Érezted már úgy magad, hogy a hosszú tanulással és munkával töltött órák teljesen elvették az életkedved? Ha igen, van egy jó hírem: nem vagy egyedül. Egy kutatás kimutatta, hogy akik heti ötvenötnél több órát töltenek munkával, nagyobb eséllyel lesznek depressziósak – különösen igaz ez a nőkre.
Az előbb említett brit kutatást nagyjából tizenkétezer férfi és tizenkétezer nő bevonásával készítették el, és egyes eredmények igencsak meglepőek. A résztvevőket négy csoportra osztották, nemek szerint elkülönítve a harmincöt-negyven, illetve az ötvenöt óránál hosszabb munkaheteket dolgozókat. A kutatás alanyai egy kvázi öndiagnózis keretében kitöltöttek egy kérdőívet, ami arra összpontosított, hogy milyen depresszióra utaló tüneteket tapasztaltak saját magukon. A kérdőív az úgynevezett General Health Qestionnaire tizenkét kérdéses változata, amiről bővebben itt olvashattok.
A férfiak esetében a két csoport között nem voltak jelentős különbségek. Ezzel szemben a nőknél szignifikáns eltéréseket lehetett tapasztalni. Fontos megjegyezni, hogy ez a depresszió nem az orvosok által diagnosztizált betegség, hanem csupán ahhoz hasonlatos tüneteket produkáló jelenség, illetve sok esetben valószínűsíthető, hogy más tényezők is erőteljesen befolyásoltak az eredményeket. A kutatás nem tudott arra pontos magyarázatot adni, hogy többnyire miért csak a nőknél jelentkeztek mindezek. Sokan azzal magyarázzák, hogy ennek a nemnek a képviselői nem csupán a munkahelyükön állnak helyt, de otthonukban is folytatniuk kell a hajtást, házimunka formájában. Így ők valójában a már önmagában is sok ötvenöt óra mellett, még jó pár órán át robotolnak.
A férfiak általánosságban többet dolgoznak, mint a nők. Utóbbi nemnél sokkal gyakoribb a részmunkaidő, elsősorban a családban betöltött szerepük okán.. Ezzel függhet össze az is, hogy a házasságban élők kevesebbet dolgoznak a többi nőhöz képest, viszont a házasságban élő férfiak még többet. Érdekes módon a nők azokon a területeken hajlamosak túlórázni, amiket tipikusan a férfiak utálnak – ezt sokan egyfajta bizonyítási kényszernek tudják be.
A hétvégi munkavégzés mindkét nem esetében magasabb depressziós szintet eredményezett, viszont ezen a területen a férfi munkavállalók mutattak nagyobb esélyt a depresszióssá válásra.
Egyesek szerint, a 40 éves kor felettiek esetében érdemes lenne megfontolni, a munkaidő lerövidítését csupán heti három napra. Valószínűleg, ők ebben a formában tudnának a leghatékonyabban dolgozni, és egészségügyi állapotukra is pozitív hatással lenne mindez. Több országban tervezik megreformálni a munkavégzést, de nem csak kizárólag a veszélyeztetettebb idősebb korosztály körében. Vannak, akik szerint heti négy napra kellene csökkenteni a munkaidőt, viszont, ilyenkor napi tíz órában, összességében tehát ugyanúgy negyven órát dolgoznának az alkalmazottak egy héten.
Ausztriában például a posta kezdeményezte, hogy az eddig megszokott ötnapos helyett legyen csupán négynapos a munkahét. Az egyeztetések meg is kezdődtek, természetesen ez a rendszer csak akkor lenne működőképes, hogyha a szolgáltatás minősége és hatékonysága nem csökkenne.
Az új munkarend azonban egyes helyeken nemcsak elképzelés, hanem már valóság. Új- Zélandon például négynapos munkahétre váltott egy cég. Tapasztalatuk szerint, mivel a dolgozók ebben az esetben elégedettebbek, jobb és több munkát tudnak elvégezni, mint korábban öt nap alatt.
A túlórázás az eddigieken túl, azért sem ajánlott, mert a mentális problémák mellett gyakoriak a fizikai következmények is.
A heti negyven óra feletti munkavállalás megnöveli az esélyét a szív-, krónikus tüdő-, illetve a cukorbetegségnek egyaránt. Természetesen a betegségek kialakulásának hátterében meg kell vizsgálni az adott dolgozó életmódját is, ami megint csak párhuzamba állítható a munkaidővel, hiszen ha rendszeresen túlórázik nem lesz ideje mozogni, egészséges ételeket főzni magának, illetve sokan a stressz következtében szoknak rá a rendkívül önpusztító dohányzásra is.
A túlóra meglepő módon a karrierünkre is káros hatással lehet. Napjainkban főleg az irodai dolgozók körében hódít az úgynevezett ,,jelenlétkultusz”. Sokan így szeretnék bizonyítani hűségességüket és odaadásukat munkáltatóik felé. Azonban ez a fajta igyekezet gyakran balul sül el. Azok az alkalmazottak, akik kora hajnaltól késő estig, napi nyolc óránál többet dolgoznak, hajlamosabbak, több és súlyosabb hibákat elkövetni a normál munkaidőben dolgozó társaiknál. Így nemhogy az áhított előléptetést nem kapják meg, de gyakran munkahelyüket is elvesztik.
