2017 őszén röppentek fel az első hírek, melyek azt állították, hogy a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezetet az egyesült nemzetközi haderő kiűzi Szíria és Irak területéről is. A szalagcímek rögtön az ISIS végét vizionálták, holott közel sem volt biztos, hogy valóban sikeresek lesznek a hadműveletek, illetve hogy a végkifejlet valóban a terrorista szervezet összeomlását jelentheti.
Állam?
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2014-ben hivatalosan is terrorszervezetté nyilvánította a magát kalifátusként kikiáltó ISIS-t, ami e hosszúra nyúlt háborús konfliktus alatt megszámlálhatatlan háborús bűntettet hajtott végre, humanitárius válságot okozva és felbecsülhetetlen értékű kulturális javakat semmisítve meg.
A nemzetközi helyzetről nem szólnék, az sajnálatosan több mint bonyolult, és nem tisztem a megmaradt szíriai haderőt, az amúgy is polgárháború sújtotta rendszert bemutatni vagy kritizálni, bár megemlítendő, hogy csak kritizálni lehetne az egész kialakult szituációt, mintsem dicsérni, hiszen a megmaradt állami erők a napokban is civil menekültközpontokat és kórházakat bombáznak, saját polgáraikat veszélyeztetve.
Az Iszlám Államról magáról kell szót ejteni, ugyanis soha nem látott nemzetközi gyűlöletet és félelmet teremtett a világban, akármilyen messze is legyünk a gócpontot jelentő arab világtól. Annak ellenére, hogy ez a szunnita dzsihadista szervezet elsősorban a Levante térséget kívánta uralma alá vonni, világszerte vallásháborút indított, lényegében minden vallás ellen. A legbefolyásolhatóbb, többnyire aluliskolázott, jellemzően legszegényebb társadalmi körülmények között élő csoportokat megszólítva szerzett világszerte követőket, és toborozta elvakult hadseregét eljutva Nyugat-Európa városaiba is.
A harcok vége nem jelenti a háború végét
Mostanra közel öt esztendeje követnek el sorozatosan terrorcselekményeket, felhívva magukra a világ figyelmét, és ártatlan emberek százai, ezrei fizettek életükkel az elvakult gyűlöletért. A kialakult helyzet szomorú, mi több, megrendítő, és sajnos nem garantált a vége. Annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) tavaly év végén bejelentette, hogy az ISIS ellen indított és nemzetközi összefogással vívott háború december elején előbb Szíria területein, majd csupán napokkal később Afganisztánban is véget ért, nem lehet kijelenteni, hogy valóban le is zárult. Szakértők – egyáltalán nem bizakodó jövőképet vetítve – arra számítanak, hogy a hadműveletek végét követően a terrorszervezet továbbműködik, kisebb központokban csoportosul, és várhatóan továbbra is toborozza, valamint felhívja követőit terrorcselekmények végrehajtására.
E szomorú jövendölést támasztja alá, hogy eddig idén közel egy tucat, az Iszlám Államhoz köthető terrortámadás valósult meg, február közepén például a szír-iraki határ közelében húsz főt (élelmiszer- és üzemanyag-csempészeket) mészároltak le az ISIS katonái, majd rakományaikat eltulajdonítva menekültek el a rendfenntartók elől. Megfigyelők szerint ezen a területen napi szintűek a hasonló atrocitások, és ezek nem feltétlenül jutnak el a világsajtóhoz. Ezzel majdnem egy időben elterjedt egy terrorista felhívás is, amelyben kifejezetten brit és amerikai célpontok támadására hívja fel követőit a szervezet. Látható hát, hogy a harc nem ért véget, mindössze kissé lecsillapodott, ez pedig egyáltalán nem garancia arra, hogy az ISIS nem fog visszatérni.
Kurd női harcosok az Iszlám Állam elleni küzdelemben (forrás: https://rebelbreeze.wordpress.com)
Lehetséges az újrakezdés a romokon?
Az ENSZ, valamint az Európai Unió (EU) először 2015-ben ismerte el, hogy nem tudja kiszűrni a Nyugat-Európába özönlő civil menekültek közül a dzsihadista terrorista személyeket (ISIS harcosokat). Ezt követően az EU nagyvárosaiban (Párizs, London, Berlin, Brüsszel) elszaporodtak a civil lakosságot érintő terrorcselekmények, amelynek nyomán (egyébként teljesen jogosan) erős félelem alakult ki az emberekben, ez pedig idegengyűlöletet és a kirekesztés egy korábban nem ismert formáját hozta magával, ami nem tud, és nem is fog egyik napról a másikra megszűnni.
Az Iszlám Állam által megsemmisített kulturális és történelmi javak fel nem fogható mértékéről nem is beszélve, ugyanis a Közel-Kelet számos nagy jelentőségű, korai civilizációk által alkotott vallási helyeit rombolták le. Például az UNESCO által védett Palmüra romjait 2015-2016-ban több alkalommal is robbantásokkal igyekeztek megsemmisíteni, sőt még a romváros főrégészét is lefejezték. A terület fölött közel tíz hónapig tartott a terroristák uralma, ami alatt annak jó része megsemmisült, viszont bizonyos építményeket a sok próbálkozás ellenére sem sikerült megrengetniük, és hosszú évek és nemzetközi összefogás után van remény a restaurálásra. De Damaszkusz (Szíria fővárosa) ókori óvárosa sem menekült a terroristák rombolása elől: a település jelentős gazdasági és közlekedési központjaival együtt áldozatul esett a harcoknak.
Katonák a felszabadított Palmüra romjainál (forrás: The Irish Times)
A polgárháború sújtotta országnak (vagyis a maradványainak) önerőből valószínűleg évtizedek alatt sem sikerülne helyrehozni ezt a szörnyű pusztítást, azonban az is biztos, hogy ameddig nem sikerül stabilizálni a térség rendjét, létrehozva egy békés helyzetet, addig nem fog jelentős változás bekövetkezni, s amíg az ellenséges erők, még az ISIS kiűzetése után is csak egymással hadakoznak, semmi jóra nem számíthat sem Szíria, sem pedig a környező területek. És amíg ez az utópikusan békés helyzet nem valósul meg, nem áll helyre az élet, továbbra is lesznek közegek, amikben egy-egy terrorszervezet felépülhet, vagy megerősödhet, és ez semmilyen fejlődésnek nem lehet alapja, pláne nem a békés újrakezdésnek.
borítókép: Huffington Post
