott esetben kimerülhet egy köszönőlevél formájában, de akár a projektgazda által legyártott termék átadásában is. A lending hitelszerződéseken, az equity pedig tagsági jogokat megtestesítő értékpapírok vásárlására irányuló adásvételi szerződéseken alapuló további visszterhes befektetési forma.
Dolgozatomban áttekintem, hogy milyen típusú szerződések jönnek létre a különböző finanszírozási modellek esetében, illetve ezekhez zárt vagy nyílt rendszerű felelősségi alakzat párosul. Mindemellett bemutatom és megvizsgálom, hogy ma Magyarországon milyen lehetőségei vannak a közösségi finanszírozásnak a Polgári Törvénykönyv hatályos szabályrendszerének keretei között.
Végezetül dolgozatomban következtetésként megállapítom, hogy a hatályos hazai polgári jog szerződési, kártérítési és fogyasztóvédelmi jogi háttere megfelelő alapja tud lenni a közösségi finanszírozásnak.
***
Varga Yvett
A közigazgatási szerződés jelene és jövője
A közigazgatási szerződések polgári jogi karakteréről kevés szó esik Magyarországon, holott e szerződésekre jogszabály speciális vagy a felek eltérő rendelkezésének hiányában a Ptk. szabályait kell alkalmazni. A közigazgatási szerződés mint közjogi szervezési eszköz ugyanakkor jelentős hazai szakirodalmat mondhat magáénak, jóllehet sem egységes terminológia, sem egységes fogalomkezelés nem jellemzi e kutatási területet.
E nem titkolt hiányosságot a jogalkotó eljárásjogi reformmal kívánja orvosolni: ha a közigazgatási szerződésekkel kapcsolatos jogviták a közigazgatási perrendtartás hatálya alá kerülnének, lehetőség nyílna a kapcsolódó dogmatika fejlődésére – olvasható az új közigazgatási perrendtartás koncepciójában.
Jelen dolgozat a közigazgatási szerződéseket mint polgári jogi szerződéseket elemzi, és amellett érvel, hogy a fenti változtatás nemkívánatos jellegű. Olyan anyagi jogi előkérdéssel állunk szemben a közigazgatási szerződésekkel kapcsolatban, amelyet az eljárásjog nem képes megválaszolni.
Az anyagi jogi előkérdés ugyanis az, hol húzódik a polgári jog és a közigazgatási jog határa, azaz mi minősül mellérendelt és egyenjogú jogalanyok vagyoni és személyi viszonyának. Közigazgatásról szólva pedig megkerülhetetlen a kérdés: hol helyezkedik el ebben a koordinátarendszerben az állam. Kívánatos-e, hogy az állam kivonja magát az egyenlőknek tételezett felekre szabott eljárási rezsim, a polgári per alól, és a nem tisztán polgári jogi megállapodásokat, ugyanakkor nem is hatósági határozatokat ,,elközjogiasítsaˮ? E kérdések megválaszolása áll a dolgozat vizsgálódásának középpontjában, előrebocsátva, hogy a szerző álláspontja szerint a XXI. században a közérdek megerősített védelme éppen a szerződési jog intézményrendszerében és az ahhoz kapcsolt polgári perben, és nem annak ellenében keresendő.
***
Vigh Márta
Ember és dolog a polgári jogban
Dolgozatomban az emberi test, mint egész, a szervek, ivarsejtek, embriók valamint a holttest polgári jogi megítélését vizsgálom. Képezhetünk egy, a dolgok és személyek között létező kategóriát. Ennek elemei hordozzák a dolgok és a személyek tulajdonságait is. Ide tartoznak például az ivarsejtek, őssejtek, preembriók és a holttest is. A kategória határait nyitottnak vélem, az orvostudomány fejlődésének függvényében elképzelhetőnek tartom a további bővülését.
Az élő emberi test esetén meghatároztunk egy alapelvet: az élő ember személy. Az emberi test a forgalomból kivonva létezik, és ez jelenti az eldologiasodással szembeni védelmet. A személyiség fogalma alá vonjuk, a személyiségi jogok védelmét élvezi. A szervekre dologként tekintünk, miután azok elváltak a testünktől. A jogalanyok és jogtárgyak rendszerében az embrió még nem, a holttest már nem jogalany. A jogalanyi minőséget elvetve, fel kell tennünk a kérdést: Dolog-e az embrió? Dolog-e a holttest? Nem egy elméleti, absztrakt kérdésfeltevésről van szó. A házassági vagyonmegosztás és az öröklés során is felmerülnek ezek a kérdések. A felek tulajdonjogi igényt terjesztenek elő, az embriók, vagy a holttestek feletti tulajdonjogukra hivatkozva.
Miként dönthet a bíróság? Mi szól az egyik, vagy a másik minősítés mellett? Az orvostudomány sokáig az ember testi részével való foglalkozásra monopolhelyzetből tudott tekinteni, ma a jogtudomány már nem hátrálhat ki, és állást kell foglalnia a bíróságok elé került esetekben. Az embriót, vagy a holttestet dologként minősítő bíróságok speciális dologi, speciális tulajdonjogi elképzelésekkel igyekeznek elkerülni azt, hogy az embrió vagy a holttest a puszta dolgokkal legyen egyenlő.
A szabályozási megoldásokat egy folyamat eredményeként látom, az éppen fennálló érték választást a társadalmi igények kielégítése, illetve az erkölcsnek megfelelés, vagy közfelfogásnak, hiedelemnek megfelelés határozza meg. A dolgozatban a dolgok és személyek hasonlóságát, e két kategória közelségét, az orvostudomány újabb kérdéseit, és a jogtudomány lehetséges válaszait mutatom be.
***
Ezúton is gratulálunk minden helyezettnek, díjazottnak és résztvevőnek!
